Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-159
159. országos ülés jaHUár 12-én. szombaton. 1889. 207 mikor ezt Bercsényi mondta és a maiak közt. De egyet tudok : hogy a haza védelmét a culturális érdeknek — ha a Bercsényi példáját veszszük — máskor is tették már elébe. Hát a képviselő urnak nem volna-e tudomása azon tisztán felsőbb iskolai tanulókból álló csapatokról, melyeket senki sem küldött vissza 1848-ban az iskolába, hanem a melyeket igenis elfogadtak a haza érdekének védelmére. (TJ y van! a jobboldalon.) Thaly Kálmán: De nem német commandóra. (Helyeslés a szélső balon. Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: A kép viselő uruk annyiszor hivatkoznak 1848-ra, sőt 1849-re. Én mindenekelőtt nyilvánítom : óhajtom és remélem, hogy oly idők soha töhbé Magyarországra bekövetkezni nem fognak, be ne következzenek, de nem lehet tagadni, hogy akkor az úgynevezett honvédsereg csakugyan csodákat müveit. De hát elfelejtették, vagy nem tudják a képviselő urak, hogy azon honvédsereg egy részét németül commandálták? (Ugy van! joibfdől. Mozgás a szélső balon.) Nem tudnák a képviselő urak, nem tudná például Ugron Gábor képviselő ur, a ki ma arra hivatkozott, hogy ezen hadsereg hogyan felelhessen meg kellően akár az orszá , akár a monarchia, akár a trón iránti kötelességének, midőn két elemből áll: egyik a katonai szellemben lévő tisztikar, másik a nép közül bevett közlegény, hogyan működhessenek ezek együtt — nem tudná a képviselő ur, hogy akkor a 10—12 évi szolgálatban megvénült katona és a nép közül bejött ember tudtak együtt lelkesedni? (Élénk helyeslés.) Aki azt mondja,hogyan működhessék együtt a katonai szellemet magába vett tisztikar és a nép szellemével telt behívott közkatona, hogyan ellenezheti azon szándékot, amelyet ezen törvényjavaslat oly erősen akar, hogy midőn a veszély pereze jön, ne csak a közkatona, de a tisztikar egy része is a nép közül, a nép érzelmeivel megtelve jöjjön be? (Élénk helyeslés a jobb Idaion) Hiszen ez elenyészteti a tiszt és a nép között lévő azon különbséget, melyre a képviselő ur oly nagy hatással hivatkozott. És, t. ház, vájjon ha a cultu^minister ur, vagy közülünk valaki mondta volna azt, a mit Thaly képviselő ur a vita hevében mondott, hogy ő nem ellenezné, hogy a cultura magas fokán álló nemzetek tanuljanak idegen nyelvet, t nuljanak németül, azokat nem félti s ha majd Magyarország oda jut, azt sem fogja félteni a germanisatiótól; de egy félmüveit nemzet . . . Tllilly Kálmán: Nemzedéket mondtam! Tisza Kálmán ministerelnök: Nemzedék? Igen, ezt mondta: de egy félmüveit nemzedék, ha tanul németül, az már csakugyan germanisätiöra vezet. Hát, t. képviselő ur, igy még hatásosabb. A képviselő ur a mi fiatal magyar nemzedékünket, mely a magyar középiskolákban tanul azért, hogy az egyetemre juthasson, félmüveit nemzedéknek mondja. Ha ezt innen mondták volna, lett volna közbeszólás és zaj, hogy az elnöki eseng-etyüt sem lehetett volna hallani. (Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Az angolhoz és afrancziához hasonlítva mondtam! Tisza Kálmán ministerelnök: Egyálta Iában a t. képviselő ur az iránt nyugodt lehet s épen arról győzhette volna meg a tapasztalat, hogy Magyarországon nem lehetett germanisálni akkor, midőn erőszak és teljhatalom volt és midőn a bármi néven nevezendő kenyérhez-juthatás a német nyel v + ől volt föltételezve. Ha akkor nem lehetett germanisálni, hogyan lehessen azt ma, midőn ez a nemzet — bármit mondjanak önök — húsz év óta államiságában, önérzetében annyit fejlődött, midőn ma minden állami institutiónk a magyar nyelven alapul? Ilyent joggal mond; ni csakugyan lehetetlen. (Helyeslés. Ugy van! jobbfelöl, mozgás a szélső balon.) És higyje el a képviselő ur — ebben veszem magamnak azt a bátorságot, hogy ítéletet mondjak; mert szerencsém volt akkor, midőn ez kellemetlenséggel járt, az erőszakkal szemben védekezni a germanisatio ellen . . . Thaly Kálmán: Én is ott voltam! (Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök:. . . Megengedem, hogy ott, volt, nem vonom kétségbe, de ezt aztán összetéveszteni azzal, midőn egy csakugyan valójában napi ól-napra consolidálódó állam kormánya azt mondja a fiatalságnak, hogy a míveltség érdekében tanulja meg a német nyelvet — engedelmet kérek, nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) És ismétlem : óhajtom, remélem, ezt az összezavárást nem fogják megtenni Magyarországnak sem tanárai — lehetnek kivételek — sem tanulói. Mert ha sikerülne a képviselő urnak elérnie, a mit jelzett, akkor bizonynyal nagy kárt fog tenni, nem a német nyelvnek, hanem a magyar iíjuságnak, melyet arra buzdít, hogy ne tanulja meg azt, a mire szüksége van. (Ugy van! Ugy van! jobboldalon. Elenmondás'k a szélső baloldalon.) Még csak egyet mondok e részben, mert felhozatott, hoiry Magyarországon, eltekintve az Austriához való viszonytól, nem is a németnyelv volna szükséges. Hát kérdezze meg a képviselő ur, Magyarország iparosai és kereskedői és sok más osztály, kikkel és minő nyelven állanak üzleti szempontból kapcsolatba!! ? Először a monarchia másik államával, másodszor Németországgal és harmadszor a keleti tartományokkal. De abban aztán na-ryon téved az illető képviselő ur, ha azt mondja, hogy a keleti tartományokban a franczia nyelvvel élhet, mert ott az összeköttetési nyelv a német. (Ellenmondás balfelöl. Hdyeslés a jobboldalon.) Ettől is meg akarják fosztani azokat a körüket? 34*
