Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-132
182. országos ülés november 17-én, szombaton. 1888. 88 törvény hatályba léptét illetőleg ugyanis a kormányi javaslat megkülönböztetést tett nyilt és zárt városok közt, megkülönböztetést a kimérők és kis mértékben való elárusítók között. A bizottság ezt nem találta czélszerűnek és leghelyesebbnek vélte, hogyha egyöntetűen intézkedik a törvény hatályba léptét illetőleg s minden megkülönböztetés nélkül azt egy időpontra, tudniillik 1890. január elsejére teszi. (Helyeslés.) Külön kell szólnom, t. ház, inert ezzel a kérdéssel a házon kivül is foglalkoznak, a városok helyzetéről,szembenetörvényjavaslattal. (Halljuk! Halljuk!) Különösen értve a törvényhatósági joggal felruházott városokat, az nem tagadható, t. ház, hogy a városok az italmérési jogot más czímen kapták, hogy a jog forrása rájuk nézve eltérő. A kiváltságlevelek, melyek nekik az ita!mérési jogot biztosítják, nyíltan kimondják, hogy ez a közhaszon a közérdek előmozdítása szempontjából történik. Tényleg a városok községi háztartásának egyik nevezetes forrása volt az italmérési jog kihasználás;); bár nem tagadható, hogy sok helyt e forrást nem használták ugy, mint kellett volna; s a hol azt nem használták ki, ott merülnek fel természetesen most a legnagyobb panaszok. A másik, a mit kiemelni kívánok, az, hogy az itíilmérési jog jövedelmének bevétele, mig másutt inkább csökkent, addig a városokban, mint :i kereskedelmi forgalom központjain inkább fejlődő és emelkedő irányzattal birt. De azért a városokat e törvény rendelkezései alól kivenni akarni annyit jelentene, mint azon békókat, melyek az itaímérési jogot eddig terhelték, épen a kereskedelem és forgalom központjain meghagyni; annyit jelentene, mint ezen a törvényen a jövedéknek czélba vett, egységes, egyöntetű rendezésén és kihasználásán rést ütni. A bizottság méltányolja a városok culturalis jelentősegét és nem hunyhatott szemet az előtt, hogy gondolni kell a városok jövő culturalis fejlődésére is, gondolni kell arra, hogy a községi háztartás egyensúlya e művelet által túlságosan meg ne zavartassák, gondolni kell arra, hogy azok, kik e jövedékhez aránylag a nagyobb jövedelmet szolgáltatják, a jövedelemben is annak arányához képest részesedjenek. Ezek nem kedvezmények, nem kivételek akarnak lenni, hanem oly intézkedések, melyek a városoknak a javaslattal szemben való speciális helyzetéből folynak. A törvényjavaslat intézkedett ennélfogva az iránt, hogy azon városoknál, melyek törvényhatósági joggal vannak felruházva, ne a bevallott jövedelem, hanem a zárszámadásilag igazolt 1882 —1886. évi jövedelem legyen alapul felveendő. Itt mindjárt meg kell jegyeznem — minden félreértés megelőzése végett — hogy a törvényjavaslat azon szakaszában, a mely erre nézve rendelkezik, nincs megkülönböztetés téve azon jövedelmek közt, melyeket a város ezen jogból bármely czímen húzott. És miután megkülönböztetés a törvényjavaslatban nincsen, a bizottság felfogása, de a ministerelnök urnak a bizottságban tett kijelentése szerint is, azon jövedelem, melyet a város nem regale-adó vagy illeték czímen, hanem engedélyezési illeték ezímén húzott és a mely Budapesten például az 1882 — 1886. évek átlaga szerint egy magában 35,284 frtot tett, szintén a kártalanítás alapját fogja képezni. Felvettetett itt az a kérdés, nem lehetne-e a törvényhatósági joggal felruházott városokat illetőleg az utolsó zárszámadást alapul venni. A bizottság ezen kérdéssel is tüzetesen foglalkozott. De a bizottság többsége azt találta, hogy az utolsó évet venni fel a kártalanítás alapjául, az egyik városra kedvező, a másikra nézve esetleg kedvezőtlen lenne. (Halljuk!) De nem is vélt a bizottság eltérhetni azon általános elvtől, mely szerint helyesen a kártalanítás csak átlagok alapján történhetik. Á második intézkedés, melyet a bizottság a törvényhatósági joggal felruházott városok érdekében tett, az az, hogy az esetre, ha e törvényjavaslat pénzügyileg sikerül, ha ebből az államnak többlete lesz, azon többletben minden törvényhatósági joggal felruházott város saját többlete 30°/°-a erejéig participálhasson, feltéve, hogy az állami jövedéket 3 évre bérbe venni hajlandó; a mi természeteden csak a nvilt városokra áll, mert a zárt városoknál bérbevételnek helye nincsen. Es miután a nyilt városoknál a bérbevétel 3 évre van contemplálva, e szerint a részesedés is csak 1893-tól kezdődik. T. ház! Itt még egy pontra kell kitérnem, mely vitatás tárgyát képezheti és ez a törvényjavaslat azon rendelkezése, mely szerint az italmérési adók után pótadó nem vethető ki. Az eredeti törvényjavaslat ezen rendelkezése oda magyarázta tött, hogy a városok azon joga, hogy fogyasztási adóik után az eddiginél nagyobb községi pótlékot szedhessenek, ezen törvényjavaslat által alterálva lesz. Minden félreértés kikerülése végett szükségesnek tartotta a bizottság oly rendelkezést felvenni, mely ilyen, az eredeti törvényjavaslat állal sem contemplált felfogást kizárjon. Ugyanazon szakaszban történik intézkedés az iránt is, miszerint Horvát- és Szlavonországok a boréshúsfogyasztási adót úgymint eddig, ezentúl is a fennálló törvények értelmében saját községi czéljaikra fordíthassák. Itt kell megemlékeznem, t. ház, a rendezett tanácsú városokról is. (Halljuh! Halljuk!) A mit mondtam a fogyasztási adó kihasználása tekintetében a törvényhatósági joggal felruházott városokról, az áll a rendezett tanácscsal biró városokra n*
