Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-153

153. orsí.lgos ülés őeezember 14-én, pénteken. 1888. 169 ban nem csak igénye, de úgyszólván joga volt ahhoz, hogy a candidatióba belejöjj ön. Figyelmeztetem a t. házat, hogy Vidovics ellen sem erkölcsi tekintetben, sem általában jelleme tekintetében semmi legkisebb kifogás nem emelhető. Vidovics nem csak hogy másodaljegyzői hivatalát megválasztása óta rendesen és hivatalának megfelelően viszi, hanem az első aljegyzői hivatalt is az alatt, a mig a volt aljegyző országgyűlési képviselőnek választatott meg, 4 hónapon és néhány napon át ő töltötte be és folyt be a hivatal kezelésébe minden szorgalommal és a nélkül, hogy bárkinek is viselete ellen a legkisebb kifogása is lehetett volna. Azt hiszem, hogy maga az a körülmény, hogy ő nemcsak mint második aljegyző van hivatalban, de különösen azon körülmény is, hogy négy hónap és néhány napig viselte is az első aljegyzői hivatalt, arra jogosította őt, hogy a candidatióba belejöjjön; (Helyeslés a szélső balfélől) hanem a főispán urnak — hogy egy triviális kifejezéssel éljek — pick-je volt ellene s feltette magában, hogy Vidovics László nem lesz aljegyző. Ezt az által eszközölte, hogy 3 oly tagot nevezett a kijelölő bizottságba, a ki hódolt az akaratának, hozzájárult az ő szavazata és igy Vidovics a jelöltségbői kiesett. Az tehát első nyilvánulása önkényének, hogy közakarat ellenére mellőzte Vidovicsot; az önkény másik ága pedig abban áll, hogy a kijelölő választmány megalakításánál nem tartotta meg a törvényt. Figyelmeztetem a t. házat arra hogy az 1869 : IV. t.-cz. 10. §-a eltiltja a birói személyzetet attól, hogy törvényhatósági kiküldetésekben részt vegyen. (Igaz! Ugy van! szélső bal felől.) Az 1886. XXI. t.-czikkben nem foglaltatik semmi, a mi a régibb, az 1869 : IV. t.-cz. 10. § ának rendelkezését eltörölné. Ha ez a szándéka lett volna 1886ban a törvényhozásnak, akkor ezt világosan ki is fejezte volna, (ügy van! a szélsőbalfelől.) Tehát csak önkényesen történt az, hogy a főispán, hogy végrehajthassa akaratát, harmadiknak olyat nevezett a kijelölő bizottságba, ki birói hivatalt viselt és nem más, mint Kovács G-erő nyíregyházi járásbiró. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A dolog nagyon fontos. (Igaz! Ügy van! a szélső balfelől.) Mi azt hisszük, hogy a megyék tisztviselőiket szabadon választhatják. Tekintve már most a lefolyt nyíregyházi választást és azon határozatot, melyet erre a belügyminister ur hozott, a dolog nem igy áll. (Halljuk! Halljuk!) Mert a valódi tényállás e szerint az volna, hogy a megyék csak azok közül választhatnak, kiket a főispán kijelöl. E szerint a főispánnak kijelölési joga korlátlan volna. A belügyminister ur ugy is magyarázza a törvényt, hogy azon körülményt, hogy egy törvényhatóság valakit candidatióba belehozni kivan, a főispán nem köteles figyelembe venni. Ez beleütközik az KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. VII. KÖTET. alkotmányosság szellemébe; mert azon magyarázat szerint, melyet a belügyminister ur adott a törvénynek, a megyéknek nincs szabad választási joguk, mivel a megyéknek csak azok közül szabad választaniuk, a kiket, főispán kijelöl. (Halljuk ! Halljuk!) A főispán kijelölési jogának korlátlansága homlokegyenest ellenkezik az alkotmánynyal. És én azt hiszem, t. ház, azt sem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy a jelen esetben a főispán ur csak azért, hogy a maga akaratát keresztülvigye, egy positiv törvényen túltette magát. Ha mi azt akarjuk, hogy normális viszonyok közt legyenek a törvényhatóságok, akkor a fennálló törvényen — nézetem szerint — módosítani kell, még pedig olyformán, hogy a főispán jogát a törvényhatóság jogával össze kell egyeztetni és nem szabad megengedni azt, hogy ott, a hol a törvényhatóság szabadon nyilatkozik valaki mellett, hogy bele jusson a candidatióba, ezt a főispán ignorálhassa. Én ennélfogva a felolvasott bizottsági határozati javaslattal szemben ellenindítványkép a következő határozati javaslatot vagyok bátor elfogadásra ajánlani (olvassa): „Aképviselőii az R felolvasott kérvényből és csatolmányból meggyőződvén arról, hogy a szabolcsmegyei 1887. október lí-én megtartott első aljegyzői választásnál a főispán önkényesen járt el, a menynyiben a megyei közönségnek csaknem egyhangú akaratát a második aljegyzőnek, a ki az első aljegyzői teendőket több hónapon át közmegelégedésre végezte, kijelölését megtagadta ; az 1869: IV. törvényczikk 10. §-a rendelkezésének ellenére a kijelölő bizottságba birói személyt alkalmazott: a kérvényt a belügyministerhez azzal teszi át, hogy az 1886-iki XXL törvényczikknek oly módosítását terjessze a képviselőház elé, mely szerint a főispán joga a választó közönségnek a kijelölésre nézve szabadon nyilvánuló akaratával és óhajával összhangba hozassék." Bátor vagyok ezen ellenindítványt a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A határozati javaslat felolvastatván, annak újabbi felolvasása nem szükséges. Nagy István jegyző: Uray Imre! Uray Imre: T. ház! Megszoktuk már itt a házban a főispánok eljárását annyiszor hallani, hogy az tulajdonképen meglepetést sem képez. És itt eszembe jut az, hogy igazsága van annak a példabeszédnek, mely azt tartja, hogy nincsen olyan megterhelt szénás szekér, melyre még egy villa gazt ne lehetne rátenni. (Derültség balfelől.) Ugy látszik, a t. kormánypárt lelkiismeretére már az sincs hatással, hogy a szabolcsi főispán milyen erőszakoskodásokat és visszaéléseket követ el. A magam részéről a t. előadó úrra] szemben csak I az a megjegyzésem van, hogy a törvények citá22