Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-152

153. országos ülés deesember 12-én, seerdán. 1888. 14Í a hadseregtől a szükségletek fedezését. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Még csak egy financiális tévedésre vagyok bátor Ugron t. képviselő urat figyelmeztetni. O tudniillik azt mondotta, hogy a múlt esztendőben kértünk 527* milliónyi hitelt és most újra kérünk 47.300,000 forintot. Engedelmet kérek, t. képviselő ur, ne méltóztassék figyelmen kivül hagyni, hogy a most kért hitel tetemes része ép azon 527* milliónyi hitelnek egy része, mert a delegatió határozata szerint csak 307* millió használtatott fel abból, ugy, hogy 22 m'llió nem egyéb, mint a korábban kért hitel megújítása, a mire egyébként Horánszky t. képviselő ur utalni méltóztatott. Horánszky t. képviselő ur álláspontjára és azon kívánságára megjegyzem, hogy a törvényjavaslat első szakaszában vétessék fel, hogy elutasíthatlan és sürgős szükség esetére íiatalmaztatik fel a kormány a rendkívüli hitel felhasználására, e tekintetben kifogást tenni alig lehet. Én azt hiszem, ha az van mondva, hogy szükség esetében használhassa fel, ez már magában rejt mindent. Én részemről, ha arra hatalmaz fel valaki, hogy szükség esetében használhassak fel valamit, soha sem fognám ezt az elutasíthatlan sürgős szükség esetét kivéve a törvényhozás külön felhatalmazása nélkül felhasználni. De a kik a szükségnek mértékét alkotmányosság szempontjából nem veszik, azoknak, megengedem, megnyugtatására szolgál, hogy ha az elutasíthatlan és sürgős szükség magában a törvényben kifejezésre lesz juttatva. Ha ez a t. képviselő ur megnyugtatására szolgál, részemről nem lehet kifogást tennem az ellen, hogy ezen jelzők felvétessenek. Én, t. ház, nem oszthatom a t. képviselő ur azon felfogását, a melyet a tekintetben hozott fel, hogy a kormány miért nem vette fel ezen szükségletet a költségvetésbe. Az előadó ur már jelezte azt, hogy tulajdonképen lehetetlen is lett volna ezt a költségvetésbe felvenni. Engedelmet kérek, itt az ISSS-ikí kiadásokról van szó, oly kiadásokról, a melyek Í6 millió forint erejéig már teljesíttettek akkor, mikor a delegatió felhatalmazást adott a közös kormánynak ezen kiadásokra; továbbá 13.700,000 forint oly kiadásról, a melyet a közös kormány még ezen év folyamán felhasználhat. Ilyen jelenségekkel szemben tehát a budget előterjesztésekor lehetetlen volt tudni azt, hogy apróéimative is mennyi lesz azon ősszeg, a mely az év y

égeig felhasználtatni nem fog. A budgetben, a hol számszerű tételekkel dolgozunk, ottan lehet határozott sommákat felvenni; de oly kiadásokkal szemben, melyek 1888-ban teljesíttetnek, mindenesetre nem lehetett a budget előterjesztésekor azokat felvenni és nem lehet ebből azon következtetést vonni, hogy a budget zár-eredményének szépítése végett hagyta volna ki a kormány ezen összeget. Akkor, mikor a költségvetési törvényt fogja e ház tárgyalni, akkor, mikor már számszerűleg meg lesz határozható, hogy az év végéig mennyi használtatott föl ezen összegből és mennyi nem: akkor lesz helyén ezen kérdést felvetni és elbírálás tárgyává tenni, vájjon czélszertí, helyes-e azt az 1889-ki költségvetésbe felvenni, vagy nem. Egyre azonban már most bátorkodom a t. képviselő urat figyelmeztetni. 0 ugyanis — ha jól emlékszem — azon 57* millió forintot is fel kívánná a budgetbe venni, a melyre a kormány csak esetleg nyert felhatalmazást. E tekintetben most nem kívánok érdemileg nyilatkozni; csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy épen az alkotmányos ellenőrzés szempontjából — melyre oly nagy súlyt méltóztatnak fektetni — helyes eljárás lenne-e, hogy ha egy eventuális hitel, a mely csak esetleg — épen a mint képviselő ur kívánja — csak elodázhatlan és végszükség esetében használtathatik fel, a költségvetésbe felvétetnék? Vájjon nem utalás lenne-e ez a törvényhozástól arra, hogy a hitel valósággal is felhasználtassák ? Egyébiránt e tekintetben oda kívánok concludálni, hogy nem ezen javaslat tárgyalásánál, hanem a költségvetés tárgyalásánál lesz helyén intézkedni az iránt, vájjon az 1889-ben felhasználandó összeg azon költségvetésbe beillesztessék-e vagy nem? Egy ellenvetést, illetőleg kérdést méltóztatott intézni a tekintetben, hogy a múlt évi hasonló hitel, az 527' millió hitel tárgy alásakor a kormány arra nyert felhatalmazást, hogy az 527* millióból Magyarországra eső részt hitelművelet útján fedezze; miután pedig a deiegationális határozatok szerint csak 307* millió használtatott fel, ebből folyólag a képviselő ur azt kívánja, hogy a fel nem használt 227^ millióra kimondassák e törvényjavaslatban, hogy ez, hitelművelet útján ne fedeztessék. E tekintetben a képviselő ur megnyugtatására azt vagyok bátor fölemlíteni, hogy a kormány hitelművelet útján nem fedezett többet, mint a tényleg felhasznált összeget, tudniillik a 307a millióból Magyarországra eső részt. És nagyon természetesen, miután a deiegationális határozatok folytán a másik 22 millió már fel sem használható, a kormány nem is lenne jogosítva arra, hogy azon 22 milliót most fedezze hitelművelet útján. S ebből következik egyúttal az is, hogy ezen törvényjavaslatba e tekintetben semmiféle újabb provisió sem szükséges; mert az eredeti törvény szövege már magában ugy szólott, hogy : bizonyos összeg erejéig szolgáltathasson ki a kormány szükségletekre a közös kormánynak fedezetet és hogy ezen összeg erejéig a fedezetet hitelművelet útján szerezze be. Magától értetődik tehát, hogy ha azon deiegationális határozati nem is volna, akkor sem lenne jogosítva a kor-