Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-149

11 g 149. országos ülés áec«ewber 7-én, pénteken. 188S. között stipulált bérösszegek már nem felelnek meg a mai állapotoknak és a bérlő tetemes veszteségeknek lesz kitéve, sőt sok helyütt a bérlő tönkre jutása folytán, a tulajdonos elveszti jövedelmét. E bajokat tulaj donképen nem a megváltási törvény idézi elő, hanem a sreszadó-törvény, melynek megalkotásakor kilátásba helyeztetett, hogy a jogosultak sérelmei tekintetbe fognak vétetni, noha akkor még az volt a hiedelem, hogy csak 7* év lesz az átmeneti idő. Most azonban a törvényjavaslat ez időközt egy évvel hosszabbította meg s ha a károsodás talán V* éven keresztül elviselhető lett volna, az 16 hónapon át oly súlyos, hogy sokaknak anyagi romlását vonná maga után és megélhetését tenné lehetetlenné. Sokat hangoztattak e tárgyalások alatt a méltányosságot, sokban el is mentünk annak kellő határáig. Egyedül ez irányban látom a törvényjavaslatot hézagosnak. És itt, t. ház, nemcsak méltányosságról van szó ; sem az igazsággal, sem az egyenlő teherviselés elvével nem volna összeegyeztethető s nem volna méltó az államhoz sem, hogy az 1889. évi szeszadó-jövedelem többletét a regalebérlők és tulajdonosok károsodásával szedje be. Igen jó expediens volt az, mely a ministeri javaslat 70. §-ában foglaltatott. Jelesül a kis mértékben való eladás utáni díjak s a büntető határozatok 1889-re életbeléptetése. Sok helyütt ez jelentékeny kárpótlási összeget nyújt, a nélkül, hogy az államnak anyagi áldozataiba kerülne. Igaz, hogy nem mindenütt — noha abüntető határozatok mindenütt nyomatékkal bírnak — de a hol sem szőlők, sem boltok nincsenek, igen természetes, hogy a kis mértékben való eladási díjakból sok befolyni nem fog. Ily helyeken a kormány feladata lesz, vagy administrativ utón, vagy esetleg új törvényhozási felhatalmazás alapján segíteni a bajon. De az ország legnagyobb részében az eredeti javaslat 70. §-ának visszaállítása elegendő kárpótlást fog nyújtani. Kérem tehát az annyiszor hangoztatott méltányosság nevében, hogy ne károsítsuk meg az 1889. átmeneti évben a bérlőket és tulajdonosokat és állítsuk vissza az eredeti 70. §. ide vonatkozó részét. Ez irányban formulázottindítványomat vagyok bátor a t. képviselőháznak elfogadásra ajánlani, megjegyezvén, hogy a két szakasznak összeegyeztetése és némely kivételek ismétlésének elkerülése tette szükségessé azt, hogy egyes szavak és egyes mondatok másként állíttassanak össze; különben módosítványom semmi újat nem tartalmaz; egyedül az eredeti 70. §. intézkedése van abba felvéve nyilt helyekre, mert zárt városokról nem szól. Megjegyzem, hogy ha netán a javaslat kellő időben törvényerőre nem emelkedhetnék, ugy hogy a január 1-jei határnap nem volna betartható, akkor belenyugodnám abba, hogy a pénzügyi kormányzat belátásához képest, például február 1-től kezdődő hatálylyal léptesse életbe az általam proponált intézkedéseket. (Helyeslések.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Nagy István jegyző (olvassa): Módosítás a 70. §-hoz: „A 3. és 4. sorok kihagyandók; azok helyett a 2. sor után tétessék: „életbe lépnek". Nyilt helyeken a kis mértékben való eladásra vonatkozó határozatok 1889. január 1 én lépnek életbe. A kis mértékben való eladástól járó italmérési illetékek az 1889. évre a kincstárt, ellenben a kis mértékben eladott szeszes italoktól járó italmérési adó a jelenlegi jogosultakat illeti. Ugyancsak 1889. évi január 1-étől kezdve lépnek mindenütt életbe jelen törvénynek a kimérésre vonatkozó büntető határozatai is azok ellenében, a kik a kimérést jogosulatlanul gyakorolják; a büntető határozatok azonban csak a jogosult kérelmére vehetők alkalmazásba s a megállapított illeték, adó és bírság is a jogosultak javára esik. Ezen átmeneti évre nézve a pénz- és belügyministerek ugy a kimérés! jognak, mint a kismértékben való eladásnak gyakorlását a jelenleg fennálló törvények és szabályok alapján, ezen törvény határozmányainak megfelelőleg rendeleti utón szabályozzák. Zárt városokban ugy a kis mértékben való darusításra, valamint a kimérésre vonatkozó intézkedések 1890. január 1 én lépnek életbe. Madarász József jegyző: Szentkirályi Albert! Szentkirályi Albert: T. ház! Engedelmet kérek, ha e módosításra némi megjegyzést teszek s egyúttal bátor vagyok egy másik módosítást benyújtani. Ha jól értettem e módosítást — bár megvallom, első olvasásra ily távolságból nehéz megérteni — az a czélja, hogy a regalebérlőknek kártalanítás nyujtassék azon kárért, melyet a szeszadó felemelése folytán szenvedni fognak. Külföldön, azt hiszem, erre nincs példa. Nem látjuk azt sehol, bármily gyorsan és tetemesen emeltetett a szeszadó, hogy ezért azok, kik az előtt szesz elárusításával foglalkoztak, bármily kárpótlást nyertek volna. Igaz, hogy a külföldön nem regalebérlők voltak ezek, hanem ott más viszonyok voltak. A fó'elv itt az, legalább annak kellene a íoelvnek lenni, hogy a kicsiben elárusítók a szesz adóját áthárítják a fogyasztókra és hogy az adóemelés az elárusítókat legkevésbé sem sérti. De, t. képviselőház, nem akarok ez elvhez egész szigorúságában ragaszkodni, bár elismerem azt, hogy minálunk oly hirtelen és oly nagy mértékben emeltetett a szeszadó, vannak regalebérlők, sőt valamennyi regalebérlő azon helyzetben