Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-153
175 16S. országos ülés deczember lé-én, pénteken. 1888. a szélső baloldalon) és kérem a t. házat, hogy különösen az ily természetű ügyeknél, akkor, midőn a főispánoknak törvénynyel nem igazolható, önkénykedő eljárása majdnem minden napos, méltóztassék fentartani az ország törvényhatóságaiban azon hitet, bizalmat és tiszteletet, melylyel a képviselőház iránt minden körülmények közt tántoríthatatlanul viseltetniük kell. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, Szabolcsmegye főispánjának eljárását a törvénynyel határozottan ellenkezőnek tartom. Nem ott keresem a bajt, hogy a főispán az 1886: XXII. t.-cz.-nek gondolom 22. §-ában megírt módon élt főispáni jogával akként, hogy tetszése szerint a törvényhatóságok kijelölő bizottságába három egyént meghívott, hanem az eljárás helytelenségének okát abban látom, hogy a főispán az 1869: IV. t.-ez. 10. §-ának, de különösen ugyanazon törvényczikk 8. §-ának c) pontjában foglaltakat tiszteletben nem tartotta. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha meg méltóztatik engedni, felolvasom az 1869: IV. t.-cz. 10. §-ának ide vonatkozó határozatát. (Halljuk! Halljuk! olvassa.) „A biró, ha megválasztatik, tagja lehet ugyan a törvényhatósági vagy községi képviselőtestületnek, de azoktól megbízatást vagy kiküldetést nem fogadhat el." Ugyanezen törvényczikk 8. § ának c) pontja igy szól (olvassa): „Nem viselhet más, akár állami, akár törvényhatósági vagy községi valóságos vagy tiszteletbeli hivatalt vagy szolgálatot, kivéve a mennyiben 32 éves koráig a tartalékban vagy a honvédségnél való katonai szolgálatra a véclerőről szóló törvény által kötelezve van". A 10. §. tehát megtiltván azt, hogy a biró a törvényhatóságtól megbízást fogadjon el, nem kétlem, hogy ugyanakkor a törvénynek az a czélzata is volt, hogy egyszersmind a bíráknak függetlenségét egy más hatalmasabb oldalról, mint a törvényhatósági bizottság részéről jövő megtámadás ellen is megóvja. A 8. §. c) alatti pontja pedig határozottan azt mondván, hogy sem törvényhatósági valóságos vagy tiszteletbeli hivatalt vagy szolgálatot nem viselhet, kivéve azt, mely a védtörvény által reá hárul, ezen kifejezésből: „törvényhatósági szolgálatot" világos az, hogy a bírónak semmiféle törvényhatósági kiküldetést, származzék ez akár a törvényhatósági bizottságtól magától, akár a főispántól, elfogadni nem szabad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Czélja az 1869: IV.törvényczikknek minden esetre az volt, hogy abirói függetlenséget megóvja. Már pedig a birói függetlenség e bizottsági közgyűlés kiküldése által veszélyeztetve sok tekintetben nincs annyira, mint a főispánnak tisztán bizalmi megbízása által, (ügy van! a baloldalon.) Meggyőződésem tehát, hogy az 1869: IV. törvényczikkel össze nem fér, hogy bírósági személy a főispántól kiküldetést fogadhasson el. De az 1869: IV. törvényczikk 10. §-a nem is gondoskodhatott arról, hogy a birói függetlenséget a főispáni befolyás ellen óvja, mert 1848-tól fogva, 1871. év végéig, vagy 1872. elejéig, midőn az 1870: XLII. törvényczikk hatályba lépett, a törvény a főispáni candidationális jogot nem ismerte ugy, mint az későbben kifejlődött. Az 1848. évi XVII. törvényczikk azt mondja, hogy a törvényhatóságok tisztviselőinek sorában időközben netalán beálló hiányokat vagy új hivatalok állítása által keletkező állásokat a főispán a megye közönségével egyetértőleg tölti be. így tehát a főispán a megye közönségével egyetértőleges eljárásra van határozottan utalva. A candidationális jog sem az 1848: XVII. törvényczikkben, sem az életben ugy, mint azt ma magyarázzák, nem létezik. Az 1848: XVII. törvényczikk értelmében történt választások — azt hiszem, hivatkozhatom a t. házra — akként történtek, hogy a főispán a megye közönségével a kijelölendők iránt megegyezvén, a kijelölendő választás alá bocsáttatván, az az akkori választmány tagjainak többsége által választatott meg, (Ugy van! a szélső baloldalon.) De 1848-at megelőzőleg sem volt azon kizárólagos jog a kijelölésre nézve, a mit itt Roszner t. képviselő ur által, hacsak röviden is, megemlíteni hallottam. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Az 1548-ik évi LXX. törvényczikk azt mondja, hogy az alispánok nemcsak a megyei főispán által, hanem az egész megyei közönség megegyezésével az ország rendelete szerint választandók. Ugyanezen törvény ezen intézkedését aK 1723: LIIL törvényczikk 4. §-a minden választott tisztviselőre nézve kiterjeszti. Az 1729. törvény ugyanezen intézkedéseket megerősíti; tehát én ezen törvényekben a korlátlan főispáni kijelölés jogának alapját nem találom. (Ügy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, van ennek a kérdésnek egy másik oldala is és pedig az, hogy az 1869 : IV. törvényczikk 10. §-a és 8. §-ának c) pontjában foglalt intézkedések ellenére jogosítva van-e egy bírósági személy főispáni kiküldetést elfogadni ? Az én meggyőződésem szerint nincs. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) S mikor azon actákat, melyek a mélyen t. elnökségnél vannak, átnézni alkalmam volt, azt láttam, hogy ott van két ministeri rendelet. Az egyik 1886-ban, a másik egy esztendővel később, 1887-ben kelt. Ha jól tudom, az 1886-ban kelt ministeri rendeletben az van, hogy Nyíregyháza város utasittatik arra, hogy miután oly bizottságokat küldött ki, melyekben bírósági tagok is foglaltatnak, ezen intézkedése az igazságügy ministerium véleményének meghallgatása után megsemmisíttetik.
