Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-159

266 159. országos liléi január 12-én, szombaton. 1S89 tések által attól visszatartatni ne engedje, hogy megszerezze kellő tudását azon nyelvnek, a mely szükséges, mig a mostani rendszer fennáll, a közös hadsereg tiszti karában, de Magyarország összes lakóira, művelt osztályaira nézve más okoknál fogva még sokkal inkább szükséges, mint ezen indokból. (Helyeslés jóblfelöl.) A képviselő ur bivatkozott a kenyérkérdésre. (Halljuk!) De hát vájjon az, a ki a közös had­seregbeu a reserve-tisztséget elnyeri, kenyeret nyert-e el? Nem gondolnám; mert hiszen a reserve­tisztség nem életpálya, hanem csak egy megadott mód, a haza iránti kötelességnek müveit emberhez jobban illő módon teljesítésére. (Helyeslés a jobb­oldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Nem tudom, mit csodálkoznak ezen; de azok a reserve-tisztek, a kik, ha minden évben behív­hatok is, de bizonynyal ezen túl sem fognak min­den évben behivatni, mert csak a lehetősége van kimondva, de ha minden évben behivatnak is, (Halljuk!) csak egy hónapi gage-ot kapnak. Thaly Kálmán: Én a tettlegest mondtam, hivatkozom szavaimra! (Zaj balfelől) Tisza Kálmán ministerelnök: Engedel­met kérek, én a képviselő urat teljes nyugodt­sággal meghallgattam, de most nem a tettleges tisztekről van szó. Thaly Kálmán: Az egész véderőről van szó! (Ugy van! a szélsőbalon. Halljuk! jobbfelöl.) Tisza Kálmán ministereinök: Mert a német nyelv kérdése itt csak a reserve-tisztek által leteendő vizsgálat szempontjából hozatott és jöhet ezen törvényjavaslat kapcsán kérdésbe. (Helyeslés jobbfelöl.) Thaly Kálmán: Nem áll! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Szolgálati nyelv!) Tisza Kálmán ministerelnök: Ismétlem, csakis e szempontból jött és jöhetett szóba e tör­vényjavaslat kapcsán a német nyelv kérdése. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Egészen másról be­szél ! Csűrés-csavarás ! Felkiáltások jobbról: Rendre!) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép­viselő urak, én mindenkit meghallgatok egész nyugodtan, nem bántok, nem sértegetek senkit. (Egy hang a szélső baloldalon: Az kellene még csak, ilyen törvényjavaslat mellett!) Elnök: Kérnem kell a t. képviselő urakat, hogy bon-mot-jaikat egész csendben mondják el. (Tetszés.) Tisza Kálmán ministerelnök: Én tehát azt most ie fentartom, hogy ezen törvényjavaslat­tal kapcsolatban a tartalékos tisztek vizsgálata miatt és a miatt hozatott szóba a német nyelv, hogy a fiatalság a német nyelv nem kellő tudása miatt kényszeríttetik esetleg a második évi szol­gálatra. Azt azután, hogy Thaly képviselő ur és elvtársai egyáltalán a hadsereg szolgálati nyelvének németségét is megtámadják és megtámadták, azt én igen jól tudom és nem is akartam kétségbe vonni, hogy ez is megtörtént; mert hiszen ők még tovább'mennek: ők most már követelik a teljes külön önálló hadsereget. (Élénk felkiáltások a szélső' balról: Mindig követeltük! Mozgás jobbfelöl. Zaj. Halljuk!) Hát én azt mondtam, hogy a kép­viselő urak csak ma követelik? (Félkiáltások a szélső balról: Ma már!) Engedelmet kérek, el fogom mondani nézeteimet; ha a képviselő urak közbekiáltanak, megszoktam azt már, mert álltam én más türelmetlen urakkal szemben més; köz­pályám kezdetén is, mikor más oldalról kiáltottak közbe. Az sem zavart meg, ez sem fog meg­zavarni, csak legfeljebb tovább fog tartani nézetem elmondása. (Halljuk! Halljuk! Ismétlem tehát, a képviselő ur — ezt már nem fogja tagadni — a cultusministert germanisáló szándékkal vádolja, tehát nemcsak az intézkedés horderejét, de az intentiót is jónak látta okoskodása körébe bele­vonni. Ha neki ez jól esik, e felett nem vitatko­zom, de valamire figyelmeztetem, épen azon általa említett kenyérkérdésre visszatérve és még meg­engedve, hogy ő és elvtársai éltek azzal a szóval: Berufssoldat is; értették a szakszerű, vagyis a hivatásszerű tiszteket; kérdem : vájjon az általá­nos tapasztalat szerint az a tiszti pálya, mint kenyérkereseti mód, annyira uralkodik minden más felett, hogy a, ki kenyeret akar, annak arra kell törekedni? És vájjon a magyar hazában, a ki más úton akar megélni, annak nem épen a kenyér szempontjából is, legyen az születésére román vagy szerb, nem a magyar nyelvet kell-e meg­tanulnia? Én azt gondolom, hogy igen; mert áll az, hogy Magyarországon a ki közhivatalt akar, annak a magyar állam nyelvét, tudnia kell. (Helyes­lés jóblfelöl.) Ügy állítani tehát oda a dolgot, hogy a kenyérkérdés miatt ebből írermanisatio lesz, engedelmet kérek, ezt per absolutum állítani nem lehet. (Helypslés a jobboldalim.) És nézzük a képviselő ur históriai példáit, menjünk azokon sorba. Az egyik, a mi felhoza­tik, az, hogy a cnltusminister azt mondta, hogy még a culturánál is előbb áll az ország biztonsága. Ez az egyik bűn, a mit reá róttak és felidézte a képviselő ur vele szemben, hogy mennyire más­képen gondolkozott Bercsényi, a ki a nála jelent­kező egyetemi ifjúságot visszautasította, azt mond­ván: menjetek, tanuljatok! Először is, t. ház, azt bajos tagadni, hogy a cultura is csak ugy és csak akkor fejlődik, ha az ország fennállása, védelme iránt biztosítva van. (Ugy van! ügy van! a jobboldalon. Felkiáltásoka szélső baloldalon: Ez igaz!) Ennyit és nem többet mondott a cnltusminister ur és ebben a cultura alárendelését látni csakugyan nem lehet. A másik az : én nem tudom, vájjon t. kép­viselőtársam nem tud-e különbséget tenni Magyar­ország akkori közművelődési viszonyai közt, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom