Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-152

140 152. országos ülés deczember 12-én, szerdán. 1888. a szeszpótadó nincs külön fedezetképen felvéve és ez tényleg befoly, ezt elő kell irányozni és a fedezet erre az 5.526,400 forintra itt megvan; okoskodásából pedig természetesen az folyik, hogy ha előirányoztatik az 5.526,400 frtnyi szükséglet és a fedezetet meg lehet találni, azt elő kell irányozni a pótadóból is. (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, de a dolog nem igy áll. A költségvetési törvényben fedezet alakjában e czímen nem irányozunk elő egyebet, mint a szeszadót. E szeszadó most három részre oszlik. Először magára a szeszadóra, azután az ellenőrzési illetékre s végül a pótadóra. Már most hogy mi foly be e czímen a különböző részekből, az számvevőségi és zárszámadási, de nem előirányzati kérdés. (Ugyvan ! jobbfelől.) Különösen a pótadóra nézve nem áll ez. Miért? Azért, mert a pótadót, mint átmeneti intézkedést hozta beatörvényhozás akkor, a mikor az 1888. évi költségvetés már meg volt állapítva. És mikor folyt be apótadó? Befolyt az 1888-ik évben, a minek következtében azt a pótadót, mely 1888 ban volt fizetendő, nem lehet fedezetül fölhasználni az 1889. évi költségvetésben és igy ezt a pótadót az 1889-ik évre előirányozni épen nem lehet. (Ugy van! jóbbfelől.) De hogy áll e tekintetben az alkotmányos ellenőrzési (Halljuk! Halljuk!) Igen|egyszerűen. Akármilyen czímen: akár pótadó, akár ellenőrzési illeték, akár pedig szeszadó czímen adatott is a kormánynak felhatalmazás bizonyos terheknek beszedésére, erre vonatkozólag azon törvények alapján és azon évben történik az elszámolás, a mely törvények alapján és mely évben azok a terhek befolytak. És igy természetes, hogy, miután a szeszadóból kedvező eredményeket lehetett elérni az év utolsó negyedében, annak következtében, hogy a pótadó a szeszből befolyt, az eredmény 1888-ban e czímen kedvezőbb lesz. Természetes tehát, hogy az alkotmányos ellenőrzésnek minden garantiája. megvan e tekintetben. (Ugy van! jóbbfdöl.) De, t. ház, az bizonyos, hogy egy oly pótadót, a mely 1888-ban volt fizetendő, lehetetlen az 1889-ik évi előirányzatba felvenni. Ezek voltak azok, a miket t. képviselőtársam észrevételeire megjegyezni bátor voltam és ezekből folyik természetesen az is, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni újból ajánlom. (Helyeslés jobbfelől) Szathmáry György jegyző: Wekerle Sándor! Wekerle Sándor államtitkár: (Halljuk!) T. ház! Azok után, a miket a t. előadó ur felhozott az előttem szólott képviselő urak állítására nézve, felmentve érezhetném magamat az alól, hogy felszólaljak. És ha mégis felszólalok, teszem ezt azért, hogy először Ugron Gábor képviselő úrral szemben jelezzem részemről is azt, hogy ha jogilag megengedhetőnek tartanám is, hogy — és e tekintetben osztom azon álláspontot, melyet Horánszky Nándor ur is elfoglalt — a 47 millió szükségessége itt vita tárgyává tétessék, mégis feleslegesnek kell jeleznem ezt azért, mert a delegatiókban ez minden tekintetben a legalaposabb vita tárgyává tétetett; s mert a valódi szükségnek legszigorúbb mértéke szerint lettek a kiadások megállapítva. És az, a ki figyelemmel kisérte a delegationális tárgyalásokat, annak azon meggyőződésre kellett jutni, hogy a mikor anyagi eszközök bocsáttatnak a közös kormány rendelkezésére, nem bőséges mértékkel, hanem az elodázhatlan szükség legszűkebb mértékével lettekezen összegek megállapítva. Még azt az állítását sem fogadhatom el, mintha itt a könnyelműségnek, az előre nem látásnak jelenségével találkoznánk; mert engedelmet kérek, bármily bőségesen állapíttassanak meg egy hadsereg felszerelési szükségletei : akkor, midőn rendkívüli hadi intézkedésekről van szó, akkor, midőn azt látjuk, mint különösen a mai időben, hogy minden hadi mozdulat sikere a gyors mozgósítástól fog függni, a legbőségesebben megadott eszközök mellett is, mindig lesznek kiadások, melyek nem az előrelátás hiányából, hanem a szoros gazdálkodás szempontjából nem irányozhatók elő előre. És én, hogy ha akár politikai, akár tisztán pénzügyi szempontból tekintem is ezt a mai szükségletet, sokkal kedvezőbb jelenségnek tartom, hogy ha ily szükségletek, mint rendkívüli szükségletek, akkor kéretnek, midőn kilátás van arra, hogy valóban szükség lesz azokra, mintsem, hogy ha előre kéretnének esetlegességekre és csak azért, mert a távol jövőben talán fel fog a szükséglet merülni. Én azt hiszem, hogy ugy a gazdálkodás, mint az alkotmányos ellenőrzés szempontjából is, helyesebb eljárás az, ha e szükségletek akkor kéretnek és adatnak meg, mikor ezek valóban előállanak. Ha azt látjuk, t. ház, hogy Európa minden államában és egyes oly államokban is, melyek hadseregük szükségleteit valóban a legpazarabb bőséggel állapították meg, ép a legutóbbi időben nagy összegekre menő rendkívüli hitelek kérettek a felszerelésre, a rendkívüli hadügyi kiadásokra és ha ezen hitelekhez viszonyítjuk az általunk kért öszszegeket és azt látjuk, hogy hadseregünk nagyságát tekintve elenyésző csekély és ama hitelek nagyságával párhuzamba sem állítható : azt hiszem, t. ház, hogy akkor ezen jelenségből nem arra a következtetésre kell jutni, hogy előre nem látás és könnyelműség jellemzi a kormány eljárását, nem azt a vádat lehet ebből levonni, hogy a kormány okvetlenül nem szükséges kiadásokra kér fedezetet, mert csak akkor lehetne váddal illetni ezt a kormányt, ha ily körülmények közt sem kérné a törvényhozástól, hogy ne vonja meg