Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-145

145. országos Ülés deczember 3-án, hétfőn. 1888* la minister ur hatásköréből s legalább ezek utaltassanak a független bíróság minden attribútumával felruházott pénzügyi közigazgatási bíróság jogkörébe. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) A t. igazságügyminister azt is mondja továbbá, hogy már csak azért sem tartja elfogadhatónak az ellenzék által hangoztatott azon álláspontot, hogy a pénzügyi közigazgatási bíróságot kell megbízni ezen teendőkkel, mert hiszen itt csupán oly eljárás volna eszközlendő, mely helyszíni szemlét, szakértők meghallgatását, egyszóval csak hoszszabb idő alatt megoldható kérdések tisztázását kívánja és azt mondja továbbá, hogy ő a pénzügyi bíróság alapossága iránt csak akkor lehetne teljes megnyugvással, hogy ha a pert előkészítő lépésekben szintén birói hatóság járt volna el, a mi pedig az ő nézete szerint már a bíróságok szervezeténél és a fennálló eljárási szabályoknál fogva nem lehetséges. Most ismét azt kérdezem, t. ház, hogy mi foglaltatik ezen kijelentésben ? Foglaltatik annak egész leplezetlen beismerése, hogy azon általa kilátásba helyezett 12,000 per teljesen előkészítetlen stádiumban fog a pénzügyminister elé jutni és a pénzügyminister, semmi módon elő nem készített perekben fog utolsó fórumként dönteni. (Igás! Ugy van! balfelöl.) Kérdem, t. képviselőház, hogy ha az igazságügyminister ur azon nézetben van, hogy a helyesen elő nem készített ügyekben a közigazgatási pénzügyi bíróság nem ítélhet helyesen, honnan következteti, hogy akkor ezen, szintén nem kellőkép előkészített perekben majd a pénzügyminister ur fog helyesen ítélni ? (Helyeslés balfelöl.) De, t. ház, azon indítványunkkal szemben, hogy az itt előfordulható vitás esetek második és utolsó fokon a pénzügyi ködgazgatási bíróság hatáskörébe utaltassanak, az is hozatott fel ellenvetésül, hogy hiszen a pénzügyi közigazgatási bíróság mai szervezete nem volna elegendő azon nagyszámú teendőket ellátni, melyek ez által reá hárulnának. (Halljuk/) Nem akarom t. ház, itt ismételni, a mit már e házban erre vonatkozólag hangoztattak, hogy a személyszaporítás utján lehet ezen bajon segíteni, mert a költség szempontja nem szabad, hogy figyelembe vétessék ott, a hol nagy jogi elvek alkalmazásáról vagy megsemmisítéséről van szó. (Helyeslés balfelől.) De szabad legyen figyelmeztetnem a t. házat arra, hogy maga a pénzügyministerium sem lesz képes azokban a számos perekben, melyeket az igazságügyminister kilátásba helyezett, mai személyzetével gyorsan és helyesen eljárni; (Ugy van! balfelől) és én attól tartok, hogy már az 1890. költségvetésben nyomát fogjuk találni azon személyszaporításnak, melynek szüksége a pénzügyministerium kebelében is elő fog állani. (Helyeslés balfdol.) A múlt ülésben t. ház, gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam a kérdéshez szólva, a következő alternatív kérdést állította fel: a kormánynak a részünkről javasolt intézkedéssel szemben elfoglalt álláspontja vagy azt jelenti, hogy nem bizik abban, hogy a közigazgatási pénzügyi bíróság jogosan és igazságosan fogja megállapítani a kárpótlási összeget, vagy pedig azt, hogy a jog és igazság ellenére is fogja megállapítani a kártalanítási összeget, ha a kincstár érdeke az ő felfogása szeiint ezt követeli, Hát, t. ház, erre a kérdésre nekem a feleletet megadnom szükségtelen. {Halljuk!) Megadta erre a feleletet a mélyen tisztelt államtitkár ur a múlt ülésben, mikor azt mondotta, (Halljuk!) hogy ezen vitás esetekben nemcsak jogos és igazságos, hanem ezek mellett méltányosságot is kellend gyakorolni; továbbá, hogy bizonyos garantiákat kell nyújtanunk a magánosoknak is, hogy igényeik jogosultságát megóvhassák ott is, hol az a szorosan vett formák közt megóvható nem lenne, de a hol a méltányossági körülmények kétségtelenné teszik, hogy az részünkről megóvandó. Nem akarok a t. képviselő ur beszédéből több részletet idézni. Ez is elég lesz annak illustrálására, hogy mi szándékoltatik tulajdonkép a javasolt intézkedésben. (Halljuk!) Én azt hiszem, t. ház és ezt egész bona fide jelentem ki, de a pénzügyminister urnak kijelentése szerint is csak azt tarthatom az ő czéljának, hogy az állam pénzügyeinek szempontjából az államra esetleg háramolható túlterheltetéseknek akarja a javasolt intézkedéssel elejét venni. Mit tesz ez, t. ház, milyen intentio rejlik ebben? Az, hogy az állam pénzügyi érdeke egyrészt és másrészt az államtitkár ur kijelentése szerint a magánosok érdeke is megkívánja azt, hogy a jelen esetben tekintsünk el az általánosan megállapított jogelvektől, mellőzzük a birói hatalom helyes magatartásának szempontját és ruházzuk át a bíráskodási jogot magára a pénzügy ministerre. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hát, t. ház, én nem tagadom, hogy a gyakorlati politikában fordulhatnak és fordulnak is elő esetek, midőn a czélszerííségi szempontoknak is helyt kell engedni; ámbár nem habozom annak kijelentésében sem, hogy sehol a világon nem szolgál annyi opportunitási indok az egyes intézkedések létesítésére, mint épen minálunk. De azt is szükségesnek tartom hangoztatni, hogy vannak azután kérdések, melyeknek elbírálásánál nem szabad, hogy magán vagy bármely más ideiglenes érdek jöhessen tekintetbe; vannak kérdések, melyekben az állami életben a nagy, az állandósági jelleggel bíró közérdeket nem szabad semmi körülmények között, semmi áron más, pillanatnyi érdeknek alárendelni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezen közérdek az alkotmányos institutiónak egyik