Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-158

158. orsaógos Ülés január 11-én, pénteken, 1889. 239 azok, a kik a második önkéntesi évet annyira el­lenzik, szegénységi bizonyítványt állítanak ki művelt ifjúságunknak, mert az egész illető ostrom világosan azon feltevésen alapszik, hogy müveit ifjúságunk, legalább nagyobb részint, nem képes a tartalékos katonatiszti vizsgálatot jó sikerrel le­tenni. Én részemről e feltevést merőben tévesnek tartom és azon meggyőződésben vagyok, hogy nálunk Magyarországon minden fiatal ember, a ki a véderő törvény értelmében nyolcz osztályú kö­zépiskolát jó sikerrel végzett sigy a már hat évvel ezelőtt alkotott középiskolai törvénynél fogva fel­tétlenül kell, hogy az ország összes középiskolái­ban kötelezett tantárgyat képező német nyelvben is megfelelő előismeretekkel birjon, hogy mondom, minden ilyen fiatal ember semmi túlerőltetés nél­kül a tartalékos katonatiszti vizsgálatot is jó sikerrel teheti le, mihelyt csak egyet teljesített, a mit csakugyan minden jobb házból való fiatal embertől teljes joggal követelni, lehet, tudniillik, hogy az első önkéntesi évben minden tekintetben megtette kötelességét, azaz hogy a katonai szol­gálatot nem sportnak tekintette és nem korhely­kedett, (Derültség a szélső balon) hanem kellő komolysággal és buzgósággal tanult és szolgált. (Helyeslés a jobboldalon.) Meszlényi Lajos: Örülhet, mint szász a német szónak! Bausznern Guidó: Vagyok én épen olyan jó magyar ember, mint önök, meg is mutattam! (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) Azon önkéntes pedig, a ki ez utóbbit nem tette, a ki az első évben az önkéntesi intézmény jótéteményét nem kötelesség szerint használta ki s tehát következetesen méltónak nem is tartotta magát e jótéteményre, valóban semmi igaztalan­ságot nem szenved az által, hogy még egy második évet utánna kell szolgálnia. Sőt, a szoros igazság szempontjából felfogva,a törvénynek tulajdonképen azt kellene rendelnie, hogy ilyen önkéntes egyál­talában megszűnik önkéntes lenni és köteles, mint egyszerű katona még két évet s tehát egészben három évet a csapatnál szolgálni épen ugy,mint azon szegény paraszt, vagy mesterember, kitől a sors megtagadta, hogy megszerezhesse magának azon feltételeket, melyekhez a törvény az önkéntesi intézmény jótéteményének igénybevevését fűzte, így áll meggyőződésem szerint a dolog és azért minden eddigi ellenjelnek daczára megvárom a t. ház bölcseségétől a fenforgó törvényjavaslat erre vonatkozó határozmányainak elfogadását, valamint egyáltalában minden bizonyossággal reménylem, hogy az egész törvényjavaslat, ugy a mint van, a t. ház által meg fog szavaztatni. De, t. ház, e törvényjavaslat a mi napjaink­ban oly nagyszerű fontossággal bir, hogy az osztrák-magyar monarchia Európában való tekin­télyére s egyáltalában egész positiójára nézve teljességgel nem közömbös, vájjon a törvényjavas. lat, ugy a mint van, a t. ház összes pártjainak közreműködésével egyhangúlag, vagy pedig csak heves närtküzdelem után per majora megszavaz­tatik. És épen mert ez igy van, mert a jelen eset­ben az erkölcsi hatás kifelé egész rendkívüli szerepet játszik, nagyon kívánnám, hogy a t. ház minden pártja s tehát az összes t. ellenzék is a fenforgó törvényjavaslatot mind általánosságban, mind egyes részeiben elfogadni méltóztassaék. Hiszen a törvényjavaslatot nem a kormánynak szavazzuk meg, hanem megszavazzuk a monarchiá­nak , melynek ép fennállásának legdrágább kincsünkre, magyar hazánkra nézve egyenest pótolhatatlan értéke van ; megszavazzuk továbbá a hadseregnek, mely test a mi testünkből és vér a mi vérünkből és megszavazzuk végre a hadsereg legfőbb hadurának — koronás királyunknak. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Ha tekintetbe veszem, mivé vált koro­nás királyunk hazánkra, Szent-István birodalmára nézve, akkor nemcsak értem, hanem együtt érzem is szivem mélyéből azon gyakran imádásig fokozódó lelkesedést, mely az összes magyar nem­zetben szeretett királyunk mellett uralkodik, mert egészen eltekintve azon nagyszerű haladástól, melyet minden tekintetben távol hátramaradott hazánk ő Felsége dicső kormányzása alatt a köz­gazdaság és közművelődés terén 1867 óta tett, semmi kérdés az, hogy Magyarország tulajdon­képen csak ezen aránylag rövig idő alatt valódi állammá felemelkedett és mint olyan ma már tekin­télyes és befolyásos állást foglal el az európai államok.sorában. Az pedig szintén semmi kérdést nem képez, hogy a főérdem erre nézve Felséges urunkat illeti, aki koronázása óta egész mai napig a szó legnemesebb értelmében alkotmányos feje­delem példájának mutatta magát és igy Magyar­országra nézve tényleg azzá vált, a mi Ill-ik oraniai Vilmos Angliára nézve volt, tudniillik a modern, valódi magyar képviseleti állam alkotójává. E ténynyel szemben ő Felsége irányában nemcsak mint Magyarország fia, hanem kivált mint erdélyi szász is véghetetlen hálára kötelezve érzem maga­mat, miután — és erre nézve az acták véglegesen be vannak fejezve — az adott nemzetközi viszonyok alatt egyes egyedül a magyar állameszme alapján egységesen szervezett magyar nemzeti állam az, mely az erdélyi szász népnek biztos existentiát és és jövőt nyújt, mig minden más politikai combinatio e népet kérlelhetlenül elseperné az élet színpad­járól. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azért ugyanis kettős okból örömest megragadom a jelen alkal­mat, hogy Felséges Urunk iránti véghetetlen háladatosságomat — a mennyire azt egyszerű képviselői állásomban egyáltalában tehetem -­lehető legvilágosabb és legnyomatékosabb módon tettlegesítsem s ennélfogva befejezem beszédemet

Next

/
Oldalképek
Tartalom