Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-130

180. orsirAges ülés november 13-án> kedden. 188,8. 03 Helfy képviselő ur, hogy hypotecára bocsájtunk ki — 4-43%, az olasz járadéké effektive 5-27°, s én azt hiszem, akkor nem méltóztatnak a kamatmegtakarításokra nézve oly túlzott mértéket alkalmazni, hanem elfogadják azt, a mi általában el van fogadva a pénzügyi világban, hogy tudniillik, ha egy 5%-os kölcsönt eonvertálunk 4°/°-ra, még pedig idejekorán, akkor kellőleg kedvező pénzügyi viszonyok közt is némileg 7*%-ra tehető az a kamatmegtakarítás, a mely elérhető. Méltóztassanak már most. ezt a félszázalékot alkalmazni a convertálandó tőkének 500 millió forintnyi öszszegére és azon következtetésre fognak jutni, hogy 2.500,000 forint fog lenni azon kamatmegtakarítás, melyet kedvezőbb pénzügyi viszonyok közt is el lehetne érni. Hogy a mai pénzügyi viszonyok nem ily nagyon kedvezőek, azt ma igen szépen Mustrálta egyik elvbarátjuk, Beőthy Ákos kép viselő ur; de én nem mehetek annyira mint ő, ki a kereskedelmi kamatlábat, ha jól tudom 8 —9%-ra tette, mivel a legújabbi jegyzések szerint ugy tudom, hogy a kereskedelmi kamatláb Amsterdamban 27»,Berlmben 4,Párisban 4Va és Bécsben 4V«°/°. hm tehát azt hiszem, hogy a képviseli) ur olvasott valamit a lapokban és a megszorult börsianerek által fizetett halasztási díjat, mely 8—9%, tévesztette össze a kereskedelmi kamatlábbal. (Derültség jobbfelől.) Természetesen, ha azután ily alapra helyezte számítását, akkor nemcsak elszámította, hanem agyonszámította magát. (Derültségjobbfelől.) De hogy az előbbiekre visszatérjek, 2,500,000 forint lenne az a maximum, azon, hogy ugy fejezzem ki magamat, reális számítás szerinti maximuma a kamatmegtakarításnak, mit kedvező pénzügyi viszonyok között el lehetne érni. Igaz, t. ház, hogy ezen javaslat nem ér el ennyit,meg is mondjaazindokolás. De aztán ismét sokkal többet ér el, mint a mennyit Horánszky Nándor t. képviselő ur kiszámított, a ki, ha jól tudom, 150,000 forintra tette a kamatmegtakarítást, mert én merem mondani, hogy ha 4% os kötvények fognak kibocsáttatni, 10 szer akkora lesz az eredmény. És a mint elszámította magát a képviselő ur a kamatmegtakarításnál: ugyanígy elszámította magát, nem annyira ő, mint inkább Helfy képviselő ur, a tőkefelemelés kérdésében. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztattak Anglia példájára hivatkozni, tegnap Helfy képviselő ur Francziaország példájára hivatkozott, hogy ott a névleges tőke-érték emelése nélkül vitettek keresztül a conversiók. Tudom én azt, hogy vannak államok oly szerenesés helyzetben, melyek a névleges tőke-érték minden emelése nélkül képesek áttérni mérsékeltebb kamatra, de azt is tudom, hogy azon államok, midőn ilyenre áttértek, nem törlesztési kölcsönöket, hanem rente-kölcsönöket convertáltak, hogy ott tisztán csak kamatmegtakarítás ezéloztatott, de nem volt egyúttal az is czélba véve, hogy a tőketörlesztési részletek kitolassanak, a mire bennünket utal pénzügyi helyzetünk minden körülmények közt, hogy ilyen utón is könnyítsünk terheinken. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt is tudom, t. ház, hogy azon államok jobbára úgyszólván kizárólag saját polgáraiknak voltak adósaik és hogy az ott fölgyülemlett tőkék oly nagyok, hogy mérsékeltebb kamat mellett is sokkal nagyobb a biztos állami kötvények utáni kereslet, mint azon állami czímletek kínálata. De hogyan áll mi nálunk a kérdés? (Közbeszólás a szélső baloldalon: Bosszul!) Hát még sem oly nagyon rosszul; mert nálunk is folyton örvendetes haladást mutat a tőkegyűjtés, látható ez a takarékpénztárak betéti kimutatásaiból s nálunk is mind több értékeink nyernek a belföldön elhelyezést, látható ez abból, hogy szelvényeinknek mind nagyobb része idebenn az országban váltatik be; (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) de mindennek daczára mégis igen messze állunk attól, hogy saját államunk polgárainak lehessünk adósai. A mi tőkéink a világ legkülönbözőbb részeiben vannak elhelyezve, nem egy valutára szólanak, különböző a lejárati idő, különböző a szelvények esedékességének ideje. Ily körülmények közt, midőn még egyszer megjegyzem, nem tisztán kamat-reductio, hanem egyúttal tőketörlesztési részletek kitolásáról is van szó, azt hiszem, alig lehetne találni financiális szakférfiút, vagy akármilyen pénzügyi hatalmat is, a ki, vagy a mely gondolni merne oly conversióra, mely a névleges tőke emelkedésével nem járna. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ha nem akarunk az illusiók országában tévelyegni, hanem oly czélt tüzünk magunk elé, a mely valóban elérhető, ugy ne tévesszük szem elől, hogy nálunk nemcsak most, hanem a közel jövőben sem lehető oly conversió, a mely a tőke értékének emelkedésével ne járna, az esetben, hogyha oly kiadást várunk attól s ha oly feltételek mellett létesítjük azon conversiót, mint a milyenek mellett a mostani czímletek bevonási nehézségei tekintetében ecsetelni voltam bátor. Van azután még egy általános vád, a mely ezen conversió ellen felhozatott és ez az, hogy az menynyire megrontja a jövőt, milyen nehéz körülmények közé fogja hozni az utó nemzedéket. A ministerel nök ur már tegnap kellő mértékére szállította le ezeket az állításokat, mert kimutatta, hogy ha mi a jelenleg követett módot tartjuk fenn, tudniillik, hogy újabb járadékkötvények kibocsátása utján akarjuk fedezni tőketörlesztési részleteinket, ugy a conversiónak egy évig való elhalasztása által 750,000 frtnyi állandó terhet, 2 évig való elhalasztása által — mintán törlesztési részleteink folytonosan növekednek, sőt 1897-en tál sem fog-