Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-152

144 1S2. országos ülés deciemTíer 12-én, szerdán. Í8SS. lenségét egyáltalán nem látom be, mert ha a kormány 1888. évi költségvetése mind bevételi, mind kiadási tételeiben megfelel a valóságnak, akkor én nem értem, hogy ezen kezei közt lévő pénzt, mely azóta a szeszadóból befolyt, miért ne utalhatnánk ezen szükségletek egyik részének fedezésére ? A t. államtitkár ur azt monda, hogy ő veszedelmesnek tartaná, hogy ha egy és más financiális ágban nagyobb összeg folyván be, azt mindjárt bizonyos speciális czélokra fedezetül kijelölnők, mert, úgymond, a magyar állam háztartása oly keretekben mozog, hogy tetemes pénztári készletre van szükség; említette ugyanis, hogy a múlt évben 32 milliót szavaztunk meg pénztári készletek kiegészítése czíinén, holott, ha az arányokat meg akarnók tartani, a magyar államnak legalább 40 millióra volna szüksége, hogy az államháztartás akadálytalanul gördülhessen tovább. Itt csak az a baj, hogy valahányszor egymásba ütköző szempontokkal állunk szemben, mindannyiszor másfélét hallunk beszélni. Itt van például kezemben véletlenül a t. kormány azon előterjesztése, melyet a múlt évben a pénztári készletek kiegészítése czímén kért 32 millióra nézve benyújtott s melynek indokolásában többek közt a következők foglaltatnak : „Ezen 32 millió forint beszerzése esetén, rendkívüli eseményeket kivéve, az állam nemcsak kötelezettségeit lesz képes minden fennakadás és a váratlan pénzbeszerzésekkel járó nagyobb áldozatok nélkül pontosan teljesíteni, hanem bizton remélem, hogy ezen tartalékkészletek arra is elegendők lesznek, hogy államháztartásunk egyensúlyának helyreállításáig a költségvetési törvény keretén kivül nem leend többé szükség hasonló fedezeteket kérni a törvényhozástól". Ne játszunk, t. ház, sem a szavakkal, sem az eszmékkel. Ha a t. kormány annak idejében a 32 milliót teljesen elégnek tartotta arra, hogy az államháztartás akadálytalanul folyjon tovább : ne méltóztassék ma ismét argumentumul azt felhozni, hogy esetleg ezen 5 millióra azért is szükség van, hogy a pénztári készlet nagyobb legyen. Egyébiránt én a t. pénzügyministerre hivatkoztam, a ki sajnálom,nincs jelen; mert ő mondotta, hogy az az 5 millió frt, mely a szesz pót-megadóztatásából befoly, a mérlegben sem 1888-ban, sem 1889-ben fixirozva szerepelni nem fog. Ha tehát a pénz megvan és itt van, absolute nem látom be, sőt károsnak és a takarékossági tekintetbe ütközőnek tartom, ha e czímen 5'88°/o-os pénzeket veszünk fel s az államháztartást ok nélkül terheljük. Vagy komoly volt a t. kormány declaratiója, vagy nem. Ha nem, akkor tudomásul veszem, ha azonban komoly volt, akkor rendelkezésre is kell állani azon összegnek és igenis utalhatunk reá. E szempontból ismételve ajánlom módosítványomat. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Nagy István jegyző (olvassa): A 2. §. e szavai után „száinolaodókel" tétessék: „és5 millió erejéig az 1884: XXIV. törvényczikk 103. §-a alapján pótlólag befolyó jövedelmekből, 9.852,200 frt erejéig pedig". Wekerle Sándor államtitkár: T. ház! Horánszky t. képviselő ur most legutóbb tett az a nyilatkozata kényszerít felszólalásra, mintha a kormány a pénztárkészletek kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslat indokolásában tett ama kijelentésnek, hogy a költségvetési törvény keretén kivül nem fog hitelkéréssel előállani, valaha oly értelmet kívánt volna tulajdonítani, vagy mintha azon törvényjavaslat indokolásából bármily magyarázat mellett az a következtetés volna levonható, hogy az rendkívüli hadügyi hitelekre is vonatkozik; a múlt esztendőben 9'5 millió volt az rendkívüli hadügyi hitel, mely a költségvetés keretén kivül megszavaztatott; most 14*5 milliót tenne az, a mi ránk esik; képzeli-e tehát t. barátom, hogy egy 24 milliónyi rendkívüli kiadást képes lenne a kormány azon 32 millióból fedezni, midőn azon 32 millió forint tetemes része más czélokra már elvonatott? Horánszky Nándor: Nem mondtam! (Mozgás ) Wekerle Sándor államtitkár: És bármi véleménye legyen a magyar kormányról, de feltételezheti-e azt, hogy az józanul ugy állíthatná oda a dolgot, mintha azt Ígérte volna, hogy ily kiadásokra sem fog kérni rendkívüli hiteleket? Engedelmet kérek,t.képviselő ur,ne méltóztassék annak a pénztári készletekre vonatkozó indokolásnak egyes passusát kiszakítani, hanem méltóztassék azon törvényjavaslat egész indokolását elolvasni és akkor azon meggyőződésre fog jutni, a melyet én jeleztem az előtt, hogy a kormány azt mondotta: 40 millióra volna ugyan szükségem, de csak 32 milliót kérek és reménylem, hogy ezen 32 millióval fogom a szükségeseket fedezni a költségvetéseken kivül; nem fogok ugy, mint a múlt esztendőben eljárni, hogy azt mondjam: azért, mert a bevételek be nem folytak, adjatok fedezetet. De soha esze ágában sem lehetett senkinek és ki sem magyarázható abból az indokolásból, hogy egy kormány azt akarta volna állítani, hogy még ilyen rendkívüli hadügyi kiadásokat is, melyek összege nagyobb lehetett, mint az egész hitel, abból a hitelből kívánja fedezni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A dolog érdemére áttérve, vagyok bátor megjegyezni azt, hogy a t. képviselő ur indítványa, hogy kiszakittassék a szeszadó-jövedelemnek egy része, tehát nem is egy ágazatnak jövedelme, hanem a jövedelemnek csak egy része, az a mi a pótadóból befoly és ez állíttassák oda mint fedezet,