Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-158
240 l5s- •rszágos ülés január 11-én, pénteken. 1889. azon újólagos kijelentéssel, hogy a fenforgó törvényjavaslatot minden „ha" és „de" nélkül, ugy, a mint van, megszavazom. (Helyeslés a jobboldalon.) Melczer Géza: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azon valóban alapos fejtegetések után, melyek az előttem szólott t. elvtársaim által elmondattak, nem akarok a törvényjavaslat minden irányban kiterjedő intézkedésével foglalkozni; csupán két dolgot emelek ki, mely ugy alkotmányinint magánjogi szempontból bir kiváló fontossággal. Előre is bocsánatot kérek, ha ismétlésekbe bocsátkozom, de a hol a ház egy fontos alkotmányos jogának elvesztéséről van szó, ugy arra soha sem lehet elég ismételten a t. ház figyelmét felhívni. (Ugy van! balfelöl.) Sérelmes ezen javaslat alkotmányjogi szempontból azért, mivel a magyar törvényhozás egy fontos jogától fosztatik meg, mely sérelem a létszám és újonczjutalékra vonatkozó intézkedések újabb formulázásában rejlik. Az újabb alkotmányos aerában t. ház, a véderőre vonatkozó első és alapvető törvény, az 1868. évi XL. törvényczikk 11. §-a és 13. §-ának első bekezdése meghatározza a hadsereg és haditengerészet létszámát és intézkedik az újonczjutalékról is, de csak 10 évre Az 1879. évi LI. törvényczikk a hadi létszámottovábbi 10 évre fentartotta és az idézett szakaszok rendelkezéseit mindenben megerősítette. Ezen két törvény intézkedései adtak a magyar törvény hozásnak igazi hatalmat, a katonai erőmegfeszítés mértékének megszabására ; mert ezen intézkedések alapján okvetlenül ily törvényekre volt szükség a létszám fentartására ép ugy, mint annak módosítására. Azonban, t. ház, a jelen törvényjavaslat szerint azok, a kik majd a létszámot fentartani akarják, akár lesz akkor arra szükség. akár nem, tehetik azt a népképviselet akaratának ellenére is. Mert, hogy egy oly törvény létre ne jöjjön, melynek megalkotásához a törvényhozás minden factorának a hozzájárulása szükséges, azt a magyar törvényhozás egymagában is eszközölheti; azt azonban, hogy az létre jöjjön: csupán más tényezőkkel együtt. A népképviseletnek ezen joga azonban, melynek kivívása annyi körültekintő küzdelembe került, egyszerűen megsemmisíttetnék, ha a javaslat idevágó szakaszának intézkedése változatlanul fogadtatnék el. E szakasz, t, képviselőház, a magyar népképviseletnek im ezen cardinalis jogát oly cinismussal semmisíti meg, hogy az ember valóban gondolkozóba esik, vájjon van-e hát még értéke egy ily fontos, már két izben szentesített, törvénybe iktatott nemzeti jognak, ha azt kerülő utón, csupán csak a katonai szempontot tartva szem előtt, egy közöshadügyministeri tövekvés illusoriussá teheti, vagy épen megsemmisítheti. (Igaz ! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A törvényjavaslat egy oly alkotmányjogi sérelmet foglal magában, t. ház, hogy én már ezért magáért is elfogadhatónak nem tartom, legalább is nyugodt lelkiismerettel megszavazhatónak nem. (Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, sérelmes ezen javaslat magánjogi szempontból is, különösen ottan, a hol az egyéves önkéntesekről intézkedik, a kiket méltán nevezhetnék, tekintettel a tartalékosokra vonatkozó 1888. évi XVHI. törvényczikkre, két vagy három éves önkénytelen önkénteseknek is. T. képviselőház! A javaslatnak idevágó intézkedése, beismerem, hogy katonai szempontból támogatható ugyan némileg, mivel valószínű, hogy az a drákói szigor, melylyel a javaslat az egyéves önkéntesekkel szemben eljár, serkentés lehet az ifjúságnál erejük teljes megfeszítésére, hogy sikerrel vizsgázhassanak ; mi által a hiányzó tiszti létszámot véli a kormány pótolhatni. Másrészt, mivel a megbukott vagy megbuktatott önkénteseket meg igen jól fogják a csapatoknál mint szolgálattevő altiszteket még egy évig használni tudni. De a culturalis és társadalmi szempont teljes figyelmen kivül hagyásával oly bajokat fognának előidézni, melyeknek következményét ma még kiszámítani sem lehet. (Ugy van! Igaz! a szélsöbaloldalon.) Igaz, t. ház, hogy azt a korszakot éljük, a midőn a katonai szempont minden egyebet elhomályosítani törekszik, de én katonai szempontból is felette nagy hibának tartom a dolgot anynyira élére állítani, mint a hogy azt a jelen javaslatban is teszik: hogy mintegy kényszerítik a társadalom intelligentiáját a katonai egyoldalúsággal szemben való állásfoglalásra. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert, t. ház, nem csupán az egyévi önkéntes büntettetik a két évi szolgálat által, de azok is, a kik épen nem hibásak, a szülők. (Élénk helyeslés balfelöl.) Méltóztassanak elgondolni, mennyi gond terheli ez idő szerint a családfőt, a mig a legtöbb esetben anyagi erejének teljes megfeszítésével fiát odáig neveltetheti, hogy az önálló kereseti forráshoz jutván, a társadalomban, mint munkabíró tényező helyt foglalhat. (Helyeslés balfelöl.) És itten nem szólok t. ház, a sors azon kegyeltjeiről, a kiknek már születésük megadta azt a módot, a mely helyzetűket minden tekintetben megkönnyíti, mert ha ezekre alkalmaztatnék csupán a törvény szigora, legfeljebb egy évvel tovább fogják a czifra katonai egyenruhát viselni, de az időveszteséget már előnyös anyagi helyzetűknél fogva is könnyebben fogják elviselni és pótolni tudni. (Helyeslés balfelől.) De szólok t. ház, azon államfentartó középosztály in teliig entiájáról, a
