Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-130
180. országos ülés november 13-án, kedden. 1888. 55 kapunk, mintha alacsonyabb kamatot fizetünk, de a névértéknél veszteség van, mert ha magasabb kamatot fizetünk, akkor természetes dolog, hogy ha a pénzpiacz kedvezőre fordul és ekkor convertálunk, nyereségünk van a kamatban; ellenben hogy ha alacsony volt a kamat, akkor a tőkeveszteség évről-évre bizonyosabb lesz, mint a hogy elébb kimutattam. Hogy ez igy van, arra nézve még csak az 1881 -iki conversiót hozom fel. Hogyha 1881-ben correcte convertálunk, akkor 400 millió 6%,-os járulék helyett kibocsátunk 400 millió 4°/°-os járulékot. De ezt nem tettük, hanem kibocsátottunk 545 milliót, a minek a kamatja 21 millió s annak következtében, hogy azt igy tettük, magán a tokén vesztettünk 150 milliót, kamaton pedig évenkint 5 milliót; mert ha nincs veszteség, akkor a kamat csak 16 millió, igy pedig 21 millió. Igaz, hogy azt lehet mondani, hogy akkor nem lett volna meg a 2 millió mostani kamatnyereség, a mi megvolt és a mit azóta élvezünk. De ez csak azt bizonyítja, hogy ha ily feltételek mellett kénytelen az ember a conversiót megcsinálni, akkor annak a conversiónak az ideje még nem jött el. És én itt határozottan megkülönböztetek kölcsön és conversio közt. Azt igenis belátom, hogy az ember úgy köti a kölcsönt, a hogy kapja, mert kénytelen vele, de a conversiónak keresztülvitelére nem köteles az állam, azt saját jószántából teszi csak s ezt csak akkor szabad tenni, a mikor effeetiv hasznot húz belőle. (Helyeslés balfelöl.) Azt gondolom, hogy azokat, a miket mondtam, nem lehet tagadásba venni, hanem mindennek daczára a t. ministerelnök ur azt mondja, hogy ezt a conversiót keresztül kell vinni és az előnyeit következőkben adja elő. Ha a conversiót meg nem csináljuk, folyton rentét kell kibocsátani a törlesztésre, s ez csak 2 év alatt 300 millió rentének kibocsátásába és l l A millió kamatba kerül; azután annak folytán, hogy a törlesztéseknél a törlesztési quota nő és a kamatoknak a quotája apad, természetesen azt mondja, hogy mentől később lesz a conversio, aunál kisebb lesz az előny. Ezeknek a hátrányoknak megszüntetésében látja ő az előnyt, mely compensatiót ad azért a hátrányért, mely abból származik, hogy a conversiót nem csináljuk későbben. Miután, t. ház, ez a legfontosabb érv az egész conversio mellett, bocsánatot kérek, hogy ha erre kénytelen vagyok egy kicsit kiterjeszkedni. (Halljuk! Halljuk!)" Ennek az egész érvelésnek nézetem szerint punctum-saliensét az képezi, hogy ezen egész érvelés a conversio ellen, tulajdonképen egy nagy demonstratió a törlesztési rentének kibocsátása ellen. Mert ha az áll, hogy mindebből ily nagy hátrányok származnak, hogy ezek a hátrányok igy fokozódnak, hogy tehát ezektől ily drága áron kell megszabadulni, akkor nemcsak a scolasticus logica, hanem a józan észnek logicája szerint is, ebből az következik, hogy öreg hiba volt a törlesztési rentének kibocsátását ily módon initiálni. És ez nekem, személyemet illetőleg, nagy elégtétel. Mikor a rault években a költségvetésnél felszólaltam, én az 1880: VIII. és IX.törvényczikket ugy mutattam be itten a ház előtt, mely törvénybe iktatta az országnak gyalázatát, melyet a könny elinti és tékozló emberek practicáit emelte törvényerővé, mely kimondta, hogy a magyar állam az adósságcsinálás rendszerét űzze és hogy ezen adósságokat a bevételekbe sorozza. De akármilyen súlyos volt az én verdictem, megközelitőleg sem oly súlyos, mint az, a mit ministerelnök ur indokolásában mond. Soha én ily anathémát a felett az eljárás felett nem mondtam, mint a ministerelnök ur mond és tesz. Est. ház, ha az ember ilyeneket lát és ilyeneket hall, akkor igazán nem tudja elképzelni, hogy tehát miképen gondolkozott a ministerelnök ur, hogy mik fognak ezen rendszabály következményei lenni és mikép fog az ország ezekkel szembe tudni szállni. Ha valaha be lett igazolva, hogy ez a politika „utánam az özönvíz 0 politikája, akkor ez az eljárás igazolja azt. Bár mint van, t. ház, a baj megvan és ezen bajon segíteni kell. Jól van. segítünk rajta, de ne essünk ismét csöbörből vederbe, ne kövessük el azokat a hibákat, melyeket már elkövettünk. Egyszóval, t. ház, az előnyök és hátrányok mérlegelésének kérdése ez és én, t. ház, határozottan kimondom, hogy én sokkal kisebb bajnak tekintem azt, hogyha ez a törlesztési rente még egy-két esztendeig ugy kibocsáttatik, mint hogy ha a conversio ezen feltételek mellett megtörténne, minthogy ha azt tesszzük, hogy ily jelentékeny cursus veszteséget szenvedünk és azulán megkötjük kezünket, hogy 10 esztendeig az adósságokat ne convertálhassuk. (Igaz! Ugy van! bal felől.) Beismerem, hogy ezt nem lehet számokban kifejezni és ezzel elérkeztem az egész conversionalis projectumnak achillesi sarkához, leggyengébb oldalához, hogy itt nem lehet számítást tenni, holott minden conversio semmi más, mint egy számítási operatio. Miből áll, t. ház, az a conversio? Áll abból, hogy az ember tehertől szabadul meg és terhet vállal magára, combinálja ezt a - két dolgot, hogy miképen jön ki előnyösebben. Ennélfogva neki fix és határozott tényezőkkel kell számolni, hogy számítást és computust csináljon. Ennél a conversiónál mi fix és határozott tényezőkkel nem számolhatunk. Azt igen is tudjuk, hogy mennyi tehertől szabad idunk meg, de nem tudjuk azt, mennyi az a teher, melyet nyakunkba veszünk. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy hiszen van itt egy minimalis nyereség. Igaz, ez meg van határozva ; de ezt a nyereséget nekünk nem adják ingyen. Ezért egy bizonyos árt kell fizetnünk és ezt az árt nekünk meg kell határozni, de azt nem
