Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-130

56 180. oraiágos illés november 13-án, kedden. 1888. tudjuk meghatározni addig, mig nem tudjuk, hogy mi az árfolyam, mi a kamat és mennyi ideig tartanak a törlesztések. Ez pedig ily roppant nagy összegeknél igen nagy ; milliókat és milliókat tesz. Egy V*°/« évenkint csak 2 egész 3 millió, a törlesztésnek néhány esztendőre való kitolása 20—25 milliót tesz. Ha egy magánember elé oda tenne egy ily eonversionalis szerződést valamely földhitelintézet s azt mondaná, írja alá, mikor nincs benne megnevezve a kamat, az árfolyam, a mit kap és nincsenek benne meghatározva a törlesztés évei, ugyan kérdem, aláirná-e ? (Közbekiáltások a baloldalról: Bizonyára nem!) Ha nem írná alá a maga szakállára, nem lehet aláírnia az állam terhére sem. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balo

1 dalon.) Mert mikor mi az állam eontójáraa conversiót megcsináljuk, épen ugy meg kell csinálni azon computust, a melynek formáját tegnap Hoitsy Pál t. képviselőtársam igen szerencsésen elénk állította. Nevezetesen ki kell nekünk számítanunk azt, hogy mennyi azon telier, melyet a mostani adóssággal viselünk és mennyi lesz, a mit azért adunk ? Ez pedig nagy teher és ennek következtében ezen törvényben, ezen törvény szakaszaiba be kell vennünk ugy a kamatot, mint az árfolyamot, valamint a törlesztési évek számát. (Igaz! Ugy van! a bal- és szäso baloldalon.) Ez, t. ház, nem olyan dolog, melyre nézve a t. kormánynak felhatalmazást lehetne adni. Ne tessék nekem azzal jönni, hogy az ország érdeke azt kívánja, hogy e tekintetben ne nyilatkozzék a ministerelnök ur, hogy tehát nem lehet a számokat fixirozni a törvényben. Ha nem lehet fixirozni, ez annyit tesz, hogy a dolog nem érett meg. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a bah és szélső baloldalon.) Egyszer fixirozni kell s akkor nem a ministerialis bureauxban, hanem itta képviselőházban kell fixirozni. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ennek pedig megvan a maga igen fontos közjogi értelme. Ugyanis, mikor mi ezen terhet megszavazzuk, nem teszünk semmi mást, mint egy költségvetési téteJt szavazunk meg, mert ennek a kölcsönnek, a mit megszavazunk, a későbbi költség vetésekben évről-évre benne fognak foglaltatni a kamatai. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha tehát ezt nem mi határozzuk meg, hanem meghatározza a kormány, akkor tulajdonképen az egész nem egyéb, mint hogy ha a budgetet a kormány szavazza meg és nem a képviselőház. Megengedem én azt, hogy van itt egy bizonyos maximalis határvonal húzva. A papirosnál, gondolom 70, az aranynál 75, az ezüstnél 80 ; de ezen belül aztán a kormánynak diseretionalis pouvoir-ja van; (Igaz! Ugy van! abal-és szélső baloldalon) és én nem látom át, hogy e tekintetben miért adjunk a kormánynak egy ily hatalmat; mert sehol sincs megírva, hogy azon kölcsönt esetleg nem lehetne olcsóbban és ugy effectuálni, hogy ne kelljen oly hosszú törlesztéseket a nyakunkra venni. Ez, t. ház, nem bizalom kérdése. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hol az ország pénzéről van szó, ott nincs bizalomkérdés. (Igaz! Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Mikor ezen terhek oly feltételektől függenek, melyek számításra alapítvák, akkor nekünk ezen feltételeket itt kell törvénybe iktatni, a számítást itt kell megcsinálni, még pedig azért, hogy a közvéleménynyel szemben fedezve legyünk; mert az a számítást utánunk fogja csinálni és meg fogja bírálni, hogy mi az ország pénzével hogyan gazdálkodtunk. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a baloldalon.) Ha, t. ház, ily fontos kérdésre nézve a kormánynak felhatalmazást adunk, akkor merem állítani azt, hogy nálunk az egész parlamentarismus semmi más, mint üres forma; pedig azt ne méltóztassék elfelejteni, hogy ha nálunk a parlamentarismus elesenevészedik, akkor állami existentiánk oszlopai roskadoznak össze. (Igaz! Ugy van! a hal- é$ szélső baloldalon.) Ezek, t. képviselőház, azon indokok, melyek folytán én ezen törvényjavaslatot nem fogadhatom el. És most már be fogom zárni előadásomat, (Halljuk!) csak méltóztassék megengedni, hogy még egy rövid megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. képviselőház, a vitának kezdetén constatáltam azt, hogy ezzel a törvényjavaslattal szemben nem szándékozom az egyoldalú pártpolitika álláspontjára helyezkedni és merem állítani, hogy az egész ellenzék is ugyanezt tette, mert mi ezen kérdésnél nem azon álláspontot foglaljuk el, hogy bukjék a conversio, csak azért, hogy megbukjék maga a kormány is, hanem bukjék a conversio, de — legalább ez alkalommal még — maradjon a kormány. S ennek ötletéből és következtében talán meg lesz engedve nekem, hogy az igen t. ministerelnök úrhoz egy felhívást vagy — ha ugy tetszik — egy kérést intézzek. (Halljuk! Halljuk!) Ha jól fogtam fel ezen törvényjavaslatnak intentióját, az a t. ministerelnök urnái semmi más, mint egy nem egészen megfontolt ambitiónak az eredménye. A ministerelnök ur szavatosságot vállalt arra nézve, hogy államháztartásunkban, mondjuk egy vagy két esztendő alatt az egyensúlyt helyreállítja. Hozzáteszem, t. képviselőház, hogy én nem akarom gáncsolni azt, ha ő szavát be akarja váltani, én azt nemcsak férfias dolognak tartom, hanem ha ez neki sikerülni fog, én leszek az első, ki neki gratulál, mert hiszen mindnyájunk bőréről van itt szó. De lélektani igazság, t. képviselőház, hogy midőn az embernek szemei egy pontra vannak szegezve, nem igen nézi a következményeket és főleg szabad kezet akar ma-