Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-152

lói.országos fllés deezember 12-én, szerdán. Í89S. 148 Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felálhmi. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadta a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. Következik a részletes tárgyalás. Josipovich Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét, mely észrevétel nélkül elfogadtatott; olvassa az 1. §-t). Nagy István jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor : T. képviselőház! (Halljuk!) Bátor voltam már imént jelezni, hogy az 1. §-hoz leszek bátor egy módosítványt benyújtani, mely oda czéloz, hogy a törvényjavaslat szövegében azon szerkezet vétessék fel, melyet a delegatiók megállapítottak. És itt kénytelen vagyok a t. államtitkár úrral szemben megjegyezni, hogy én a delegatiók által megállapított szövegben foglalt ezen kifejezéseket: „sürgős és elodázhatatlan" nem magyarázom ugy, a mint ő magyarázza ; és hogy én azoknak oly csekély jelentőséget nem tulajdonítok, mint a t. államtitkár ur tulajdonított. Mert igaz ugyan általánosságban, hogy nem képzelhető, hogy valaki olyan kiadást teljesítsen, a melyre szükség nincs ; tehát hogy ebben a szóban: „szükség" eo ipso benne van a sürgősség és elodázhatatlanság fogalma is. (Ugy van! balfélől.) De mégis lényeges különbség van ez esetben a kettő között (Halljuk!) azért, mert először a delegatiók ezekre a szavakra súlyt helyeztek és másodszor azért, mert figyelmeztetnem kell a t. államtitkár urat, hogy a 60 milliós hitelnél, mely az oceupatióra vonatkozólag folyt tárgyalások alkalmával állapíttatott meg, napokon keresztül keresték az arra való szerkezetet, hogy ez az öszszeg más, mint a delegatio által megállapított intentiók szerint felhasználható ne legyen és még sem tudtak olyan szerkezetet találni, melybe a felelősséget — igaz, hogy nem szóval, de lényegileg — beiktathatták volna. (Ugy van! balfelöl.) De kérdem azt is, hogy miért állapították meg a delegatiók ezt az összeget fölhatalmazás alakjában? Hiszen ha ennek az összegnek megszavazása sürgős vagy épen elodázhatatlan nem lett volna, mi akadályozta volna azt, hogy bevárassék a rendes delegationális költségvetés tárgyalása és ott állittassék be ez a tétel ? (Helyeslés balfelöl.) Épen azon körülménynél fogva tehát, mert a „sürgős és elodázhatatlan" szókkal rendkívüli eshetőségek köttettek össze, ezt kiesinyleni vagy megváltoztatni, sem a közös kormánynak a delegatiókkal szemben, sem a magyar kormánynak a törvényhozással szemben való felelősségnél fogva nem szabad. (Ugy van! balfelöl.) Én tehát ismételve kérem, hogy — habár a jelen politikai atmosphaerában ezen felelősségnek valami nagy gyakorlati jelentőséget nem tulajdonítok, legalább erkölcsi értékét tartsuk fenn a jövőre azon felelősségnek, mely ezúttal le lett fektetve azon felfogásban, melynek folytán ezen összegek a delegatiók által szavaztattak meg. (Helyeslés a baloldalon.) Kérem tehát at. házat, hogy módosítványomat elfogadni méltóztassék. (Helyeslés balfélől.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Nagy István jegyző (olvassa): Az 1. §. második bekezdésének második sorában ezen szavak után : „egyetértőleg megállapítandó" a következő szavak tétessenek: „elutasíthatlan és sürgős". Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, minthogy az előadó ur sem kíván szólani, következik a szavazás. Az 1. §. meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. (Helyeslés.) Már most kérdem a t. házat, hogy méltóztatik-e a Horánszky Nándor képviselő ur által indítványozott „elutasíthatlan és sürgős" szavaknak a szakaszba való felvételét elfogadni? (Elfogadjuk !) Elfogadtatott; e szerint ezen szavak be fognak az illető helyre iktattatni. Következik a 2. §. Josipovich Géza jegyző (olvassaa2.§-t). Hegedüs Sándor előadó: T. ház! A pénzügyi bizottság nevében kérem, hogy a 2. §-ból a következő szavakat: „2. §-a C) és I. fejezetének" kihagyni méltóztassék, mert nem lehet idézni azon esetben, hogy ha egy része a költségeknek 1889-ben vétetik igénybe és nem tudjuk az illető költségvetési törvény szakaszát. Csak általánosságban maradjon az, hogy „rendkívüli hadügyi kiadások". (Helyeslés a jobboldalon.) Horánszky Nándor: T. képviselőház! (Halljuk!) Ismét vagyok bátor a 2. §-hoz egy módosítványt beterjeszteni, melyet én — daczára a t. előadó ur s államtitkár ur felszólalásának, részemről igen fontosnak tartok, azért, mert hogy ha 5 millió forintnyi összegnek hitelművelet utján leendő beszerzését megkímélhetjük, akkor megkíméltünk körülbelül 280 — 290 ezer frtnyi évi kamatteher-többletet,mivel — fájdalom — a magyar állam 588%-kal kénytelen a hitelművelet beszerzésénél az országot terhelni. Én ismétlem, hogy erre súlyt helyezek és egyáltalában nem ingatott meg ebben eng-emet sem a t. előadó urnak, sem az államtitkár urnak azon felszólalása, hogy miért ne utasíthatnók mi ezen szükségletet 5 millió erejéig azon összegre, mely a szesz-pótadóból már részint befolyt, részint be fog folyni. Az államtitkár ur azt mondta, hogy nem érti, mikép lehetséges az, hogy egy 1888 ban befolyt jövedelem 1889-re, mint bevétel beállittassék. Hát először ezen bevétel itt nem is 1889-re állíttatik be, hanem beállittatik 1888-ra és pedig ezen törvényjavaslat következtében; másodszor, ha az esetleg 1889-ben szükséglendő összegek fedezését utalnók is ezen 1888-iki bevételre, én ennek lehetet-