Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-151

161. országos ülős deczember 11-én, kedden. 1888. 127 arra szorítkozom tehát, hogy röviden jelezzem azon három szempontot, melyekből kiindulva, a közgazdasági bizottság ezen szerződést bírálta és melyek alapján ennek elfogadását a t. háznak is ajánlja. Az egyik és mindenesetre a legfontosabb szempont az, vájjon ezen kereskedelmi szerződés beillik-e azon kereskedelmi politika keretébe, melyet a kormány ezélul tűzött ki, mely a törvényhozás általános helyeslésével találkozott és mely abban áll: a nemzetközi szabad forgalmat szerződések útján, még pedig lehetőleg tarifaszerződések útján biztosítani. Erre nézve a bizottság megnyugvással ismerte el, hogy a jelen, Svájczczal kötött kereskedelmi szerződés ezen szempontnak megfelel és tanúságát képezi annak, hogy a kormány kereskedelmi politikai iránya változatlanul áll fenn. Igazolja ezen körülményt már magában az is, hogy az 1868. Julius 14-én kötött és eddig fennállott, egyszerű legtöbb kedvezményi svájczi kereskedelmi szerződés, helyébe a jelen tariffaszerződés állíttatik, mely 3 évnél továbbra terjed és még azontúl is évi felmondáshoz van kötve és melyben akivitelünkre nézve legfontosabb czikkeknek vámtételei mérsékeltetnek vagy legalább is megköttetnek. Különben is ezen újabb szerződés a régivel szemben több bővítést tartalmaz és a mellett, hogy a legtöbb kedvezési záradékot íentartja, egyszersmind kiterjeszkedik a cousulatusi ügynek, a kereskedelmi utazók, az állat és határforgalomnak, valamint a kikészítési eljárás ügyének czélszerfíbb rendezésére. Magától értetik azonban, hogy a Svájczczal 1883-ban kötött állategészségügyi conventió, valamint az 1885-ben a védjegyek kölcsönös védelme iránt kötött egyezmény továbbra is érvényben marad. Tagadhatatlan, hogy a Svájczczal való forgalmunk szempontjából igen kívánatos lett volna, ha ezen szerződésnek feltétlen tartama hosszabb időre lett volna megállapítható. Azonban a svájczi forgalomban Francziaországnak oly túlsúlya van, — mint azt különben az olaszországi szerződés tárgyalásánál is tapasztaltuk — hogy S váj ez nem volt arra bírható, hogy az 1892. éven túl a lekötöttségbe beleegyezzék, a mi különben könnyen kimagyarázható, ha tekintetbe vesszük azt, hogy Svájcz összforgalmúban Francziaország 22%-kal szerepel, a mi monarchiánk része pedig ezen összforgalomban 8%. A jelen szerződés megbírálásánál a második fontos szempontot mindenesetre az képezi: vájjon az ország r sajátos közgazdasági érdekeit kielégíti-e. És e tekintetben csak azt vagyok bátor felemlíteni, hogy maga azon körülmény, hogy mi a Svájczba sokkal nagyobb mértékben viszünk árúkat, mint onnan behozunk, már egy kedvező bírálatra ad alapot. De ennek bővebb igazolására I arra bátorkodom utalni, hogy az újabb, 1887. évi forgalmi adatok szerint a monarchia kivitele a Svájczba 88 millió frankot tesz, ebből 82 millió frank élelmi czikkekre és nyers anyagokra esik; míg Svájcznak hozzánk való behozatala csak 38 millió frank, melyből 31 millió tisztán ipari czikkekre esik. Ez tehát legjobban bizonyítja, hogy a forgalmi mérleg tekintélyes activuma egyenesen a mi nyersterményi kivitelünk javára esik. Ilyen viszonyok közt, a forgalom lehető állandósítása és biztosítása szempontjából ez kétségkívül első sorban fontos körülmény és ennek biztosítását találjuk a szerződés mellé csatolt A) tarifa mellékletében, mely a Svájczba való kivitelünket szabályozza és melyben a legfontosabb vámtételek mérsékelteinek vagy leköttetnek. Ezen A) tarifában 48 vámtétel van megkötve s ezek között 22 leszállítva. Ki kell itt emelni, hogy az úgyis igen mérsékelt gabona- és fa-vámtételek megköttetnek, a liszt, maláta, természetes bor, marha és sertés vámja pedig leszállittatik. Azonban meg kell még jegyeznem, hogy a mi kivitelünk Svájczbsi nemcsak ezen megkötött vagy leszállított vámtételeket fogja élvezni, hanem mindazon tételeket is, melyek a Franczia- és Németországgal fenálló szerződésben megköttettek, valamint kilátásunk lehet arra, hogy az Olaszországgal jelenleg folyamatban levő tárgyalások alapján újabb vámtétel megkötése fog létrejönni. A szerződés megítélésénél szintén nem kevésbé mérvadó és fontos utolsó, harmadik szempontot mindenesetre az képezi, vájjon a másik szerződő félnek általunk nyújtott kedvezményei helyes arányban állanak-e az általunk elért vívmányokkal? E tekintetben, azt hiszem, kielégítő feleletet találunk a szerződéshez csatolt B) tarifában, mely Svájcznak a mi monarchiánkba való behozatalát szabályozza s a melyben mi 37 vámtételt kötünk le, melyeknél 25 tétel van lejebb szállítva. Itt azonban mindenesetre tekintetbe kell venni azon körülményt, hogy az 1887. évi XXV. törvényezikkben foglalt legújabb vámtarifában is történt leszállítás, melynek megalkotásánál is világosan jeleztetett, hogy nem annyira a belföldi termelés védelme szempontjából alkottatott az, mint inkább azon szempontból, hogy a szerződés tárgyalásánál negotiationális alap nyeressék. Ezen leszállított vámtételek között mindenesetre legfontosabb a cacao és csokoládé, bizonyos svájczi sajtok, a pamutfonalak és árúk, a selyemfonalak és árúk, az órák és a nagyobb súlyú, egészükben behozott gépek vámja. Magyarországnak szempontjából ezen leszállítások aránylag csekély áldozatot képviselnek, miután különösen a pamut és selyem textil áruknak adott legértékesebb engedmények kétség-