Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-151

ÜO 151. oriEigos ölé* äoezeBiker 11-én, kedden. IMS. Még kevésbé találom kielégítőnek azt az eredményt, mely a liszt vámjánál éretett el, mert itt csakugyan nagyon csekély az a mérséklés, mely a szerződésben foglaltatik, tudniillik 2 frc. 50ctm. helyett 2 frankban állapittatik meg a tétel, tehát a folyó évi májusig érvényben levő 1 fr. 25 ctines tételnél 75%-kal alacsonyabban. Nagyon félő, hogy a mi lisztiparunkra nézve, mely pedig ngy hazánk általános közgazdasági organismusában, mint különösen a Svájczba eszközölt kivitelünkben igen jelentékeny helyet foglal el, ez a módosulás igen kedvezőtlen hatással lesz. És nem tudom, vájjon, ha majdan 3 év múlva arról lesz szó, hogy a szerződés hosszabb időre állapittassék meg — a mit én különben kívánatosnak tartok — a magyar törvényhozás hajlandó lesz-e oly tarifaszerződésbe beleegyezni, mely ezen nagy fontosságú czikkünkre nézve csak ilyen csekély engedményt, illetőleg ily nagy súlyosítást tartalmaz. Ezt az álláspontot különösen ajánlómat, kormánynak a jövőre való tekintetből figyelmébe; valamint azt is, hogy ha már a vámtételt illetőleg a lisztre vonatkozólag elég kedvezőtlen megállapodást keli jelenleg elfogadnunk, iparkodjék a vasúti tarifapolitika czélszerü módosítása és vezetése által e vámpolitikai hátrányt lehetőleg kiegyenlíteni. (Helyeslés balfelöl.) Ezen észrevételek megtétele mellett különben ismétlem ugy a magam, mint elvbarátaim nevében, hogy e szerződést általánosságban és részleteiben elfogadom. (Helyeslés balfelől.) Gr. Széchényi Pál, földmivelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T.ház! Csak egész röviden vagyok bátora tett megjegyzésekre némely észrevételt tenni, minthogy a törvényjavaslathoz csatolt indokoláson fölül itt a házban élő szóval is indokolni a törvényjavaslatot, azt hiszem, fölösleges volna. (Helyeslés jobbfelől.) Az előttem szólt t. képviselő urak közül Liptay Károly képviselő ur oly adatokat hozott fel, melyek fölemlítése után, megvallom, csodálom, hogy a szerződést mégis hajlandó elfogadni, mert azok a szerződés árát és az általunk hozott áldozatokat csakugyan oly jelentékenyeknek tüntetik fel, hogy azok alapján a szerződést én nem tartanám elfogadhatónak. A képviselő ur ugyanis a magyar forgalmi kimutatásokból veszi a számadatokat és ezekből kimutatja, hogy mi még a gabnát illetőleg is Austriával szemben sokkal csekélyebb mértékben veszünk részt a Svájczba való kivitelben. Amaz adatok, t. képviselő ur, melyeket én az indokolásban felhoztam, közös vámhivatali adatok, a melyekből egyedül lehet kivenni ezt a részt, mely a kivitelből Magyarországra esik. Mert a Magyarországból Austriába vitt nyers gabona, ép ugy, mint egyéb árú, nem rögtön indul tovább Svájczba és ennek következtében a magyar forgalmi adatok közt mint osztrák forgalom van kimutatva. Ebből tehát, mint egyenesen Svájczba kivitt árút csak azt lehet kivenni, a mi egyenesen Svájczba indíttatik és közben Austriában meg nem állapodik, így tehát e számadatok természetesen nagy hát • rányára vannak a mi kimutatásainknak, de nem is felelnek meg a valóságnak. E szerint azokra az alapokra okoskodásunkat nem lehet fektetni. A főbb kiviteli czikkek, tudniillik a gabonanemüek, szarvasmarha, bor és liszt, a melyek leginkább érdeklik a magyar termelést, 1885-ben 36*4 milliót, 1886-ban 52-3 milliót,l887-ben 55-2 milliót tettek ki. Ezen négy czikk kiviteléből 1885-ben 55-48%, 1886-ban 60-08%, 1887-ben 59-25% illette a magyar termelést. Ax osztrák-magyar monarchia ezen 4 legfőbb kiviteli czikkénél tehát Magyarország több mint fele részben van érdekelve. Miután e szerződésnél a magyar termelés ily nagy mértékben van érdekelve, ennek alapján azt lehet mondani, hogy a szerződés elfogadható, ámbár teljesen osztozom gr. Apponyi Albert t. képviselő ur azon nézetében, hogy csakugyan vannak a szerződésnek oly pontjai, a melyeknél annak Achillessarkát ki lehet mutatni. Teljesen áll az, hogy a lisztkiviteíre sérelmes még a mostani vám is, hasonlítva az alacsony gabona vámhoz. Továbbá sérelmes a szarvasmarhákra vetett nagy vám is és nem előnyös reánk nézve a szerződés rövid időtartama. Ez mind áll és mind ez áldozatott képez magyar részről. De, ba ezekkel szembe állítjuk azon előnyöket, melyek részben a minket nagyon érdeklő vámtételek leszállításában, részben tetemesen alacsony vámok megkötésében állnak, be kell ismernünk, hogy nyertünk ezen szerződéssel. Végül, ha tekintetbe vesszük, hogy ha ezen szerződést meg nem kötjük, nem a május előtti állapot létesülne, hanem a május óta létező svájezi általános vámtarifával állnánk szemben, a mi nagyon tetemes vámtételek mellett hagyná kivinni árúinkat, határozottan előnyösnek mondható a szerződés. Mindezeknél fogva, hogy a t. ház türelmét továbbra igénybe ne vegyem, (Halljuk! Halljuk!) ezen rövid előadásom alapján újra kérem a t. házat, méltóztassék a szerződést elfogadni. (Általános helyeslés.) Nagy István jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Az előttem felszólalt t. képviselő urak beszédét érdekkel hallgatván, méltóztassanak megengedni, hogy én is csak igen röviden hozzászólhassak ezen szerződéshez, különösen annak pár tételéhez és pedig annál inkább, mert magyar terményeinkre alig van kedvezőbb kiviteli terület, mint épen Svájcz, tehát nagy figyelemmel kell lennünk minden mozzanat iránt, a mely Svájczczal való kereskedelmi szerződésünket illeti. Én is elfogadom az előterjesztett szerződési