Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-153
152 Í & *« országos Uéideezcmbtr 14-én, pénteken. 1888. hogy meg tudná bírálni, vájjon a teendő lépéseknek, ha azok sikerülnek, mi lesz a következménye. Érdekes viaszamennünk kissé a távolabbi múltra is. Bosznia és Herczegovina megszállása, folytatása és ismétlése azon hibás dinastieus politikának, melyet Austria a múlt században folytatott, akkor, mikor beleegyezett Lengyelország felosztásába; akkor Lengyelországról volt, most a török birodalomról van szó. Az orosz politika elkezdte a maga műveleteit Lengyelországon és mikor ott végezte, folytatta és folytatja Törökországon. Bosznia és Herczegovina megszállása nézetem szerint kialkudott díja azon politikának, melynél fogva Austria a múlt évtizedben az Oroszország által Törökország épsége ellen elkezdett háborúba beleegyezett. Én a megszállást e szempontból nézem. Midőn a múlt évtizedben Oroszország háborút indított a török birodalom ellen, Bécs előtt két alternatíva állott. Az egyik ez : nekem — már tudniillik Bécsnek — a Balkán-félszigetből nem kell semmi, hanem a míg egy katonám van, nem egyezem bele, hogy Oroszország a Balkán-félsziget alakulásába fegyverrel beavatkozzék. Abból kellett volna kiindulni, hogy a Balkán népei önmagukéi; rájuk tartozik viszonyukat rendezni, abba beleavatkozni nem szabad senkinek. A másik alternatíva ez volt: elfogadni Törökország felosztását vagy legalább megcsonkítását és bizonyos díj mellett ebbe beleegyezni. Bécs az utóbbit választotta. Nem választották a Balkán népei szabadságát, hanem elébe tették azon kárpótlást, melyet a dinastia áj tartományok szerzésében keres. És most tényleg ott vagyunk Boszniában és Herczegovinában, a berlini congressusnak mesterségesen kieszközölt határozatánál fogva. A midőn oda jöttünk, fogadott bennünket a szultán óvása és a bosnyák nép fegyvert fogott ellenünk. Az osztrák haderő legyőzte a bosnyák erőt, a haditörvényszékek sanctionálták a foglalást. Azon eljárásnak, melyet mi Boszniában és Herczegovinában eddig követtünk, különösen az investitiókra és vasutakra nézve, nincsen alapja. Nekünk nincs jogunk oly investitiókat tenni Boszniában és Herczegovinában, a milyeket tettünk. Bosznia és Herczegovina sem Austriához, sem Magyarországhoz nem tartozik. Bosznia és Herczegovina nem a mienk; ennélfogva nekünk ott beruházásokat tennünk nem lehet. Az eljárásnak hiányzik merőben a jogi alapja. De továbbá, ha tekintjük Austriának és Magyarországnak pénzügyi állását, annak, a mit mi Boszniára költünk, minden fillérére szükség van idehaza. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Már most helyes észszel nem lehet sanctionálni, hogy a mit a mi javunkra kellene költenünk, azt egy oly tartományba fektessük be, a mely nem tartozik sem Austriához, sem Magyarországhoz? Igaz, azt mondják, hogy ez a közös activákból megy j ámde ezek rendeltetése nem az, hogy azt Boszniára költsük el, habár csak kölcsönképen is, hanem nézetem szerint az, hogy fektettessenek be Austriának és Magyarországnak nemzetgazdaságába és azt gyümölcsözővé tegyék. A harmadik szempont, a mely arra vezérel, hogy ne fogadjam el a törvényjavaslatot, az, hogy Bosznia és Herczegovina jövőjét nincs az a bölcs, a ki meg tudja mondani. Tudják-e azt önök, hogy Bosznia és Herczegovina végleg kié lesz ? Nincsen bölcs, a ki ezt meg tudná biztosan mondani. Bosznia és Herczegovina ez időszerint Austriánál csak megszállott tartomány. A józan ész, a nemzetközi jog szerint Bozsnia és Herczegovinának oda kell tartoznia, a hová tartozni akar. (Igaz ! a szélső halon.) Már pedig azt feltételezni igen bajos, hogy Austria alá vágyjék, különben nem ragadott volna fegyvert akkor, a mikor az osztrák haderő ott megjelent; sőt ha akarata ellen csatoltatik Austriához Bosznia és Herczegovina, ez nem erőnek, ez gyengeségnek a kútforrása lesz jövőre ; gyengeségnek annyiban, hogy ha bekövetkezik majd a krizis, a mely nem fog elmaradni, meg fogja oszlatni Austriának erejét és akkor szenvedni fognak Austriának fontosabb érdekei a miatt, mert egy nagy haderő van lekötve Boszniában. Én ezeknél fogva nem járulhatok ezen törvényjavaslathoz és a magam és azon párt nevében, melyhez tartozni szerencsém van, kijelentem, hogy azt el nem fogadom még általánosságban sem. (Helyeslés a szélső bah 1 dalon.) És most legyen megengedve nekem még egy kérdés. Sajnálom, hogy az igen t. ministerelnök urat nem látom itt; intézem tehát kérdésemet a a kormány többi tagjaihoz, a kik jelen vannak. Mi beszélünk közös activákról. Már, kérem, illő lenne, hogy nekünk, a magyar törvényhozás tagjainak világos képünk és fogalmunk lenne ezen activákról, hogy miből álltak eredetileg azok, mennyi van meg azokból, mi az, a mi elköltetett, micsoda czélokra költetett el és mikor fog bekövetkezni azok felosztásának ideje. Minderről biztos tudomásunk nincs. Minthogy a közös activák Magyarországot és Austriát illetik, illő, hogy a magyar törvényhozás tudja, hogy ezen activák miben állanak és mikor számíthatunk arra, hogy azok realisálhatók lesznek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egyébiránt, mint már kijelentettem, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) György Endre: T. ház! (Halljuk!) A szőnyegenlevő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom s az előttem szólt t. képviselő ur felszólalása folytán bátor vagyok őt egyszerűen figyelmeztetni arra, hogy Bosznia occupatiójának ügye egyáltalán nincs a jelenlegi törvényjavaslat-
