Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-145

145. országos ülés deczember 8-án. hétfőn, 1888. 5 jutalmazást és az embernek — a mint múltkor a t. kormányelnök urnak eszébe jutott — ha hallja azon rendkívüli helyeslést, melylyel ilyen enuntiatiók találkoznak, szinte kedve volna a t. többségnek zsebébe nyúlni, hogy a jutalom ki van-e már osztva. (Mozgás jobbfelöl.) Ezen symptomák jelentkeznek itt, t. ház és én hajlandó vagyok, sőt kötelességemnek érzem ezen álláspontot és kijelentésemet még jobban igazolni. Mielőtt különösen az államtitkár urnak engem rendkívül meglepett felszólalására áttérnék, méltóztassék megengedni, hogy az igazságügyminister úrhoz legyen néhány szavam. (Bálijuk! Halljuk!) Soha ebben a parlamentben a hypocrisisnek ily fokát nem fejtette ki egy minister sem, mint tette azt a múlt alkalommal az igen tisztelt igazságügyminister ur. Felállítja egyrészt a, tételt, hogy ő lelkiismeretességgel óvakodott attól, hogy a magánjogi kérdéseket a birói úttól elterelje, hanem az ő ártatlan meggyőződése szerint a 11. és 12.§§. nem tárgyalják a magánjogi kérdéseket és az államtitkár ur nézete szerint is ott, a hol az enyém és tied kérdése vettetik fel. a bíróság határoz. Ez semmi egyéb, mint a legtisztább hypocrisis, mert a tény az, hogy nem az enyém és tied kérdése közt, hanem csak ott határoz a biróság ezen javaslat szövegezése szerint, a hol két vagy három, az államtól különálló, a pénzügyministerrel, mint másik féllel nem azonos személynek jogviszonya kerül elbírálás alá. (ügy van! a szélső haloldalon.) Nem ott, a hol a pénzügyminister mint egyik fél, a jogosult mint másik fél állanak szemközt, ítél a biróság, hanem csak ott, a hol két vagy több jogosult áll egymással szemközt. Az igen tisztelt igazságügyminister ur lesz olyan szives nekem arra felelni. A 12. §-nak (Egy hang jobbfelöl: 11. %nak!) — én arról beszélek, hol a pénzügyminister határoz — első pontjában az mondatik: „ van-e egyáltalában a jog kártalanításának helye, ez a pénzügyministernek tartatik fenn utolsó fórumban". Már most, t. ház, kérdem, van-e ezen törvényjavaslatnak fundamentálisabb tétele a magánjogi érdek megóvása szempontjából, mint ezen egy pont. (Igaz! ügy van! bal- és szélső baloldalon.) Hiszen ha a minister urnak azt tetszik mondani, hogy ha a jog kártalanításának helye egyáltalában nincs, akkor a nekik adandó kártalanítás kérdése sem merülhet fel. Hiszen ez az első és legelementárisabb, legalaposabb kérdés, a mely felvettetik s ez az igazán eminenter magánjogi kérdés van reserválva a pénzügyminister hatáskörének. Kos hát, t. ház, mi ez az igazságügyminister szájából más, mint hypocrisis, midőn velünk egyrészt el akarja hitetni, hogy ott, a hol magánjogi kérdések kerülnek elbírálás alá, a bíróság határoz; és másrészt beleegyezik egy oly törvényjavaslatba, melynél ezen egy pont világosan meggyőzhet bennünket arról, hogy az igazságügyminister vagy nem érti ezt a törvényjavaslatot, vagy pedig szándékosan félre akar bennünket vezetni. Én e kettő közül harmadikat választani nem tudok. Felhozza a t. igazságügyminister ur azt is, hogy ő nem mer felelősséget vállalni azért, hogy e 12,000 község jogosultjainak legalább kétharmad részénél perre fogván kerülni, ő a bíróságokat azzal terhelje, hogy ez ügyek gyors lebonyolítását az ő bírósági orgánumaival garantirozni merné. Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy e kérdésnél egy kissé immoráljak. (Halljuk!) Az első kérdés, a mit a t. igazságügyminister úrhoz intézek, az: való-e, hogy valamely birói intézménynek — legyen az bármiképen organisált biróság — első és főkelléke az, hogy az az organismus megbízható legyen, legyen az a pénzügyminister, adófeliigyelő, vagy bármi más? És ime, e kérdésre milyen feleletet kapunk a jelen törvényjavaslatban. Azt mondja a pénzügyminister: én még az adófelügyelő által megkötött egyezséget sem fogadom el, hanem saját legfelsőbb forumom elé kívánom minden körülmény közt terjesztetni, mert az adófelügyelő intézkedésében meg nem bizom ; és másfelől ugyanazt az adófelügyelőt, kinek megbizhatlan voltát törvénybe iktatja, ugyanazt biróul állítja fel első fórumban a jogosultakkal szemben, (ügy van! a szélső baloldalon.) Hol van itt a következetesség? De azt mondja másrészt az igazságügyminister ur, hogy a 12,000 község jogosultjainak ügyéből legalább kétharmadrész per alá fog kerülni. Vegyük, hogy ez igy van és én elhiszem, hogy igy van, sőt tovább megyek és ezt figyelmeztetésül tekintem az egész ország számára, hogy igenis pert akarnak csinálni mennél többet, mert maga az igazságügyminister ur jósolja, hogy 12,000 községből legalább kétharmadrész perre kerül. Mit jelent ez, ha a t. igazságügyministernek igaza van. Semmi egyebet, mint legalább is kétharmad részét a jogosultaknak azon pénzügyministeri protectió karjai alá hajtani, a hol könyörögni kell a kortes morzsáiért. Mentül többen vannak, a kiknek jogai vitássá és peressé tétetnek, annyival szigorúbb és lelkiismeretesebb kötelessége lenne az igazságügyministernek gondoskodni az állampolgároknak ily nagy contingensénél arról, hogy legyen egy elfogulatlan, a törvény minden garantiájával ellátott biróság, a mely igazságot szolgáltat. De a t. államtitkár úr is hangoztatta és a t. minister úr is monda, hogy ezen kérdéseknél a gyorsaság a legfőbb dolog és ő kijelenté, hogyha mi bíróságaink ezen gyorsaságra képtelenek. És most eltekintve attól, hogy ezen kérdésben első sorban egy rendkívüli elégtételt látok az ellenzék számára azért, hogy mi a közigazgatási pénzügyi biróságot ki tudtuk vívni a törvényhozásnál. Rop-