Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-130

62 180. országos filé? ne>tniber 18-án, kedden. 1888. (Halljuk! Halljuk!) Egy javaslattal, melynek ezélja az, hogy ne esak látszólagos, ne csak névleges, hanem effectiv kamatmegtakarítás utján könnyítsen a mai terhek súlyán. (Mozgás balfelől. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) E javaslat az effectiv megtakarításokban elmegy azon mértékig, a mely mértékig reális számítások szerint viszonyaink közt és a pénzpiaez mai helyzete mellett elmenni csak lehet, sőt többet mondok, ezen effectiv megtakarításban csak kevéssé maiad mögötte azon szélső határnak, a melyet a legkedvezőbb viszonyok közt is el lehetne érni, (Ugy van! jobbfelől ) Mivel állunk szemben, t. ház? Szemben áll unk egy javaslatfal, mely igax -- hiszen az előterjesztésben és indokolásban ki van fejtve — a törlesztési részletek kitolása utján is akar segíteni a mai terheken, de a midőn ezt teszi, még mindig kisebb a teherátutal ás az utókorra, mintha a mai eljárás tartatnék fel, hogy rente kibocsátása által fedez zük a törlesztési részleieket. Mivel állunk szemben végre,t. ház? Egyelőterjesztéssel, amely a legkülönbözőbb adósságokat, különböző valutára szóló czímleteket, melyek nehezen kezelhetők, költségesek és az árhullámzásnak sokkal könnyebben vannak kitéve, mint az egységesített adósságok, egyesíti ugy, hogy megtakarítással, vagy ha ugy tetszik, kevesebb kiadással jár. (Egy hang balfelől: Három lesz!) Igen három lesz a dolog természeténél fogva, de eddig 15 volt. (Élénk derültség és tetszés jobbfelöl). Egyébiránt, t. ház, hogy a különböző valutáknak egyesítése ilyen sok nehézséggel és hátránynyal jár, azt az, a ki pénzügyi multunkat ismeri és tanulmányozta, mindenesetre kétségtelenül tudni fogja azt is, hogy igen elhibázott lépés lett volna e három valutára szóló adósságot egy egységes valutára szólóvá egységesíteni. (Igaz ! jobbfelől.) De hogy visszatérjek oda, a hol elhagytam, e javaslat előnye nemcsak az, hogy megtakarítással jár, hanem előnye abban is rejlik, hogy egy hatalmas emeltyűje leend az állami hitel előmozdításának, jobbátételének, egy előfeltételét képezi későbbi conversiónknak és általában mindenesetre egy mérsékeltebb kamatozás felé irányítja egész közhitelünket. (Helyeslés jobbfelől.) Mert itt nem fogadhatom el azt, a mit tegnap Helfy t; képviselő ur hangoztatott, mintha ez az általános kamatlábnak megrontására vezetne. Ott, a hol ugy a névleges, mint az effectiv kamat is mögötte marad a mostani kamatnak, ott egy ily lefelé gravitáló kamatozási irány nem az általános kamatlábnak megrontására, hanem annak javítására szokott vezetni. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Nem fogadhatom el és igaztalannak tartom azt az összehasonlítást is, melyet a képviselő ur állami hitelünk és valami más állam, vagyis provincia, ugy tudom Guba szigetének hitele közt tett. Méltóztassék tanulmányozni az árfolyamok hullámzásait, figyelemmel kisérni azok változásait és a t. képviselő ur azon meggyőződésre fog jutni, hogy államhitelünk messze fölötte áll azon ország hitelének és hogy a javaslat nem arra lesz hivatva, hogy a magasabb kamatozású kölcsönök felé, hanem a legjobb hitelű államok mérsékeltebb kamatja felé terelje állami hitelünk irányát. Helfy Ignácz (közleszól): Méltóztassék hát megmondani, mennyi ez a kamat ? Wekerle Sándor államtitkár: Mielőtt megmondanám azt, hogy mennyi ez a kamat, engedjék meg, hogy először azon mértékkel foglalkozzam, hogy mi lehet tehát az a kamat-megtakarítás, melyet reális számítások mellett elérni lehet. Mert, azt hiszem, hogy itt, a hol egy 13.097,000 frttryi minimális évi megtakarításról van szó, csak senki sem fogja magát azon illusióban ringathatni, hogy a convertálandó tőkeösszeg után, melyhaazagiot25°/«kal veszem fel — mert a költségvetésben is ennyivé! van felvéve - kerekszámban 500 milliót teszen.azon 13.097,000 forintnyi évi megtakarítás tisztán csak kamatmegtakarítás utján lenne elérhető; hisz ez több, mint 2-6%-át tenné a most fizetett kamatnak és azt hiszem, hogy ily nagy kamatmegtakarításra senki sem számíthat. (Helyeslés jobbfelől.) Maga Helfy képviselő ur 5 milliót mondott. Helfy Ignácz: 4 milliót mondtam. Wekerle Sándor államtitkár: Először 4—5 milliót mondott, mire énnevettems azután 4 millióra ment vissza. Egymillió frtot sikerült tehát elnevetnem. (Élénk derültség jobbfelöl.) És ez még inkább a mellett szól,a mit én kívánok. Helfy képviselő ur tehát maga is csak 4—5 millióra tette vágyódásának netovábbját. Én azt hiszem, ily körülmények közt mindnyájan tisztában lehetünk azzal, hogyha 13 millióval kisebb kiadást akarunk elérni, i ennek túlnyomó részben nem a kamatokra, hanem | a tőketörlesztési részletek kitolására kell esni. És | én, midőn arról szólok, hogy micsoda lehet az a mérték, a mely szerint a kamat megtakarítást meg kell Ítélni, nem hagyhatok észrevétel nélkül egy összehasonlítást, melyet gróf Apponyi Albert képviselő ur tett ma, midőn a mi viszonyainkat Anglia viszonyaival parificálta. Én azt hiszem, hogy idővel ami viszonyaink is fognak annyira javulni, mint Angliáéi, de azt merem állítani, hogy a ki figyelemmel kisérte pénzügyi történetünket, annak tudnia kell, hogy egy bajunk volt: materalis erőnk túlbecsülése és ezt a bajt látom én nyilvánulni akkor, midőn materiális viszonyainkat ily államok viszonyaihoz mérlegeljük és azok szerint kívánjuk megítélni az eredményt. (Ellenmondás balfelől.) Méltóztassék csak figyelemmel kisérni a legújabb tőzsdei árjegyzéseket s látni fogják, hogy a franczia 3°/«-osok effectiv kamatja 3 6%, a németbirodalmiaké 37%, az olasz hypotecáris kölcsöne — mert azt is kifogásolta