Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-151

128 151- országos ülés deczember 11-én, kedden. 1888. kivül a belföldi verseny fokozására fognak hatni és így annak előnyeit is a magyar fogyasztó kö­zönség fogja élvezni. Mindezen érvek alapján a közgazdasági bizottság azon meggyőződésben van, hogy a jelen kereskedelmi szerződés a Svájczczal való forgalomnak kétségen kivül kölcsönös fejlesz­tésére és fokozására fog szolgálni és ebben egy­úttal Magyarország fontos közgazdasági érdekei­nek méltányos kielégítését látja. A bizottság egyúttal megelégedéssel ismeri el, hogy a jelen szerződés megalkotása által egy újabb és fontos lépés történt a szerződéses vámpolitika útján s alapos reményének ad kifejezést, hogy ezen irány követése által, az eddig követett, oly káros elzáx­kozó nemzetközi irány előbb-utóbb véget fog érni. (Élénk helyeslés.) Nagy István jegyző: Liptay Károly! Liptay Károly: T. ház ! (Halljuk!) Midőn a jelen kereskedelmi törvényjavaslatnak tanul­mánydás adatokkal való felszereléseért és terje­delmes magyarázatokkal való beterjesztéseért indíttatva érzem magam arra, hogy ezért a t. kor­mánynak őszinte elismeréssel adózzam, nem tagad­hatom meg másrészt magamtól azt, hogy ezzel szemben észrevételemnek kifejezést ne adjak, mely abból áll, hogy ha a t. kormány szükségesnek és érdemesnek tartotta ezen kereskedelmi szerződést, mondhatom, tanulmánj dús adatokkal felszerelni, némi kis tevékenységnek nagyobb mérvben leen­dett igénybe vétele által Magyarország speciális érdekeire vonatkozó adatoknak kiszámításával is megkönnyíthette volna a t. képviselőház mun­kálatát. Mert minket első sorban az érdekel, hogy Svájczczal való kereskedelmi viszonyunkból ki­folyólag mi illeti Austriát és mi marad meg Ma­gyarországnak. (Igaz! Ugy van! bálfelöl.) A napi­renden levő törvényjavaslat érdemére vonatkozólag elismerem — a mint jól mondja a t. előadó ur is — hogy egy kereskedelmi szerződés elbírálásá­nál a főszempont az, vájjon kielégíti-e az közgaz­dasági érdekeinket s vájjon az általunk tett enged­mények minő arányban állanak az általunk elért vívmányokkal ? Én elismerem, hogy ez ugy van és helyeslem is. Hogy azonban ama számokból, melyekre a t. előadó ur méltóztatott jelentésében hivatkozni s a melyek monarchiánknak Svájczba való kivitelét 88-3 millió frankban jelzik, monarchiánk behoza­talátellenben 31*1 millióval, azon körülmény ki­emelésével, hoo-y ezen a Svájczba való kivitelünk­nek, 88 milliónak legnagyobb része, tudniillik 81 millió, tisztán és kizárólag a mi nyers termé­nyeinknek kivitelét képviseli, a behozatal pedig, vtigyis 31 millió franc, tisztán iparczikkeket kép­visel, hogy tehát ezen számokból azt a következ­tetést lehetne levonni, mintha itt az árúforgalmi mérleg tekintélyes activunia főleg a mi nyers ter­ményeink kivitelének javára esnék, ezt én szerény felfogásommal belátni képes nem vagyok, ezt én határozottan állítani, következtetni egyáltalán nem merem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem merem pedig azon egyszerű és termé­szetes oknál fogva, mert ezen számadatok az össz­monarchiának Svájczczal való áruforgalmát tünte­tik ki, erre vonatkoznak és igya számok, statistikai adatok hiányában, a közös vámterületen speciális magyar érdekeinkre vonatkozólag a valóságot nem tüntetik ki (Ugy van! a szélső balfélöl) és csakis egy combinativ következtetést engednek meg azon az egyszerű alapon, hogy Austria, mint ki­válóan ipartermelő állam, csakis iparczikkekbő^ Magyarország pedig, mint csaknem kizárólag nyerstermelő állam, csakis nyersterményekből képes kiviteli állam lenni. (Ugy van! a szélső bal­oldalon.) Sajnos, hogy árúforgalmunkat illetőleg nincse­nek megbízható statistikai adataink, melyek hely­zetünknek fény- és árnyoldalait megvilágítanák. He még sajnosabb, t. ház, hogy nem birunk keres­kedelmi politikánkat illetőleg önrendelkezési jog­gal, (Igás! Ugy van! a sBélső baloldalon) mely megteremtené hazánk kereskedelmének, iparának felvirulását és nemzetünk boldogulását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) így azonban az adott viszonyok közt valóban csak a sötétben tapogatózhatunk, mondhatnám: Austria uszáíyhordozóinak kell lennünk és tűrnünk kell azon visszás, úgyszólván természetellenes állapotot, hogy Austria, noha par excellenee ipartermelő ország, mégis a Svájczba való nyersterménybeli kivitelünknek, 81 milliónak 4 /s-ét szolgáltatja, holott Magyarország, mint ki­zárólag nyerstermelő ország, ezzel szemközt csak 75-öd részt, szerény 8 miiliócska erejéig szolgáltat Svájcznak nyersterményekben és gabonában. Ez szerintem visszás állapot; különösen ha a gabna­nemüeket tekintjük, melyek közé minden szemes életnemuek, bab és más hüvelyes vetemények, liszt s egyéb őrlemények, továbbá kása, dara stb. számítandó s a melyeknek összegéből S váj ez a múlt 1887. évben 41 millió frankig, vagyis 20711 millió forintig vette igénybe kivitelünket. Hogy ebből Magyarországra alig jutott 7 millió és néhány százezer forint, a többi részt pedig Austria szol­gáltatta Svájcznak. Ha valamennyi faneműeket, ugy a nyers, kifaragott, tűzi- és épületfákat, mint az egyéb kikészített faneműeket összevesszük, ezeknek összege, a melyet Svájcz a múlt évben igénybe vett, 800,000 és egynehány ezer forint és ebből Magyarországra alig jutott fele. Ezt egyéb adatok hiányában nem vehettem ki másból, mint a legutóbbi í882—86-iki öt évi átlag szerint a sta­tistikai árúforgalmi kimutatásból. A bor, melynek kivitele Svájczba monarchiánkból 2 millió 700,000 forintot meghaladott, ebből Magyarországra alig jnt V 4-rész, mintegy 600,000 forint. De leghát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom