Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-145
22 145. országos ülés deezomber 8-án, kétfSn. 1888csakugyan hiba történt volna is e részben előzőleg, ebből nem következik, hogy mi ezen a nyomon tovább is haladjunk. (Elénk helyeslés balfelöl.) Arra nézve, a mit az államtitkár ur mondott, hogy a materiális jog nem érhető el a mi mai bírósági eljárásunk mellett, csak egyet bátorkodom megjegyezni. (Halljuk!) Bizonyára a mostani bíróságokról is el fogja ismerni az államtitkár ur, hogy azok törekszenek a materiális jog kiderítésére, mert nekik kötelességük és feladatuk azon eszközökkel, melyeket a perrendtartás kezükbe ad, erre törekedni; de hogy azon módszerrel és azon eszközökkel, melyeket mostani perrendtartásunk nyújt, ezt a czélt csak kevéssé bírják elérni, azt én régóta hangoztatom s e részben az igen tisztelt igazságügyminister ur jó hasznát veheti az államtitkár ur figyelmeztetésének. (Tetszés balfelöl.) Hogy azonban az a fel folyamodás, mely a pénzügyminister ur elé fog terjesztetni, alkalmasabb lenne annak a materiális igazságnak kiderítésére, azt én bátorkodom kétségbe vonni. (Élénk helyeslés balfelöl.) De a materialis igazság kiderítésének minden perrend mellett és minden eljárási módozat mellett legislegelső előfeltétele a bíróság érdektelensége, (Igaz! ügy van! balfelöl) az pedig a pénzügyministerben a dolog természeténél fogva, mindig hiányozni fog. (Igaz ! ügy van! balfelöl.) Azok az érvek tehát, melyek ugy az egyik, mint a másik részről a szombati ülésben felhozattak, nem alkalmasak arra, hogy e kérdést felderítsék, nem alkalmasak arra, hogy az ellenindítványt gyöngítsék vagy hogy a kormány indítványát erősítsék. (Élénk helyeslés balfelöl.) Hanem én azt hiszem, t. ház, nem is ezek az indokok azok, melyek a kormányt vezérlik, midőn ezen szakasz mellett síkra száll. (Halljuk!) Az igazi indokok valóban azok, melyeket ugy a pénzügyminister ur, mint az államtitkár ur elég őszintén kifejtettek és ezek a következők. A pénzügyminister ur azt — mondja, én csak általában az eszmét mondom meg a kifejezésekre való minden vonatkozás nélkül — szükséges, hogy kezében legyen az egész ügynek legombolyítása, nehogy egy bizonyos mértéken túl menjen azon összeg, melybe ezen operatió kerül. Az államtitkár ur pedig azt mondja: szükséges azért is, hogy méltányosság szerint is járhasson el, (Derültség a bal- és szélső baloldalon) más szóval, hogy akkor is adhasson, a mikor erre tán szigorú jog szerint alap nem volna. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mit tesz ez, t. ház? Azt teszi, hogy egészen kényük és kedvük szerint, önkényük szerint, a hol akarják, összébb szoríthassák, (ügy van! Ugy van! balfelöl) a hol akarják, bővíthessék a kártalanítást. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nagy pénzügyi operatióról van szó, az államkincstárnak egy nagy megterheltetéséről, a mely ezzel egybe van kapcsolva és czélja az egésznek — tagadhatlanul -— az állam pénzügyeinek bizonyos előnye, a mely abból húzható. És én elképzelem azt magamnak, hogy a pénzügyministernek szeme előtt áll a regalejog, melyet magához akar váltani, hogy azt hasznosítsa a kincstár részére, bizonyosan meggondolja, hogy ezért egy bizonyos összeget lehet adni, hogy az ma egy bizonyos összeget ér, mert ez egy vagyoni, pénzügyi kérdés és azontúl többet adni nem akar. Ezt teljesen értem, nemcsak hogy értem, de képzelhetem azt is, hogy a pénzügyminister azzal is léphetne a parlament elé, hogy azt mondja: én Összeirattam az országban a regálejogokat és azokat megbecsültettem és azt találtam, hogy azok — mondjuk — megérnek 300 milliót, ámde ezek csak akkor conveniálnak, csak akkor tudom előnynyel hasznosítani az állam részére, hogyha azokért nem adok többet 100 milliónál, ennek következtében indítványozom, mondja ki a ház, hogy azon értéknek, a melyben meg vannak becsülve, minden esetben csak egy harmad részét kapják; kétségtelen, ha végszükség forogna fenn, ezt is megszavazná a parlament és az állampolgárok kénytelenek volnának belenyugodni és hamarabb belenyugodnának, mint ebbe, a mit most a pénzügyminister ur proponál, mert akkor a nagy jogtalanság, mely történnék, még is egyenlő volna mindenkire nézve. Az emberi természetben rejlik, hogy semmi sincs, a mi inkább bántaná, mint az önkény. (Helyeslés balfelöl.) Minden, a mit alkotmányos intézménynek nevezünk, minden törekvés, melyet mi a szabadság érdekében teszünk, nem más, mint az emberi természet ellenkezése az Önkény ellen. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ha az mondatnék, hogy mindenki egyformán fog szenvedni ezen levonás alatt, keservesen, de belenyugodnék mindenki, hanem ami itt szándékoltatik, kell, hogy mindenkit felháborítson, mindenki kell, hogy idegenkedjék tőle ; mert a pénzügyminister ur önkényétől fog függni, hogy ki fogja megérezni annak a súlyát. (Ugy van! balfelöl) Mit tesz az, ha a minister mondja: csak én magam tudom, mennyit adhatok ezen regale-jogért és ennél többet adni nem fogok, hanem fog ám adni olyanoknak is, a kiket — mint a t. államtitkár ur mondta — szigorú jog szerint nem illetné is meg? Mi következik ebből? Az, hogy abból a bizonyos — csak a minister ur által tudott összegből kapnak egyesek többet, a mi pedig aztán nem telik, azt le fogja vonni azoktól, kiktől tán legkevésbé kellene ezt levonni. (Zaj. Élénk helyeslés és éljenzés a bál- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!)
