Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-130

64 130. oristágos ülés november 18-án, keiden. 1888. nak alá szállani a mai mértéken — ismét nagyobb összeget, 3 év múlva pedig már 2 millió 300 ezer frtnyi. állandó terhet leszünk kénytelenek az utókorra hárítani. Mit tesz ez, t. képviselőház? Ez azt teszi, hogyha elodázzuk a eonversiót, ez az örökös teher nagyobb lesz, mint amekkora lehet a reális kamatmegtakarítás valaha. Mit tesz ez. t. képviselőház? Azt, hogy évről-évre, a mennyivel elodázzuk a eonversiót, a kibocsátandó czítnl eteket 1V*%, és ismét 17*%' al magasabban kellene értékesítenünk, mint értékesítenünk keli ma, ha az ezen javaslatban contemplált műveletei óhajtjuk keresztülvinni. De nemcsak ezt teszi ez, t. képviselőház, hanem miután ma még elegendő tőke áll rendelkezésünkre, a végből, bogy az convertálíathassék, de az a tőke a törlesztések által folytonosan apad, mig szemben vele az amortisatiónalis szükséglet folytonosan emelkedik: ez azt is teszi, hogy mig ma a convertationalis művelet keresztülvitele egymaga elégséges, hogy azon, épen a t. túloldal által annyiszor hangoztatott bajtól, államháztartásunk azon bajától megszabadulhassunk, hogy újabb adósságok kibocsátása által fedezzük a törlesztési részleteket: addig, ha a conversionalis művelet nem ma vitetik keresztül, hanem elodáztatik néhány évre, egy conversionalis művelet nem lesz már elégséges ezen bajnak elhárítására; akkor ha ugyanazt a ezélt akarjuk elérni mellőzhetetlen lesz újabb áldozatokhoz, újabb teheremeléshez folyamodni. És ha nagyon elodázzuk, akkor azután csakugyan be fog következni az a mód, melylyel Horánszky Nándor t. képviselő ur akarja sanálni azt az állapotot, tudniillik teheremelés és újabb áldozatok által, csakhogy akkor már ez utón is alig lesz az a czél elérhető, a mely ma elérhető egy egyszerű convertationalis művelet által. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem kivánom a t. ház türelmét e kérdéssel hosszabb ideig fárasztani, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen az elvbarátaik által felhozott kérdések némelyikét, igy az adómentesség, a földtehermentesítési járulék fizetésének kérdését gróf Apponyi képviselő ur is mellékes kérdésnek tekintette. Gróf Apponyi Albert: Bocsánatot kérek, nem áll! Wekerle Sándor: Bocsánatot kérek, azt méltóztatott mondani, hogy ezen kérdésre nem kivan reflectálni. Talán módom lesz a részletes vita folyamán erre nézve nyilatkozni. Most még csak két szempontra való tekintettel óhajtok nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, a mit Horánszky Nándor t. képviselő ur tegnap mondott, hogy a conversio keresztülvitele nincsen kellően biztosítva, a másik az, hogy egy nagy hibája ezen conversiónak, hogy hosszú idő alatt vitetik keresztül,a mit ma fejtett ki gr. Apponyi Albert képviselő ur. A mi a conversio keresztülvitelének biztosítását illeti, erre nézve legyen elégséges meg jegyeznem annyit, hogy a conversio keresztülvitele biztosítva van ugy, a mint józan számítás és reális alapra való helyezkedés mellett biztosítva lehet. Mert nem hiszem, hogy a t. képviselő ur maga, is elképzelne egy olyan consortiumot, a mely fiskötelezettséget vállalna arra, hogy egy olyan 500 millió forintnyi összeget, mely azonnal nem is convertálható, inert némely részben csak egy év múlva lesz convertálható, fix számlára átvéve, minden köriiímények között biztosítsa a conversio keresztülvitelét és ha akadna egy ilyen consortium, azt hiszem, ez épen ez által a könnyelműségnek olyan jelét adná, hogy én, engedelmet kérek, evvel a consortium mai az állam hitelét összeköttetésbe hozni nem merészelném. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A mi feladata lehet egy kormánynak, az az, hogy megjelölje az irányt, a melyben a conversiót keresztülvinni akarja, a mi feladata lehet, az az, hogy egy bizonyos összeg erejéig fix-kotelezettséget kössön ki, saját részéről elősegítse a keresztülvitelt, a consortium részéről pedig annak keresztülvitelére morális garantiát kívánjon Ez a feladat, de ez egyúttal a felelősségnek az a mértéke is, a melyet egy kormány, ha a jóhiszeműség terén akar maradni, egy ilyen vállalatért magára vehet. (Helyeslés jobbfelől.) A mi a másik ellenvetést illeti, hogy tudniillik egy ilyen nagy művelet keresztülvitelére két évi időszak hosszú, bocsánatot kérek, ha erre nézve azt hiszem, hogy gróf Apponyi Albert képviselő ur sem szívesen vonná le ezen állításának consequentiáit. Mert csak nem képzelem, hogy ő a törvényjavaslatnak azon dispositióit kívánná megváltoztatni, hogy azok a kint levő tőkeösszegek nem bármikor mondhatók fel. Én azt hiszem, a kötvénybirtokosok érdekében s talán nem is annyira azok szempontjából, mint inkább az állam hitele szempontjából neki is honorálnia kell azt a tervezett intézkedést, hogy e kötvények mindig csak a szelvény esedékessége alkalmával legyenek felmondhatok egy legközelebbi esedék idejére. Mit tesz ez, t. képviselőház? Ez azt teszi, hogy lesznek oly kötvények, a melyek, ha a kötvénybirtokosok jogos érdekeit sérteni s ez által az állam hitelét koczkára tenni nem akarjuk, csak 1890. január 1-ére lesznek felmondhatok. Hát malmost kérdem: ha van ilyen convertálandó kölcsön, a mely 1890 január í-ére mondható csak fel, vájjon olyan hosszú, olyan megengedhetetlenül nagy tartamra kinyúló időszak-e az, ha ugyanazon esztendőnek végére helyeztetik kilátásba a conversio befejezése ? (Helyeslés jobbfelől.) Ha mi ezeket a szem elől nem téveszthető érdekeket meg akarjuk