Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-153

158. országos Ulós deczember 11-én, pénteken. 1888 J7J Liptay Károly: T. ház! Nem szívesen szólalok fel e tárgyban, azon okból, mivel a subjectivitást ugy, a mint én óhajtanám, ezen ügyben elkerülhetlennek nem tartom, kénytelen vagyok a főispánnal szemben, a kit különben mint humánus és jóakaratú embert tanultam ismerni, állást foglalni, mivel a törvényhatóság kérelme alapos és sérelme indokolt. (Halljuk!) Azokhoz, a miket Vidliczkay t. képviselőtársain megjegyzett, bátor vagyok még hozzá tenni kettőt, melyek egyrészt azt igazolják, hogy itt a törvényhatósági önkormányzati szabad választási jog flagrans megsértése forog szőnyegen, másreszt, hogy az eljárás fölött e törvényhatóság megbotránkozása egyhangú volt. Midőn ugyanis a kijelölő bizottság megalkotása előtt, a törvényhatósági bizottsági közgyűlés egyhangúlag Vidovics nevét hangoztatta és látszott, hogy ez a főispánnak nincs Ínyére, az alispán e szavakkal tüntette ki Vidovics érdemeit: szerencsét kívánhatok a megyének oly fiatal erőhöz, a minő Vidovics, ki sem képzettség, sem szorgalom, sem erkölcsi magaviselet tárgyában semmi kívánni valót nem hagy. Miután azonban a candidáló bizottság listáján Vidovics nem fordult elő és az egész közgyűlés csak Vidovics nevét kiáltotta: én látva, hogy ennek nem lesz jó kimenetele, figyelmeztettem a közgyűlést, hogy nem látom tapintatosnak a dolog erőltetését, mert ha a törvény terére lépünk, vesztett perünk lesz, mert a főispánnak és a candidáló bizottságnak joga van valakit föl nem venni és ezt nem is kell indokolnia; tanácsoltam tehát: kérjük meg a főispánt, hogy tekintve azon szívélyes jó viszonyt, mely a főispán és Szabolcs megye között annyi esztendőn át fennállott, adja elő indokát, mi hátráltatja őt abban, hogy ezen kijelölésből Vidovics László nevét kihagyja; mert ha azon indokok alaposak, mi leszünk az elsők, a kik Vidovicsnak fegyelmi eljárás alá vonását indítványozni fogjuk, ha pedig indokai tarthatlanok, legyen szíves a határozatától elállani és Vidovics Lászlót candidálni. Közvetlen utánnam egy tapintatlan felszólalás következtében a főispán elveszti contenance-át s azt mondja: figyelmeztetem a t. közgyűlést, hogy ne erőltesse a dolgot, mert ha csak egyetlen egy szó lesz is, más nevét hangoztató, mint a Vidovicsét, azt fogom kinyilatkoztatni, hogy az választatott meg aljegyzőnek". (Egy hang szélső balfélől: Szép szabadság!) Ezen kijelentés után egy igen előkelő tagja a bizottságnak, a ki közvetlen szomszédságában ült a főispánnak, jobb keze felől és megjegyzendő még, kormánypárti, teljes felháborodásában felkelvén, azt mondta : , Tisztelt bizottság, én azt hiszem, a közérzületnek adok kifejezést, ha kimondom Szabolcsvármegye nevében, hogy ezen eljárás mellett Szabolcsvármegye minden tisztességes fiától elvárja, hogy Vidovics Lászlóval szemben hivatalt nem vállal". Ezzel tehát constatálva van, t. képviselőház, hogy a közgyűlésnek megbotránykozása oly egyhangú volt, hogy még az a kormánypárti, igen előkelő bizottsági tag és kiérdemült tisztviselő — és talán leendő nagy államférfin is — szükségesnek látta e megbotránykozásnak kifejezést adni. Én tehát, t. képviselőház, bár nem szívesen szólaltam fel, mert kerülöm a subjectivitást, de miután választókerületem iránti és képviselői missiómból folyó kötelességként hárult reám, hogy az igazság és alkotmányosság érdekében felszólaljak. (Helyeslés a szélső balon.) Azért láttam szükségesnek — mint jelen volt — a tényállást a történtekhez hiven felfejteni. (Élénk helyeslés a szélső balon.) A mi már most az én nézetemet, a beadott határozati javaslatra vonatkozólag illeti, én, t. ház, sohasem szeretem, nem kívánom, nem engedem, a mennyire tőlem telik, a törvényt betüszerint magyarázni, hanem én tekintem a törvénynek intentióját és szellemét. Én belátom, hogy ezen, a főispánok omnipotentiáját megalkotó törvénynek van Magyarországon speciális helyzeténél fogva alapos politikai indoka ; de hogy az a főispán azután e hatalmat személyes indokok szerint zsákmányolja ki, (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon) bocsánatot kérek, ezt a leghiggadtabb felfogás és alegmérsékeltebb gondolkozás! mód mellett sem lehet megengedni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ennélfogva én nagyon alaposnak találom Szaboiesmegye azon kérelmét, miszerint méltóztassék a t. képviselőháznak akképen intézkedni, hogy a törvény olyatén értelemben alakittassék át, hogy a főispánok ezen nekik tulajdonított omnipotentíát személyes indokokból ki ne zsákmányolhassák. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon ) Pártolom a Vidliczkay József t. képviselőtársam által beadott határozati javaslatot. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Kun Miklós! Kun Miklós: T. ház! (Halljuk!) A tanácskozásnak ezen már nagyon előrehaladott perczében méltóztassanak nekem megengedni, hogy akkor, midőn sem az előadó ur javaslata és indokolása által a panaszolt főispáni eljárás helyességéről meggyőződve nem vagyok s akkor, midőn az előterjesztett javaslattal ezen méltán nagyfigyelmet érdemlő ügyet, úgy a mint maga az ügy fontossága megérdemli, elintézve nem látom: méltóztassanak megengedni, hogy én is szót emeljek. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Én Szabolcsmegye panaszát teljesen alaposnak és törvényesnek és olyannak tartom, mely megérdemli azt, hogy a t. ház figyelmének egész komolyságával foglalkozzék vele (Élénk helyeslés 22*