Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-153

ISä. országos Ülés deczember 14-én, pénteken. Í88&. \ ^ \ detes tényre, hogy az távolról sem olyan csekély, mint a hogy azt némelykor hangoztatni szokták. A magyar bevitel a folyó évben körülbelül 4 millió forintnyi összeget képvisel. Ez olyan szám, mely a kérlelhetetlen védvám ezeD korszakában kétségkívül a törvényhozás figyelmére érdemes. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy concrét összehasonlítást lehetővé tegyek, felemlítem például, hogy a magyar kivitel a megszállott tartományokba csak igen kevéssel marad mögötte a magyar bevitelnek Olaszországba, a melynek érdekében áldozatokat is hoztunk. Ezen bevitel körülbelül kétharmadát teszi a magyar bevitelnek Szerbiába, pedig tudjuk, hogy Szerbia kereskedelmi politikánknak egy nem épen jelentéktelen positióját képezi. A bizottságok ugy vélekedtek, hogy Magyarország kereskedelmi forgalma a megszállott tartományokkal a kiépítendő vasút által inkább gyarapodni fog, ha — mint már volt szerencsém említeni — a magyar államvasutak ezentúl is azt az előitéletnélküli és fölvilágosult politikát követik, mely által eddig is keleti egész kereskedelmünkre nézve úttörő jelentőséget nyertek. A mi végre a politikai szempontokat illeti, nem tartom szükségesnek, hogy azokra itt és ez alkalommalis kiterjeszkedjem. (Halljuk!Halljuk!) Felesleges volna bebizonyítani, hogy a megszállott tartományok közigazgatása biztos és pontos csak akkor lesz, ha a két tartományi főváros vasút által egymással állandóan összeköttetik, ugy, hogy a központi kormány akarata akadálytalanul és gyorsan eljuthat a megszállott terjiletnek minden részébe. (Helyeslés jobbfelöl.) Még sokkal szembetűnőbb azonban ezen vonalnak katonai fontosságit, békés időkben ép ugy, mint esetleg válságos körülmények között. Magától értetik, hogy a katonai hatóságok csekélyebb létszámmal is beérhetik, mihelyt módjukban áll, minden pillanatban minden oly helyre, hol annak szükségét látják, néhány óra alatt megfelelő katonai erőt összpontosítani. Két momentum az, melyet itt még egész röviden érinteni óhajtok. (Halljuk!) Az első az, hogy régebben minden ilyen előre nem látott csapatmozgósításnál katonáink a legnehezebb feladat előtt nem akkor állottak, mikor rendeltetésűk helyére érkeztek, hanem az alatt, mig a boszniai és herczegovinai utaknak nehézségeivel kellett megküzdeniük. Valóban emberi erőt csaknem meghaladó fáradalmakat kellett ily alkalmakkor katonáinknak kiállaniok és én tudom, hogy e házban nincs senki, ki megelégedéssel nem venné tudomásul, hogy csapataink ezentúl csak a legritkább esetekben lehetnek még kitéve hasonló megpróbáltatásoknak. (Helyeslés jobbfelől.) A második momentum az, hogy a katonaság élelmezése annál olcsóbb lesz, minél inkább történhetnek vasúton a katonai szállítások. A vasúthálózat terjedésével már is mindinkább megszűnnek azok az exoticus árak, melyeket régebben a megszállott tartományokban katonai élelmezési czikkekért némelykor fizetni kénytelenek voltunk. Ezen indokok elég fontosaknak tetszettek a törvényhozás előtt, hogy a boszniai vasutügyre kitérjeszsze figyelmét már akkor, mikor még határozott adatok nem álltak rendelkezésünkre annak megítélésére, vájjon a megszállott tartományok lesznek-e abban a helyzetben, hogy elvállalandó pénzbeli kötelezettségeiknek megfelelhessenek? Azok az indokok, melyeket a törvényhozás már akkor alaposaknak elismert, fokozott mértékben szólnak ezen utolsó szakasz kiépítése mellett, annyira, hogy már a mosztár-rámatorkolati vasút tárgyalásakor lett felemlítve ezen háznak akkori egyik kiváló tagja által, hogy az említett vasút csak akkor fog katonai feladatának megfelelhetni, ha Szerajevóig folytattatik. Ezen felfogás helyességéről különben egy tekintet a térképre mindenkit jobban meggyőzhet, mint bármilyen politikai okoskodás. A bizottságok tehát annál nyugodtabban fogadták el a törvényjavaslatot, mivel most már bebizonyítottnak tekinthető, hogy ezen vasúti építkezések nemcsak Magyarország budgetjét nem terhelik sem közvetve, sem közvetlenül, de hogy a közös activák sem vállalnak el, ezen törvényjavaslatból kifolyólag, semmiféle positiv terhet, nem lévén itt szó egyébről, mint kamatozó kölcsönnek engedélyezéséről. Az előadottak alapján van szerencsém a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Yidliczkay József: T. képviselőház! A szőnyegen lévő törvényjavaslat mindenesetre igen fontos tárgy; de én kijelentem, hogy azon szempontok, a melyeket a ministeri indokolás és a bizottsági jelentés magában foglal, engem meg nem győztek a törvényjavaslat helyességéről. Én a szőnyegen lévő törvényjavaslatra nézve egészen más szempontból indulok ki. Én a törvényjavaslat megbirálásánál visszamegyek mindenekelőtt azon korszakba, midőn Bosznia és Herczegovina megszállásáról először szó volt. Tudjuk, hogy Bosznia és Herczegovina megszállását a közvélemény öntudatosan és jól megfontolt okokból ellenezte; én most is abban a nézetben vagyok, mely a közvéleményt akkor vezérelte. Én a megszállást hibának, tekintve a jövőt — adja isten, hogy ne kelljen majd mondanunk — végzetes hibának tartom. Bosznia és Herczegovina megszállása nem történt nemzeti politika alapján, a milyen Bécsben és Austriában nincs is, hanem történt azon dinasticus politika alapján, mely a multak veszteségeiért új tartományok szerzése által keres kárpótlást, a nélkül.