Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-160

280 IftO. orsiigos filésjanuAr 14-én, hétfon. 1881*. hogy a hadsereg létszámának oly "nagyfokú emelése, mint a minő itt tőlünk kívántatik, a productiv munkától mennyi embert fog évenkint elvonni? (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De azt merem állítani, t. képviselőház, hogy az önkéntesi szolgálatnak két évre való kiterjesztése a családoknak azon nagy rétegeire, melyek az önkéntesek nagy zömét szolgáltatják, rendkívüli adót képvisel. T. képviselőház! A t. kormány vagy nem ismeri, vagy nem akarja ismerni azt, hogy mit tesz az egyes családoknál az önkéntesi szolgálat által szükségelt kiadásokat fedezni? Nem a gazdag emberekről van szó, t. képviselőház s nem azokról, a kik napi munkájok által keresik kenyerüket ; szó van itt a társadalomnak azon nagy zöméről, mint az ügyvédek, orvosok és hivatalnokokról, a kik az életnek ma is nagyon nehéz gondjaival kénytelenek megküzdeni, hogy magukat fentarthassák; hogy ha, t. ház, figyelembe veszszük ezeknek azon adóterheit, melyeket ezen önkéntesi szolgálatnak két, esetleg három évre leendő kiterjesztése maga után fog vonni, nincsen kétség az iránt, hogy ennek pusztító hatása épen a társadalom ezen rétegében leszrendkivtili. (Igaz! ügy van! bal- és szélső balfelöl.) Továbbá, t. ház, az sem közömbös dolog, hogy az önkéntesi szolgálatnak két évre való kiterjesztése által a családalapítás milyen formatiókat fog feltüntetni? Hiszen nyilvánvaló, hogy a ki pályájának és életkorának azon éveiben szakittatik ki a qualifieatio megszerzéséből, a melyek annak megszerzésére legalkalmasabbak, akkor nemcsak az elzüllés, a társadalmi elzüllés, de a családalapításnak lehetősége is bizonyára nagyon szenvedni fog, mert annak apadása nagy mérveket fog ölteni. Ha pedig ez be fog következni, be fog következni ennek nyomán az adóképességnek apadása is, a mely azután mind a haderő, mind a biztonság, mind végül pénzügyi tekintetben is valósággal rombol ól ag fog hatni. T. ház! Ezekben kívántam lehető rövidséggel megemlékezni a törvényjavaslat azon részéről, a mely egyfelől a véradóban, másfelől a pénzadóban hozandó áldozatok mértékét tartalmazza, másfelől pedig annak gazdasági és társadalmi következményeire vonatkozik. Legyen szabad röviden áttérnem a törvényjavaslat azon két fontos részére, mely egyfelől a közjogi szempontot érinti, másfelől pedig az önkéntesi szolgálatra nézve behozatni szándékolt nyelvkérdést illeti. (Halljuk! Halljuk! abaloldalon.) Hogy ezen törvényjavaslat az ország alkotmányának egy lényeges részét csorbítja, az iránt kétség fenn nem foroghat azoknál, a kik ebből tendentiosus félremagyarázást vagy félreértést csinálni nem akarnak. A helyzet kettőben változott; változott abban, hogy mig jelenleg a magyar törvényhozás döntő befolyása nélkül a hadsereg létszáma megállapítható nem volt, ezután ezen eset a jövőre fenforogni nem fog. A létszám a 10 év elteltével köteles revisio alá volt veendő, most az új javaslat szerint csak a kormány köteles —- akár fentartatik a létszám, akár nem — törvényjavaslatot benyújtani. De hátha azon törvényjavaslat bármely oknál fogva nem nyujtatik be — megengedem, hogy be fog nyújtatni, de arra biztosíték nincs, hogy a revisio kötelező lesz — vagy pedig a monarchia másik államával esetleg az új véderő-törvény felett differentia fog fenforogni és megegyezés létre nem jön, akkor maradni fog a törvény által teremtett helyzet. így állván a dolog, igen természetes, hogy a létszám megállapítására a magyar államnak jövőre közvetlen és döntő befolyása nem lehet. Nem is ebben fekszik a dolog, t. ház. (Halljuk!) Itt egyszerűen bizalmatlanság forog fenn az alkotmányosság és törvényhozás iránt, (ügy van! balfelöl.) S ezt annál inkább csodálnom kell, mert ez a törvényhozás sohasem zárkózott el azon kívánalmak elől, sőt azokat gyakran túlzó loyalitással szavazta meg mindannyiszor, valahányszor azok a monarchia biztonsága érdekében tőle követeltettek. De, t. ház, a helyzet még egy másik tekintetben is változik, tudniillik a póttartalék tekintetében. (Halljuk!) És én megvallom, t. ház, hogy ha a törvényjavaslatnak 14. §-át a következő szakasszal combinálom, akkor a 14. §t komobynaknem is tarthatom, mertmig e szakasz egyfelől megállapítja az ujoncz-létszámot 103,100 és 42,711 főben, addig másfelől a monarchiának és ebben Magyarországnak is minden védképes, sőt még nem egészen alkalmas egyénét is a póttartalékhoz sorozza be, azon póttartalékhoz, melynek rendeltetése megváltozik, mely az 1888-ik évi törvény erejénél fogva esetleg három évi fegyveres szolgálatra is behívható vagy benn is tartható. Ha ezután ez a póttartalék onnan kimegy, semmi különbség nem lesz közte és a sorhadi tartalék közt; — akkor én valóban nem juthatok más eredményre, mint arra, hogy ebben a szerkezetben és ebben a szövegben maga az ujoncz-megajánlási jog is teljesen illueoriussá van téve. (Igás! Ugy van! balfelöl.) És én ezen alkotmányjogra súlyt akarok helyezni, mert én azt tartom, hogy minden ország törvényhozásának rendelkeznie kell az ország verés pénzereje fölött (Helyeslés balfelöl) és arról egy ország sem resignálhat öncsonkítás nélkül, mert egy államnak és egy országnak legsarkalatosabb élet-és létföltételét épen az képezi, (ügy van! ügy van! balfelöl) hogy ez kezében legyen. Szólanom kell még, t. ház, mert igen fontosnak tartom, a nyelvkérdésről is. (Halljuk!) A törvényjavaslatnak azon rendelkezése, melyek az önkéntesi vizsga nyelvére vonatkoznak, nézetem