Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-153

J70 i&&« országos ülés deczember 14-én, pénteken. 1888. lása nem correet és hogy az nem helyesen történt. Az 1869: IV. törvényezikk ugyanis világosan kimondja azt, hogy a járásbirónak vagy kinevezett hivatalnoknak egyáltalában semmiféle megbízatást vagy kiküldetést sem lehet elfogadni; még abban az esetben sem, ha a törvényhatóság tagjának választanák is meg. Az 1886-diki és ha jól emlékszem, az 1882-iki törvény azt mondja, hogy a főispánnak joga van meghívni három tagot a candidáló bizottságba; hármat pedig a törvényhatóság választ. Ebben már a járásbiró személye nincsen kitéve, de felesleges is volt azt újra citálni, mivel az előbbi, tehát az 1869-iki törvény arról világosan megemlékezik. (Helyeslés bálfelöl.) De tudjuk nagyon jól, hogy Magyarországon ugy áll a dolog, hogy a főispán, ha neki ugy tetszik, elejthet bárkit is, legyen az a legszorgalmatosabb, legigyekvőbb ember, mert az egész törvényhatóságnak s az egész megye közvéleményének ellenére is keresztül erőszakolja és keresztül viszi azt, a mit akar. (Ugyvan! balfelöl.) Ecclatáns példája ennek a szabolcsi eset. Én a mai egész megyei rendszert nem sokra becsülöm; jobbnak tartom a semminél, de ideálom tárgyát nem képezte soha s e tekintetben t. szomszédaimmal, a mérsékelt ellenzék t. tagjaival sem vagyok egy véleményen, kik a központosítási rendszert óhajtanák, noha meg is vagyok róla győződve, hogy ha a mai rendszernél sikerülne nekik keresztül vinni elvüket, tisztességes emberekkel okvetetlenül jobb közigazgatás létesülne a kinevezési rendszerrel, mint a mai, mert én azt mondom, hogy még a legrosszabb rendszerrel is lehet, ha az erélyes és jóakaratú emberek kezében van, igen tisztességesen közigazgatást gyakorolni, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Én arra kérem itteni t. szomszédaimat, hogy méltóztassék megmagyarázni nekem azt, hogy ha egy tehetetlen belügyminister kezébe kerül a központosítás, mint most a jelenlegi, (Derültség a szélső baloldalon) akkor aztán milyen közigazgatás fog Magyarországon existálni ? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A szabolcsi eset, t. ház, nem tüntet fel egyebet, mint azt, hogy ha akarja a főispán és nem akar kellemetlenkedni, ha van benne esetleg egy kis nobilitás, egy kis gavalléria: akkor a törvényhatóság és a főispán között a harmónia soha meg nem szűnik. De ez, a mint most is történt, csupán attól függ, hogy milyen „Laune"-ban van a főispán ? (Derültség a szélső baloldalon.) Hasonlít ez ahhoz az esethez, mikor egy apa azt mondta fiának: „Itt van két ló, egy szürke meg egy tarka, válassz közülök magadnak; de előre is megmondom, hogy a tarkát semmi szin alatt nem adom." (Derültség a szélső baloldalon.) Szabolcsvármegye is körülbelül ebben a helyzetben volt. Azt mondták neki: „Választhatsz ebből a háromból, de a három közül egyik sem volt az, a kit Szabolcsmegye tulaj donképen kivánt volna. És én, t. ház, a magam részéről nagyon jól tudom, hogy a túloldal is látja a hibákat, melyek itt elkövettettek, mert hisz utoljára senkinek és a kormánynak sem lehet érdeke az, hogy a főispán olyan omnipotens legyen, hogy a törvényhatóságnak igényeit, jogos óhajtását ne elégítse ki akkor, midőn ezt semmi érdek sem akadályozza. Egyébiránt meg vagyok győződve arról, hogy haszontalanul folytatnánk itt e felett discussiót s itt eszembe jut nekem az, a mit egyszer egy színdarabban hallottam s a mi jellemző, legalább addig az volt Magyarországra nézve (Halljuk!) és ez az, hogy „szabad itt minden, csak senki meg ne tudja". (Derültség a szélső baloldalon.) Most pedig már a t. belügyminister ur vezetése alatt oda jutottunk, hogy ha mindenki tudja is, az sem alterálja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azért a magam részéről pártolom Vidliczkay t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) B. Boszner Ervin: T. ház! Csupán csak azért szólalok fel, mert én azt hiszem, hogy nem volna czélszerű, ha mi így incidentaliter, egyes kérvény alkalmából bizonyos intézmények elhomályosítását engednők meg és csupán csak azért, mivel egy concret esetben tán a személyes sympathiák egy személyes oldalon vannak, egy megyei intézményt tennénk ki annak, hogy az, a ki hivatva van a kormányzatot ott első sorban képviselni, ne bírjon a megfelelő eszközökkel arra, hogy egyszersmind ezen állását valóban betölthesse. E kérdésnél egyébiránt a történelmi fejlődést sem szabad teljesen ignorálnunk, mert tudjuk, hogy régen is ugy volt, mint most; mert vagy a főispán jelölt ki három embert s akkor a megye választott, vagy a megye jelölt ki három embert s akkor a főispán nevezett ki egyet azok közül. Ezen rendszer tehát a történelemmel is indokolva van. De különben ne méltóztassék a t. ház, csupán csak ilyen egyes eset szempontjából indulni ki, mert kérdem: mit méltóztatnék mondani akkor, hogy ha példának okáért nemzetiségi többséggel biró megyékben a főispán ellen felszólalnának azért, mivel ő nem engedi meg, hogy az állami íünctiók egy része olyan emberek kezébe adásöC-K.. a kik hatalmukat államellenes izgatásra használnák. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha tisztán akarjuk a czélt: a magyar állam nagyságát és emelkedését, akkor nem kell e nagy czélt kicsinyes dolgokkal compvomittálni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezért elfogadom a kérvényi bizottság határozati javaslatát,