Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-153

153. országos Illés deczemfoer 14-én, pénteken, 1888. 173 Az 1887-iki ministeri rendeletben az igazságügyministerinm véleményének meghallgatását nem találjuk. Már pedig mélyen t. ház, csakugyan arra nézve, hogy a bírósági személynek kiküldésével forog-e fenn valamely oly törvényes akadály, mely a kiküldetést törvényesen megakadályozná, az igazságügyministernek véleménye volna irányadó. (Közbeszólások a szélső baloldalról : Halljuk aministert!) Én tehát lelkemből meggyőződve arról, hogy ez ügyben az illető megyének főispánja az 1869-iki törvény szellemének és betűjének nem megfelelően járt el s meg lévén győződve arról, hogy azon birósági személy, ki e kiküldetést elfogadta és teljesítette, a törvény intézkedéseinek nem megfelelőleg járt el, azon határozati javaslatot, melyet Vidliezkay József képviselő ur előterjesztett, elfogadom (Helyeslés szélső balfelöl) s azon esetre, ha netalán ez a t. ház által el nem fogadtatnék, bátor vagyok egy nagyon rövid határozati javaslatot előterjeszteni, (Halljuk! Halljuk! Olvassa) „A képviselőház az igazságügyministerről feltételezi azt, hogy az 1869. évi IV. törvényczikknek a bírói függetlenség megóvását czélzó intézkedéseinek minden irányban érvényt szerzend, a kérvény az irattárba helyeztetik. Elnök: A határozati javaslat fel fog olvastatni. Nagy István jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Josipovich Géza: Grajári Ödön! Gajári Ödön előadó: T. ház! Sietek kinyilvánítani, hogy ezen utóbb beadott határozati javaslathoz hozzájárulok. Tökéletesen igaza volt azon t. képviselő urnak, a ki azt állította, hogy igen nehéz e kérdéshez hozzászólani a nélkül, hogy a subiectiv szempontok bizonyos mértékben előtérbe ne nyomuljanak. Ezen szempont előtérbe nyomulása látszik azon urak részéről, kik a különvéleményt beadni méltóztattak és azt pártolják. Mindannyian azon alapelvből indulnak ki, hogy itt tulajdonképen a megyék szabad választási joga van megsértve. En a megyék szabad választási jogáról nem tudok. Tudok a tisztviselők választásáról, melyet egy törvény szabályoz és tudok azon intézkedésekről és törvényes határozmányokról, melyek ily tisztviselő -választásoknál megtartandók. Ha tehát egy eoncrét ügy kerül a ház elé és a felett a t. ház egyes tagjai mintegy bírósággá alakulva, méltányossági szempontból akarnak ítéletet mondani : akkor nem marad nekünk más hátra, kik azon méltányossági szempontok bírálatába nem bocsátkozhatunk, mert csak a törvényt s a tényeket combinálhatjuk össze, mint a törvényre hivatkozni s a törvényből magából kimutatni, hogy az a sérelem, melyet nem méltányosságra alapítanak, hanem a törvény sértésének mondottak, tényleg fennáll-e, vagy nem. Azon sérelem, a mint bevezető felszólalásomban említettem, kettős. Az egyik az, hogy önök határozottan vindicálni akarják azt a jogot a candidáló-bizottságnak, hogy a candidatiót ne ugy teljesítse, a mint azt a törvény rendeli. (Ellenmondás a szélső balon. Felkiáltások: Be tisztességesén !) Előrebocsátottam, t. ház, hogy a méltányossági tekintetek bírálata a t. ház hatáskörébe és hivatásához nem tartozik. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) Kifejeztem bevezető felszólalásomban azt, hogy az 1886-iki XXL törvényczikknek a tisztviselők választására vonatkozó rendelkezéseit ezen esetben megsértve nem látom, kifejtettem továbhá azt is, hogy itt, a mit a t. képviselők a túloldalon teljesen tagadnak, nem forog fenn a bírói függetlenségről szóló törvénynek megsértése. Az előttem szólott t. képviselő ur egy hosszas fejtegetést főzött e kérdéshez. Orbán Balázs: De érdekeset! Gajári Ödön, a kervényi bizottság előadója: Megengedem, hogy érdekes is, azonban mindenkor oda hegyeződött ki érvelése, hogy itt tulajdonképen kiküldetésről s oly nemű megbízatásról van szó, melytől bíró, a bírói függetlenségről szóló törvényben eltiltvavan.Ese tekintetben hivatkozott a t. képviselő ur az iratoknál fekvő ministeri rendeletre is, a mely mintegy ellentétben állónak látszik lenni a belügyministernek egy évvel utóbb közvetlenül ebben az esetben hozott rendeletével, a melyben Nyíregyháza városnál az alakított külön bizottságokba beválasztott tisztviselőknek alkalmazása nem engedtetett meg és a városnak ezen határozata feloldatik. Nagy különbség van itt e között és a kiküldetés között, a melyet a város szervezett akkor, mert a város állandó bizottságot szervezett és bizonyos 'állandó működésre küldötte ki ezen bizottságot. És csakugyan, ha a birósági tagok ebben tényleg részt vettek volna, később, esetleg egy oly ügyben, a mely ugyanabból a működésből származik, már előzőleg elfogulva lehettek volna. Itt azonban egyáltalában nincs sem kiküldetésről, sem megbízatásról szó. Az 1888: XXI. törvényczikk — a melynek szellemét az előttem szólt t. képviselő ur oly alaposan látszik érteni — már előre gondoskodott arról, hogy itt még a fogalmak se zavartathassanak össze, a mennyiben ezen eljárást, a mely a kijelölő bizottságban való részvételre vonatkozik, nem megbízatás, nem kiküldetés, hanem meghívásnak nevezte. (Élénk helyeslés jobbfeíől.) Abban rejlik a különbség, a mit a t. képviselő urak teljesen figyelmen kívül hagytak: mindegyre egy állandó kiküldetésről és megbízatásról beszélnek, holott itt semmi egyébről szó nincs, mint a törvényhatósági bizottsági jog gyakorlása-