Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-148

9$ 148, országos ülés deexentfcer 6-án, esfttSrtökön. ÍS88. szó helyett: „mások" „ másutt "-nak kell állania. Kérem a t. házat, méltóztassék ugy Linder György t. képviselőtársam módosítványát, valamint az enyimet is elfogadni. (Helyeslés johbfelől.) Elnök: T. ház! A 13. §-hoz kétmódosítvány adatott be. Az elsőt Linder György képviselő ur terjesztette be, ki az első bekezdés második sorában s a második bekezdés első sorában elő forduló „helység" szó helyett a „község" szót kívánja tétetni, a másodikat pedig, a mely inkább egy sajtóhiba kiigazítására irányul, az előadó ur nyújtotta be s ugy szól, hogy az utolsó előtti sorban „mások" helyett „másutt" tétessék. Ennélfogva a kérdés az lesz: elfogadja-e a t. ház szemben Linder György képviselő ur és az előadó ur módosítványával a bizottság szövegezését; igen vagy nem? (Helyeslés.) Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e Linder György képviselő ur módosítványával és az előadó ur stylaris módosítványával szemben a bizottság szövegezését fentartani, igen vagy nem? (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az eredeti szöveg nem tartatik fenn (Helyeslés) és hogy e szakasz Linder György képviselő ur és az előadó ur módosítványával fogadtatott el. Következik a 14. §. Nagy István jegyző: (olvassa a u. §-t.) Madarász József jegyző: Báró Kaas Ivor! B. Kaas Ivor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ezen szakaszban fordul elő ama hires és sokszor emlegetett maximum, a melyre most bátor vagyok visszatérni azon rendkívüli eonfusió miatt, mely ezen kérdésben e szakasznál előfordul. Ezen passus igy szól: „Ha valamely községben a 4. §. 1. pontjában említett vállalatok száma oly csekély, hogy az italmérési illetéknek egy-egy községre nézve meghatározandó minimalis összege nem lenne elérhető, az egyes vállalatok italmérési illetéke, a 12.§-ban meghatározott tételek megfelelő felemelése útján állapítandó meg. Az évközben keletkező üzletek (4. §. 1. pont) után az italmérési illeték az első naptári évre az üzlet terjedelméhez képest állapítandó meg s az illető több üzletek illetékére befolyással nincsen. Oly községek, melyek népessége 500 leieknél kisebb, ugy tekintetnek, mintha népességük 500 lélekből állana. Ha valamely község népességének száma 500 zal maradék nélkül nem osztható, a 100-at meghaladó maradék teljes 500 nak vétetik, kisebb maradék ellenben elejtetik. Valamely község (beszedési) kör népességének meghatározásánál mérvadó az utolsó népszámlálás eredménye. A 4. §. 2—5. pontja alatt felsorolt vállalatok által a 12. §. II—V. pontjai szerint fizetendő italmérési illetékek kizárólag az egyes vállalatok terjedelméhez képest állapítandók meg." Bármennyit gondolkozom is ezen szakasz értelméről, nem vagyok képes semmiképen tisztába jönni az iránt, hogy ez voltaképen mit involvál? Nem tudok pedig tisztába jönni két okból. Először azért nem, mert a mondatokat olyképen köti össze, hogy az által egészen a hatóságok tetszésétől teszi függővé ezen szakasz alkalmazását. Másodszor pedig azért, mert föltéve, hogy a hatóságok egészen őszintén és a törvényhozás intentiójának megfelelőleg akarnak is eljárni, akkor is az, a mi ezen szakaszból következik, legkevésbé sem megnyugtató, sem általánosságban, sem egyesekre nézve ; mert annak nincs mértéke, a mi pedig első kelléke minden oly törvénynek, mely adóterheket szab ki. Minden nagy várost s általában mindazon városokat, melyek itt felsoroltatnak ha élénk forgalmú helyek, ezen maximalis szakasz nagyon érdekelheti; tehát nemcsak a főváros és zárt városokat, de minden élénk forgalmú várost, a melyre applicáltatni szándékoltatik. Azért igen helyesen a szakasz általánosságban van szövegezve. Már most azonban azt mondja, hogy mihelyt keresztülvitetik azon bizonyos leszállítás, vagyis három esztendő múlva ezen maximalis szakasz egyáltalában minden érvényét veszti. Már ez magában véve — azt hiszem — igen devalválja, majdnem megsemmisíti ezen szakaszt, mert a minimum igenis meg van szabva, de a maximum, miután három esztendő múlva megszűnik, eo-ipso korlátlan lesz s igy az illetékek mérve is, Minek tehát, hogy ugy mondjam, bevenni egy oly jótéteményt — mert ez annak van mondva — mely nem az, mert először három év múlva e jótétemény megszűnik, de még e három éven belül is a financiális hatóságok discretiójára van bizva. De ez csak az egyik része e pragrafus confusus és érték nélküli voltának; a másik az, hogy semmi kulcs sincs benne megállapítva, a mely szerint ezen maximum esetében a kivetés megtörténhetnék, mert az meg van mondva, hogy a kivetés milyen arányban történik a 12. §-ban, tudniillik 10 írttól 500 frtig. De ha valamely nagy községre, vagy nagy városra kimondatik, hogy a maximalis jótétemény alkalmaztatik reá, a hol tehát a szabályozás nem megy in infinitum, hanem repartitiónak van helye, akkor senki sem fogja tudni, hogy micsoda repartitió és micsoda knlcs alkalmaztassák. Ez ezen szakasznak rendkívüli nagy hiánya s előre mondhatom, hogy az életben, a practicumban egyáltalában nem fog jónak bizonyulni. De ha azt akarjuk, hogy annak bizonyuljon, akkor e szakasz kiegészítésre szorul és pedig akként, hogy a pénzügyministerium rendelet utján vagy másként pótolja