Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-158

158. orsaógos Ülés január 11-én, pénteken, 1889. 239 azok, a kik a második önkéntesi évet annyira ellenzik, szegénységi bizonyítványt állítanak ki művelt ifjúságunknak, mert az egész illető ostrom világosan azon feltevésen alapszik, hogy müveit ifjúságunk, legalább nagyobb részint, nem képes a tartalékos katonatiszti vizsgálatot jó sikerrel letenni. Én részemről e feltevést merőben tévesnek tartom és azon meggyőződésben vagyok, hogy nálunk Magyarországon minden fiatal ember, a ki a véderő törvény értelmében nyolcz osztályú középiskolát jó sikerrel végzett sigy a már hat évvel ezelőtt alkotott középiskolai törvénynél fogva feltétlenül kell, hogy az ország összes középiskoláiban kötelezett tantárgyat képező német nyelvben is megfelelő előismeretekkel birjon, hogy mondom, minden ilyen fiatal ember semmi túlerőltetés nélkül a tartalékos katonatiszti vizsgálatot is jó sikerrel teheti le, mihelyt csak egyet teljesített, a mit csakugyan minden jobb házból való fiatal embertől teljes joggal követelni, lehet, tudniillik, hogy az első önkéntesi évben minden tekintetben megtette kötelességét, azaz hogy a katonai szolgálatot nem sportnak tekintette és nem korhelykedett, (Derültség a szélső balon) hanem kellő komolysággal és buzgósággal tanult és szolgált. (Helyeslés a jobboldalon.) Meszlényi Lajos: Örülhet, mint szász a német szónak! Bausznern Guidó: Vagyok én épen olyan jó magyar ember, mint önök, meg is mutattam! (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) Azon önkéntes pedig, a ki ez utóbbit nem tette, a ki az első évben az önkéntesi intézmény jótéteményét nem kötelesség szerint használta ki s tehát következetesen méltónak nem is tartotta magát e jótéteményre, valóban semmi igaztalanságot nem szenved az által, hogy még egy második évet utánna kell szolgálnia. Sőt, a szoros igazság szempontjából felfogva,a törvénynek tulajdonképen azt kellene rendelnie, hogy ilyen önkéntes egyáltalában megszűnik önkéntes lenni és köteles, mint egyszerű katona még két évet s tehát egészben három évet a csapatnál szolgálni épen ugy,mint azon szegény paraszt, vagy mesterember, kitől a sors megtagadta, hogy megszerezhesse magának azon feltételeket, melyekhez a törvény az önkéntesi intézmény jótéteményének igénybevevését fűzte, így áll meggyőződésem szerint a dolog és azért minden eddigi ellenjelnek daczára megvárom a t. ház bölcseségétől a fenforgó törvényjavaslat erre vonatkozó határozmányainak elfogadását, valamint egyáltalában minden bizonyossággal reménylem, hogy az egész törvényjavaslat, ugy a mint van, a t. ház által meg fog szavaztatni. De, t. ház, e törvényjavaslat a mi napjainkban oly nagyszerű fontossággal bir, hogy az osztrák-magyar monarchia Európában való tekintélyére s egyáltalában egész positiójára nézve teljességgel nem közömbös, vájjon a törvényjavas. lat, ugy a mint van, a t. ház összes pártjainak közreműködésével egyhangúlag, vagy pedig csak heves närtküzdelem után per majora megszavaztatik. És épen mert ez igy van, mert a jelen esetben az erkölcsi hatás kifelé egész rendkívüli szerepet játszik, nagyon kívánnám, hogy a t. ház minden pártja s tehát az összes t. ellenzék is a fenforgó törvényjavaslatot mind általánosságban, mind egyes részeiben elfogadni méltóztassaék. Hiszen a törvényjavaslatot nem a kormánynak szavazzuk meg, hanem megszavazzuk a monarchiának , melynek ép fennállásának legdrágább kincsünkre, magyar hazánkra nézve egyenest pótolhatatlan értéke van ; megszavazzuk továbbá a hadseregnek, mely test a mi testünkből és vér a mi vérünkből és megszavazzuk végre a hadsereg legfőbb hadurának — koronás királyunknak. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Ha tekintetbe veszem, mivé vált koronás királyunk hazánkra, Szent-István birodalmára nézve, akkor nemcsak értem, hanem együtt érzem is szivem mélyéből azon gyakran imádásig fokozódó lelkesedést, mely az összes magyar nemzetben szeretett királyunk mellett uralkodik, mert egészen eltekintve azon nagyszerű haladástól, melyet minden tekintetben távol hátramaradott hazánk ő Felsége dicső kormányzása alatt a közgazdaság és közművelődés terén 1867 óta tett, semmi kérdés az, hogy Magyarország tulajdonképen csak ezen aránylag rövig idő alatt valódi állammá felemelkedett és mint olyan ma már tekintélyes és befolyásos állást foglal el az európai államok.sorában. Az pedig szintén semmi kérdést nem képez, hogy a főérdem erre nézve Felséges urunkat illeti, aki koronázása óta egész mai napig a szó legnemesebb értelmében alkotmányos fejedelem példájának mutatta magát és igy Magyarországra nézve tényleg azzá vált, a mi Ill-ik oraniai Vilmos Angliára nézve volt, tudniillik a modern, valódi magyar képviseleti állam alkotójává. E ténynyel szemben ő Felsége irányában nemcsak mint Magyarország fia, hanem kivált mint erdélyi szász is véghetetlen hálára kötelezve érzem magamat, miután — és erre nézve az acták véglegesen be vannak fejezve — az adott nemzetközi viszonyok alatt egyes egyedül a magyar állameszme alapján egységesen szervezett magyar nemzeti állam az, mely az erdélyi szász népnek biztos existentiát és és jövőt nyújt, mig minden más politikai combinatio e népet kérlelhetlenül elseperné az élet színpadjáról. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azért ugyanis kettős okból örömest megragadom a jelen alkalmat, hogy Felséges Urunk iránti véghetetlen háladatosságomat — a mennyire azt egyszerű képviselői állásomban egyáltalában tehetem -lehető legvilágosabb és legnyomatékosabb módon tettlegesítsem s ennélfogva befejezem beszédemet