Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-151

128 151- országos ülés deczember 11-én, kedden. 1888. kivül a belföldi verseny fokozására fognak hatni és így annak előnyeit is a magyar fogyasztó közönség fogja élvezni. Mindezen érvek alapján a közgazdasági bizottság azon meggyőződésben van, hogy a jelen kereskedelmi szerződés a Svájczczal való forgalomnak kétségen kivül kölcsönös fejlesztésére és fokozására fog szolgálni és ebben egyúttal Magyarország fontos közgazdasági érdekeinek méltányos kielégítését látja. A bizottság egyúttal megelégedéssel ismeri el, hogy a jelen szerződés megalkotása által egy újabb és fontos lépés történt a szerződéses vámpolitika útján s alapos reményének ad kifejezést, hogy ezen irány követése által, az eddig követett, oly káros elzáxkozó nemzetközi irány előbb-utóbb véget fog érni. (Élénk helyeslés.) Nagy István jegyző: Liptay Károly! Liptay Károly: T. ház ! (Halljuk!) Midőn a jelen kereskedelmi törvényjavaslatnak tanulmánydás adatokkal való felszereléseért és terjedelmes magyarázatokkal való beterjesztéseért indíttatva érzem magam arra, hogy ezért a t. kormánynak őszinte elismeréssel adózzam, nem tagadhatom meg másrészt magamtól azt, hogy ezzel szemben észrevételemnek kifejezést ne adjak, mely abból áll, hogy ha a t. kormány szükségesnek és érdemesnek tartotta ezen kereskedelmi szerződést, mondhatom, tanulmánj dús adatokkal felszerelni, némi kis tevékenységnek nagyobb mérvben leendett igénybe vétele által Magyarország speciális érdekeire vonatkozó adatoknak kiszámításával is megkönnyíthette volna a t. képviselőház munkálatát. Mert minket első sorban az érdekel, hogy Svájczczal való kereskedelmi viszonyunkból kifolyólag mi illeti Austriát és mi marad meg Magyarországnak. (Igaz! Ugy van! bálfelöl.) A napirenden levő törvényjavaslat érdemére vonatkozólag elismerem — a mint jól mondja a t. előadó ur is — hogy egy kereskedelmi szerződés elbírálásánál a főszempont az, vájjon kielégíti-e az közgazdasági érdekeinket s vájjon az általunk tett engedmények minő arányban állanak az általunk elért vívmányokkal ? Én elismerem, hogy ez ugy van és helyeslem is. Hogy azonban ama számokból, melyekre a t. előadó ur méltóztatott jelentésében hivatkozni s a melyek monarchiánknak Svájczba való kivitelét 88-3 millió frankban jelzik, monarchiánk behozatalátellenben 31*1 millióval, azon körülmény kiemelésével, hoo-y ezen a Svájczba való kivitelünknek, 88 milliónak legnagyobb része, tudniillik 81 millió, tisztán és kizárólag a mi nyers terményeinknek kivitelét képviseli, a behozatal pedig, vtigyis 31 millió franc, tisztán iparczikkeket képvisel, hogy tehát ezen számokból azt a következtetést lehetne levonni, mintha itt az árúforgalmi mérleg tekintélyes activunia főleg a mi nyers terményeink kivitelének javára esnék, ezt én szerény felfogásommal belátni képes nem vagyok, ezt én határozottan állítani, következtetni egyáltalán nem merem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem merem pedig azon egyszerű és természetes oknál fogva, mert ezen számadatok az összmonarchiának Svájczczal való áruforgalmát tüntetik ki, erre vonatkoznak és igya számok, statistikai adatok hiányában, a közös vámterületen speciális magyar érdekeinkre vonatkozólag a valóságot nem tüntetik ki (Ugy van! a szélső balfélöl) és csakis egy combinativ következtetést engednek meg azon az egyszerű alapon, hogy Austria, mint kiválóan ipartermelő állam, csakis iparczikkekbő^ Magyarország pedig, mint csaknem kizárólag nyerstermelő állam, csakis nyersterményekből képes kiviteli állam lenni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Sajnos, hogy árúforgalmunkat illetőleg nincsenek megbízható statistikai adataink, melyek helyzetünknek fény- és árnyoldalait megvilágítanák. He még sajnosabb, t. ház, hogy nem birunk kereskedelmi politikánkat illetőleg önrendelkezési joggal, (Igás! Ugy van! a sBélső baloldalon) mely megteremtené hazánk kereskedelmének, iparának felvirulását és nemzetünk boldogulását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) így azonban az adott viszonyok közt valóban csak a sötétben tapogatózhatunk, mondhatnám: Austria uszáíyhordozóinak kell lennünk és tűrnünk kell azon visszás, úgyszólván természetellenes állapotot, hogy Austria, noha par excellenee ipartermelő ország, mégis a Svájczba való nyersterménybeli kivitelünknek, 81 milliónak 4

/s-ét szolgáltatja, holott Magyarország, mint kizárólag nyerstermelő ország, ezzel szemközt csak 75-öd részt, szerény 8 miiliócska erejéig szolgáltat Svájcznak nyersterményekben és gabonában. Ez szerintem visszás állapot; különösen ha a gabnanemüeket tekintjük, melyek közé minden szemes életnemuek, bab és más hüvelyes vetemények, liszt s egyéb őrlemények, továbbá kása, dara stb. számítandó s a melyeknek összegéből S váj ez a múlt 1887. évben 41 millió frankig, vagyis 20711 millió forintig vette igénybe kivitelünket. Hogy ebből Magyarországra alig jutott 7 millió és néhány százezer forint, a többi részt pedig Austria szolgáltatta Svájcznak. Ha valamennyi faneműeket, ugy a nyers, kifaragott, tűzi- és épületfákat, mint az egyéb kikészített faneműeket összevesszük, ezeknek összege, a melyet Svájcz a múlt évben igénybe vett, 800,000 és egynehány ezer forint és ebből Magyarországra alig jutott fele. Ezt egyéb adatok hiányában nem vehettem ki másból, mint a legutóbbi í882—86-iki öt évi átlag szerint a statistikai árúforgalmi kimutatásból. A bor, melynek kivitele Svájczba monarchiánkból 2 millió 700,000 forintot meghaladott, ebből Magyarországra alig jnt V

4-rész, mintegy 600,000 forint. De leghát-