Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-159

§48 ÍW. országos ülés január 12-én, szombaton. 1889. mok csak subsidiumot és újonezot adtak a hadsereghez, de a hadsereg fölött nem rendelkeztek. Midőn az ábsolutisaius korszaka bekövetkezett, akkor e hazán feltétlen ur a hadsereg lett, mert általa és az ő erejénél fogva volt az ország leigázva és tartatott fenn az absolut hatalom; minden közintézmény csak arra látszott hivatva lenni, hogy a hadsereget kiszolgálja, annak pénzt és vért juttasson. Midőn 1866-ban Poroszország és Austria között harczra került a dolog, az eredmény bebizonyította azt, hogy olyan hadsereggel, milyen akkor a császári hadsereg volt, mely a népekkel ellentétes irányban áll és azokat csak kiszívja; olyan hadsereggel, melyben a nemzetek nem érzik magukat jelenlevőknek, melynek lobogóját és lépteit a nemzetek támogatása, a nemzetek sóvár gása a győzelmért nem kiséri; oly hadsereggel, melynek kebelében a népies elemek, a nemzeti törekvések teljesen el vannak nyomva : oly hadsereggel, a minő akkor a porosz hadsereg volt, mely az egész nemzetnek volt a hadserege és a népet fölfegyverezve minden szenvedélyével, minden törekvésével, minden vágyával és culturájával vitte a csatatérre: az ilyen császári hadsereg nem állhat meg. (Tetszés a szélső baloldalon.) A vereségekből levonták a tanulságot, Magyarország visszakapta alkotmányát, Austria is alkotmányt kapott. Az alkotmány alapja az volt, hogy a nemzetek megnyerik a szabad fejlődésükhöz szükséges önrendelkezési jogot. Ugyanakkor, midőn az alkotmányos intézményeket, a vereségek tanulságai következtében a eonsequentiákat levonták a hadseregre nézve is. De nem egészen. Levonták azt, hogy nagy tömegeket kell a hadseregbe beállítani, hogy az intelligentiát be kell vinni a hadseregbe és hogy az a hadsereg a keret-rendszeren alapuló nép-hadsereg legyen. De elkövették azt a hibát, hogy a tanulságot nem vonták le végig, tudniillik hogy egy nép-hadsereg csak olyan lehet, a milyen a nép. S itt nem egy nép van,, hanem két nép; itt nem egy állam van, hanem két állam s megalkották az egységes hadsereget. És mi lett a következése? Az, hogy az egységes hadsereg és annak tisztikara magával hozta a régi idők szellemét, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) a mely hagyományos szellemet mi most már igen magas ajkakról is halljuk dicsőíttetni. (Igazi Ugy van! a szélső baloldalon.) És mi az a hagyományos szellem ? Az, hogy a hadsereg nem az államé, hanem a császáré; hogy a hadsereg nem a nemzeté, hanem a birodalomé; az, hogy a hadsereg annál jobb, minél több benne a professionatus katona és hogy nem a hadsereg van az államért, hanem az állam van a hadseregért és a törvényhozások esak arra hivatvák, hogy a hadseregnek a pénzt és vért kiszolgáltassák, (ügy van! • Ügy van! a snélső baloldalon ) A hadsereg egysége a legnagyobb politikai botlás volt, a mit 20 évvel ezelőtt elkövettek és a minek tanulságait ma látjuk, (ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Miért ? Mert annál erősebb a hadsereg, minél természetesebb alapokra van felépítve. Mi lehet egy hadsereg alapja, ha nem az államszerkezet, ha nem a nemzetek construetiója, a nemzetek civilisatiója és culturája, ha nem a nemzetek történelme és társadalma ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És mit látunk ? Azt, hogy a mostani hadsereg nem ismer itt államot, csak egy birodalmat, melynek nincsenek határai és melynek elvont fogalmáért nagyon nehéz lelkesedni annak, a ki egészen más oktatást és tanítást nyert a társadalom kebelében, midőn egy másik hazát ismert a magáénak. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen a hadsereg nem német, nem eseh, nem lengyel, nem magyar; azt kérdem hát, hogy micsoda? A ki nemzeti tulajdonságokkal, nemzeti jelleggel a hadsereg kebelébe lép, hogy a hadsereg egysége fentartható legyen, azon nemzeti, kidomborodott tulajdonságokat le kell szoknia és a hadseregnek el kell emésztenie. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A hadsereg arra törekedik, hogy tiszti karát, melyben szelleme kifejezésre jut, a társadalomtól mind jobban isolálja. Miért? mert a társadalomban az ő törekvéseikkel egészen ellenkező törekvések érvényesülnek, egész más felfogások uralkodnak alkotmányról, törvényről és szabadságszeretetről. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És a ki katona akar lenni, nem találja meg a maga törvényét sem Magyarország, sem Austria alkotmányában, hanem egészen külön iustitutiók és törvényekben. (Helyeslés a szäsö baloldalon.) A mi történelmünk, melytől egy magyar embernek szellemi és erkölcsi világa el nem választható, nem a hadsereg története, sőt a hadsereg története a mi történetünknek épen megfordított] a, az ellenkezője. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Amit mi dicsőségnek, vértanuságnak, vitézségnek, tiszteletre méltónak és örökké emlékezetre méltónak tartunk, azt ők bűnnek, gonoszságnak, árulásnak tekintik. (Zajos helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Húsz éve, hogy fennállnak az alkotmányos viszonyok és mit találunk most? Azt, hogy az alkotmány rendszere mellett, a hol az apróbb nemzetek a Lajtbán túl és itt a magyar nemzet saját egyéniségét mindjobban kifejthette, culturáját ki élesíthette és egyéni mivoltát a tökéletesedés útjára indíthatta, ez a nemzeti egyéniségnek kifejtése és kifejlődése veszélyezteti a közös hadsereg egységét, mert a lengyelek, a csehek és magyarok, megszűnvén a germanisáló cultura, nem tudnak eléggé németül arra, hogy a közös hadseregnek alkalmas tisztjei és közegei lehessenek. Ha