Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-145

145, országos ülés deézember 3-ftn, hétfőn. 1888. 13 Ez, kérem, a tiszta, meztelen önkény. Ez — maga követeli — ha semmi más nem birta volna is a t. képviselőházat reá, hogy ezen kérdéssel, a li. §. intézkedéseivel behatóan foglalkozzék. Ezen nyilt és elég őszinte nyilatkozat valóban készti rá a házat, hogy ezt a kérdést a maga hatásában és egész horderejében vizsgálja. (ügy van! balfelől.) A birói intézménynek czélja — ismétlem, a mivel kezdtem felszólalásomat — az egyénnek védelme az önkény ellen, legyen az az önkény akár valamely egyénnek, akár pedig az államhatalom nevében valamely állami közegnek részéről gyakorolt. Itt van tehát helye annak, a hol a képviselőház nem engedheti, azt, hogy ily önkény az állami tisztviselők által gyakorolta ssék, hanem követelnie kell, hogy az eldöntés a független, érdektelen biró, a pénzügyi közigazgatási bíróság kezébe adassék, legalább utolsó instantiában. (Helyeslés balfelől.) Nem tudom, hogy at. kormány mit ért a liberalismus alatt, én ugy tudom, hogy az azon politikai irányzatnak a kifejezése, a mely az egyéni jognak védelmét tűzi ki feladatául, különösen az állam nevében gyakorolt túlkapások és az állam nevében gyakorolt önkény ellen. (Helyeslés halfelöl.) Az ellenkező irány, mely ez ellen reagál, mindig az államhatalom kiterjesztésére törekszik, az egyéni jogok rovására és védelmük gyengítésére. (Élénk helyeslés balfelöl.) Mi, a kik Unger Alajos t. barátom indítványát pártoljuk, az egyéni jogok védelmét kívánjuk az állam nevében gyakorolt önkény ellen. (Elénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) A t. ház bölcsességétől fog függni az egyik vagy a másik irány szellemében dönteni, én pártolom Unger Alajos t. barátom indítványát. (Hoszssan tartó zajos helyeslés és éljenzés a bal- és a szélső baloldalon.) Bokros Elek :T. ház! (Halljuk!) Reményem volt, hogy a tegnapi szünet talán el fogja simítani ezen vitának az éles pártharcz jellegét, melyet a szombati felszólalók a túloldalon annak adtak. E reményben csalódtam s megvallom, aggódom, hogy a t. túloldal ily hangulata mellett számíthatnak-e meghallgatásra az én egészen objectiv érveim, melyekkel meggyőződésemet indokolni akarom. (Halljuk! Halljuk!) A t. túloldal szombaton legjelesebb szónokait küldte az ütközet arczvonalába. A mai napon is előttem szólt képviselő úrban oly kiváló állású jogászt tisztelek, ki a többiekkel együtt egyénisége súlyát is odakölcsönzi érvei számára. Ily állapotában a vitának elodázhatatlan kötelességet teljesítek akkor, midőn igyekszem a t. házat s az országot meggyőzni arról, hogy e javaslatra meggyőződés szerint, öntudatosan lehet szavazni a nélkül, hogy szavazatunkat csak a pártállás indokolná. (Helyeslés jobbfelől.) A kérdés valóban a körül forog, mint Grajári t. képviselőtársam kifejtette, hogy az a regalejog, melynek megváltásáról itt szó van, bír e a magánjog azon jellegével, valóban oly tulajdon-e, melynek megszűnése esetére az egyesnek, az állammal szemben mindazon követelményei feltámadnak, melyek a magánjogot, a tulajdon szentségét védelmezik A másik kérdés az, vájjon az a hatáskör, mely a 11. §. végső soraiban a pénzügyministerre bizatib, csakugyan birói hatáskör és ennélfogva birói testületre helyesen ruházható e vagy sem? E kérdéseket, t. ház, azért kell tüzetesen bírálni, mert e két kérdéssel szemben foglaltak el a túloldal kiváló jogászai oly állást, mely bennünket éles szögletben térít el és végül oly messze visz, hogy alig fogjuk megérthetni egymást. Vizsgáljuk meg tehát, hogy a regalejog bir-e a tulajdonjog minden attribútumával, vagy sem? Én ugy találom, hogy a regalejog semmi esetben sem egyszerűen magánjog, hanem az nem egyéb, mint az összes állampolgárok megadóztatása egyesek javára. Ez a charactere a jognak legpregnánsabb kifejezést nyert a községi és városi regáléban. Hiszen ott magánjogi értelemben vett tulajdonról szólni sem lehet. Maga a jog eredete is nem egy, de számos esetben a sz. kir. városoknál és másutt tényleg nem alapszik egyeben, mint községi önmegadóztatási határozatokon ugy, hogy a községeknél a regalejog nem magánjogi jogosítvány, az egyedül és kizárólag az adófizetésnek egy neme. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Már most, t. ház, legyünk őszinték magunk iránt és vizsgáljuk meg a földesúri vagy nemesi jognak is jellegét és természetét. Lehetetlen eltagadni, mert hiszen tény, hogy a magán regalejog nem egyéb, mint a társadalom egész egyetemének megadóztatása, a társadalom egyik osztályának részére, tisztán közjogi jogosítvány, a mely nélkülözi a magánjognakigensok attribútumát. Eredete, mint mindnyájan tudjuk, a középkor azon századaiba vezethető vissza, midőn pár ezer jogosulttal szemben az országnak azon milliói állottak, a kikről már a hármas könyv azt mondja, hogy kezük munkájának szerzeményén kivül egyébhez joguk nincsen. Helyes volt-e vagy nem a középkorban ez adónemnek felállítása, az nem tartozik ma a vita keretébe, hanem annyi kétségtelenül minden gondolkozó előtt világosan áll, hogy átalakult állami és társadalmi intézményeink között ez a jog, mint anachronismus hosszasan tovább fenn nem tartható. Nincsen az állami életnek egyetlen nevezetesebb factora sem, mely alapos ellensége ne lett volna ennek az elavult jognak. Ellensége volt ennek maga a jogrend, mely