Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-130

180. országos ülés november 13-án, kedden. 1888. 5$ nagyobb hévvel elleneztük azt a pénzügyi politikát és küzdöttünk azon pénzügyi politika ellen, a melynek következményeivel kell most a ministerelnök urnak az általa nem rég elvállalt tárcza kezelésénél megküzdenie; az is nagyon természetes, hogy mikor a ministerelnök ur most már harmadikszor tesz kísérletet arra, hogy a megrongált állami pénzügyeket rendbehozza, nem tudunk szabadulni annak emlékétől, hogy az ő kormányzata alatt már két ily kísérlet volt és hogy mindkettő kezdődött a nemzet áldozatkészségének nagy mérvben való igénybevételével és végződött az összeroskadással, vagy azzal, a mi ehhez nagyon közel áll. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Nem lehet tehát nekünk rossz néven venni, hogy mi ennek következtében a harmadik kísérlet elé valami nagy bizalommal nem tekintünk. De daczára ennek, t. ház, kimondtuk mindig ezen a helyen, kimondtam én más helyen is, választóim előtt, hogy bár az előadott előzmények után nem bízom abban, hogy ez a kormány képességgel bírjon a nagyrészben általa megrongált pénzügyek bajait orvosolni, de ha látom, hogy ez sikerülni fog, őszinte örömöt fogok ezen siker felett érezni s ha látok tervszert' működést — természetesen csak ezen feltétel alatt — azon eszközök megadásától vissza nem riadok, melyek ezen tervszerű működés sikerének elérésére szükségesek. És daczára annak, hogy mi — legalább kielégítő mértékben — ezt a tervszerűséget nem látjuk, daczára ennek, csupán annak benyomása alatt, hogy egy bizonyos fokozott komolyságnak és rendnek jelenségeivel talál- I kozunk, a ministerelnök ur pénzügyi programrajának sarkpontját, a legnagyobb adóemelést, a szeszadót a mi szavazatunk hozzájárulásával álla- j pította meg a t. ház; sőt tovább menve, talán ! ellenzéki és ellenőrzési kötelességünknek némi | elhanyagolásával elnéztük azt, hogy egy — a j törvényesség szempontjából legalább is problematieus módon, administrativ utón — dohányjövedék emelésére tett lépéseket. Midőn mi egy velünk ellentétben álló kormány törekvéseivel szemben ily messzemenő előzékenységet tanúsítunk, akkor azután odavetni azt az általános mondatot, hogy hiszen az urak minden eszközt megtagadnak az államtól és viszont mindent követelnek az államtól, ez az igazsággal és méltányossággal nem egyeztetheti) össze. (Élénk helyeslés ; balfelöl.) És ma is, midőn a ministerelnök ur által czélba vett egy rendszabály ellen szólok — vájjon tévedtek-e, vagy nem, ez mindenki megítélésének dolga; — hanem azt senki sem fogja szememre lobbanthatni, hogy a politikai kérdést és a pártállás kérdését ezen ügy megvitatásába belevontam volna. (Élénk helyeslés balfelől.) A legnagyobb tárgyilagossággal iparkodtam az előnyöket és hátrányokat egymással szembeállítani és az ügy- i nek érdekében nagyon sajnálnám, de akkor az ' elfoo-ultság

1 nem nálunk, hanem amott volna, ha a ministerelnök ur azon fontos munkában, a melyre vállalkozott, minden ezen padokról jövő figyelmeztetést a priori elvetne, mert politikai ellenfeleitől származik és igy abban csak rosszakaratot és gáncsoskodást látna. (Ugy van! balfelől.) Ha ez a szellem e házban fentartatik, az ügynek és az országnak nagy kárára lesz, de nem mi leszünk ebben a hibásak, (Élénk helyeslés balfelől.) Iparkodtam, t. ház, tehetségem mértékéhez képest előadni azt, a mit hosszá gondolkodás eredményeként ezen javaslatnak előnyeiről és hátrányairól tartok. Nem tehetek róla, de miután eddig meg nem czáfolt meggyőződésem szerint épen annak az érdeknek szempontjából, a mely itten tulajdonképen kérdés alatt van: az állami hitel megerősítésének és javításának szempontjából, a tervezett rendszabályok hátrányait sokalta nagyobbaknak tartom, mint ezen általam sem tagadott előnyöket, én az ennek létrejövetele körüli felelősségben nem osztozom és minden pillanatban elvállalnám a felelősséget annak megbuktatásáért, (Élénk helyeslés balfelől) mert azon meggyőződésben vagyok,hogy aki ezen transactiónak létrejövetelét megakadályozza — legyen az bárki — az ország pénzügyi jövőjének megmérhetetlen szolgálatot tenne. (Élénk, hosszas helyeslés balfelől.) Én, t. ház, ezen meggyőződésből kifolyólag a törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem Horánszky Nándor t. képviselőtársam határozati javaslatához járulok. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelől). Dárdai Sándor jegyző : Wekerle Sándor ! (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor államtitkár: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem vettem volna igénybe a t. ház szives türelmét az általános vita folyamán, ha a túloldal részéről felszólalt képviselő urak, köztük gróf Ápponyi Albert képviselő ur is, nem koczkáztattak volna némely oly állításokat, a melyeket rectificálandóknak tartok; ha nem illették volna — hogy úgy mondjam — a könnyelműség vádjával a kormányt ezen előterjesztése miatt és ha beszédjük egész folyamán nem úgy tüntették volna fel ezen javaslatot, mint egy látszólag tetszetős előterjesztést, de a jelen terheknek tulajdonképen egy mesterkélt könnyítését és a ma viselendő kiadások áthárítását egy későbbi korra, annak romlására. (Halljuk! Halljuk!) így azonban kénytelen vagyok felszólalni, mert az állítások helyreigazítást igényelnek; (Halljuk! Halljuk!) igaztalan és méltánytalan a vád a kormány ellen ezen előterjesztés miatt s mert tisztán az utónemzedék szempontjából tekintve, épen az ellenkezője áll annak, a mi a felszólalás folyamán indokul felhozatott. (Halljuk! Halljuk!) Mivel állunk ugyanis itt szemben, t. ház?