Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-129

46 128« országos Blés Moremfcer lS-én, hétfőn. 1888. De épen a t. ház túloldalán kell hogy szembeszökő legyen az, hogy mekkora distantiát haladtunk meg azóta. Mert hiszen egy évvel ezelőtt a t. túloldalon még mindig a 40 milliónyi chronicuB deficitnek változatlan fennállását méltóztattak vitatni. És ha nem is közeledtünk nagyobb lépésekkel az egyensúly helyreállításához, mint a hogy akkor a t. pénziigyniinister ur prograrnmszerttleg ezt exposéjában kilátásba vette, igen fontos, hogy a pénzpiacz azóta meggyőződött arról, hogy ez a programra meg is fog tartatni. Hiszen t. barátom, Helfy Ignácz képviselőtársunk akkor azon felfogásának adott kifejezést, hogy a mirdsterelnök sokkal több reményeket keltett volna, hogy ha kevesebbet igér, mert az egyensúly helyreállítása három rövid esztendő alatt, oly vérmes és ehimericus Ígéret, hogy még a szándék komolyságában sem lehet hinni. S nem lehet tagadni, t. ház, hogy akkor ez a felfogás széles körökben el volt terjedve a pénzpiaezon és kifejezést adtak ennek oly tekintélyes és Magyarország iránt különben jó indulattal viseltető lapok is, mint például a bécsi „Neue Freie Presse", a mely sajnálta, hogy a ministerelaök oly vérmes ígéreteket tett, mert az által csak azt a benyomást keltette, hogy azok nem lesznek megtarthatók. A különbség most az, hogy a pénzpiacz nemcsak hisz az Ígéretek komolyságában, hanem hisz azoknak megtartásában is. Egyébiránt elismerem, t. ház, igy is, hogy talán nagyobb haszonnal volna a conversio keresztülvihető^ ha bevárnók előbb az egyensúly helyreállításának valóságos befejezését. De oíyan-e a helyzet, a melylyel dolgunk van, hogy helyesen járunk el, ha a eonversiót elszigetelve, magában eontempláljuk, mint a hogy az a pénzügyi tankönyvekben történik? Nincs-e olyan helyzettel dolgunk, a hol helyes és szükséges, hogy a pénzügyi kérdések összes eomplexurnával hozzuk azt összefüggésbe és úgy ítéljük meg? Midőn, t. ház, arról van szó, hogy minden oldalról törekedve, számos különböző intézkedésekkel, melyeknek csak együttes összemüködése idézheti elő a nagy eredményt, azon a ponton vagyunk, hogy helyreállítjuk az egyensúlyt és arról van szó, hogy ezt be is tetőzzük azzal, hogy megszüntessük a törlesztési rente kibocsátását, mely évről-évre nagyobb terheket ró az államra, akkor azt hiszem, jogos és szükséges, hogy a conversio kérdését is mindezen pénzügyi tekintetek complexumából ítéljük meg. Es ha én azon véleményben volnék, a melyben nem vagyok, de a melyet a túloldal t. szónokai valamennyien vitattak, hogy a törlesztési rente, mely évenkint bocsáttatott ki eddig, részét képezi a deficitnek, akkor én csak annyival inkább támogatnék egy olyan javaslatot, mely hivatva van a deficit ezen részét megszüntetni. És ha ezen törlesztési rente kibocsátása nem is számítható deficitnek — mert | hiszen az eszközölt törlesztésben megvan az ellenérték — de azért ennek mégis megvan a nagy fontossága. Megvallom azonban, csak azt csodáltam s bizonyos meglepetéssel láttam, hogy Horánszky t. képviselő ur, ki eddig mindig oly nagy súlyt fektetett arra a törlesztési rentére és azt igen nagy bajnak tüntette fel, most úgy számítja a dolgot, hogy tulajdonképen nem tesz különbséget, mert a mennyiben több fizettetik kamat i fejében, annyival kevesebb kamatot fizetünk a törlesztett összegtől és szem elől téveszti azt, hogy ha el is fogadtatik az, hogy a két kamat ellensúlyozza egymást, mégis nem kevésbé áll az, hogy az évi annuitás ugyanaz marad, ehhez azonban hozzájárul a kibocsátott törlesztési rente kamata, a mi most meg fog szűnni. De, t. ház, az összes pénzügyi kérdések complexumához hozzátartoznak kétségkívül azon tisztán politikai tekintetek is, melyek a pénzpiaezot befolyásolják. Azt láthatja mindenki, hogy azon súlyos ellentétekben, melyek évek óta nyugtalanítják a pénzpiaezot, most bizonyos nyugpont állott be, mely alkalmas az ilyen műveletre és ! meglehet, hogy ezen nyugpont cl fog vezetni azon I ellentétek teljes kiegyenlítéséhez is. De látja-e, i mondhatja-e valaki, hogy azon súlyos ellentétek i ma már kivannak egyenlítve? És ilyen viszonyok ! közt azt hiszem, t. ház, hogy nincs szükség nagy S pénzügyi bölcsességre, hanem elegendő a magyar ! gazdának azon természetes józan esze, mely azt | mondja, hogy használjuk az idő kedvezését és ' hozzuk rendbe a szénánkat, mielőtt jön a förgeteg. Nem akarok visszaélni a t. ház türelmével, (Halljuk! Halljuk!) nem fogok oly teehnicai és üzleti részletekbe bocsátkozni, melyeket nálamnál I hivatottabb tagjai a t. háznak sokkal hatályosabI ban fognak kifejfejthetni. Hanem a t. ház kegyes ! engedelmével, csekély erőmtől telhetőleg, hozzá j kívánok járulni azon rebus megoldásához, melyet Horánszky Nándor t. képviselő ur felállított. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A képviselő ur abban látja a rebust és illetőleg rebusnak látja a conversiót, mert nincsenek kitéve a kibocsátás feltételei. Hát én, megvallom, nem értem, hogy miképen óhajtják a t. képviselő urak elérni a czélt. mely előttök lebeg, az által, hogy a feltételek egyike vagy másika a kamatláb, vagy az árfolyam előremeg legyen állapítva: nem értem miképen vélik igy elérhetőnek a czélt, mely előttök lebeg, hogy tudniillik meg legyenek kötve a kormány vagy a consortium kezei, hogy a javaslat elveszítse mostani elasticitását és azon jellemét, hogy bizonyos tekintetben csakugyan általános felhatalmazást nyújt a kormánynak és igy bizonyos — vagy ha tetszik — nagy részben szerepet játszik benne a bizalom kérdése ? Mert hiszen azon köl-