Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-142
334 142. országos ülés november 29-én, csütörtökön. 1888. kell, hogy mérjen, mert nagyon furcsa lenne a világnak a lefolyása, ha az erkölcsi kérdésekben minden ember jogosítva volna csak azt tartani becsületesnek, a ki olyan, mint ő és meghélyegzendőnek tartaná azt, a ki nem olyan, mint ő. Mert igy a becsületességnek egyéni qualificatiója lenne, melyet a társadalmi életben némelyek érvényesíthetnek; hanem midőn a törvényhozás terére lépett, neki kell egy niveau-t elfogadni és a szerint becsülni valakit, hogy ezen niveau felett vagy alatt áll-e. Mi törvényeinket ugyanis nem mérhetjük egyénekhez, hanem mérhetjük a nagy általánossághoz és ha mi e szempontból fogjuk fel a kérdést, akkor a 10. §-t meg kell, hogy tartsuk, mert igen sok a vétkező. Másfelől meg kell tartanunk azért is, mert a complicatióknak oly számtalan példája adná elő magát, melyek mellett, a ki igazságosan bevallotta jövedelmét, büntettetik, a ki pedig nem vallotta be igazságosan, büntetlenül hagyatik. Azért is meg kell tartani a 10. §-t, mert ez nemcsak [egyeseknek, hanem a községeknek és rendezett tanácsú városoknak is javává válik. Hisz az egész regale-bizottsági és a házban folyó tárgyalásnál a harcz a rendezett tanácsú városok és a községek érdekében folyt és ezen szakaszban van épen a törvénynek szigora enyhítve a városok és községekkel szemben, amennyiben meg van engedve, hogy hitelt érdemlő bizonyítékokkal igazolhassák, hogy tényleg nagyobb jövedelmet élveztek, mint amennyi után adó fizettetett. A ki most hamis érzékenykedésből és hamis erkölcsi szempontok lebegtetése és játékba vonása által azt akarná, hogy a szakasz visszautasittassék és elfogadná gr. Andrássy Gyula képviselő nrindítványát, az mélyen sújtaná ezen városokat és községeket. Itt, t. ház, oly erkölcsökkel kell, hogy megelégedjünk, a minőt a húsz éves alkotmányos aera az államban megalkotott (Helyeslés a szélső halóidálon.) és én is, mint a t. pénzügyminister ur, üdvözlő r a a nemes grófot, ha nem marad csak az adófizetési erény hangoztatásánál (Tetszés a szélső balon), hanem rátér azon útra, melyen szívesen fogjuk követni, akár osztja a mi politikai elveinket, akár nem, hogyha az erkölcsi élet felfogásában és az erkölcsiség szigorú mérlegelésénél oly mértéket igyekszik e házban és e hazában érvényre emelni, a mely mértéknek szükségét oly régóta érezzük (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) a mit annyiszor hirdetnek. De mikor a corruptio a társadalom minden terén és a politikai élet minden ágán a legféktelenebbül és legkevesebb büntetés nélkül dorbézol és tombol, hogy akkor előálljunk és tartsunk egy erkölcsi predikatiót azoknak, a kik hamisan vallották be adójukat és a kik hamis okmányokat állítottak ki saját adófizetési képességükről, akkor, midőn e házban hamis mandátum alapján ülnek: (Zajos, hosszan tartó helyeslés a | szélső hálóidálon), az az én támogatásomat nem nyerheti ki. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Holló Lajos! (Halljuk! Halljuk !) Holló Lajos: T. ház! A magam részéről ezen szakaszhoz egy módosítványt akarok benyújtani, de mielőtt ezt tenném, gr. Adrássy Gyula ellenindítványára néhány tárgyilagos megjegyzést kénytelen vagyok tenni. (Halljuk! HaVjuk!) A t. képviselő urnak kétintentiója volt, hogy elleninditványát beadja. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az volt, hogy az államot megvédje mindazon károsodástól, a mely arra a jogtalan igények kielégítése folytán hárulhatnának. Ezen intentióját és czélját a magamévá teszem, de az általa levont következtetéseket nem oszthatom. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur ugyanis azt állítja, hogy csak az menti meg az államot a károsodástól és a jogtalan igények kielégítésétől, hogyha egy egységes kulcs állíttatik fel, a mely az öszszes igények kielégítésére alkalmazható. Én is azt hiszem, hogy szükséges egy általános elvet felállítani és ez fog alapul szolgálni arra, hogy az állam, mint egyik fél, egyezséget kisértsen meg az állam polgáraival és a községekkel, mint a másik féllel. Hiszem, hogy ezen kulcs és egységes tétel alapján a legtöbb kérdés kifog egyenlittetni és meg fog oldatni. Hanem akkor azt is vallom és hiszem, hogy midőn ily egység alapján a regale nem jön megoldás elé, midőn vitássá válik valamely igény kielégítése, akkor, igenis, azon félnek elő lehet állani és jogát, a jogi elveknél fogva, törvényes bizonyítékokkal az állammal szemben is érvényesíteni. Általában tehát azon kulcs és tétel fog alkalmaztatni, a melyet a t. képviselő ur is kivan, de azon kivételes esetekben, midőn határozottan a jogos érdekek megkárosításával volna azon kulcs alkalmazható, akkor meg kell adni a törvényes bizonyítékok és a birói eljárás szabályainak alkalmazását és érvényesítését. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy az adót nem lehet megtagadni, mint általános kielégítési kulcsot. Erre vonatkozólag azt kérdem: az-e a helyes következtetés, melyet a t. képviselő ur a felállított elvből levont, hogy t. i. kivételt alkot ő is ezen általános kulcs alól ? Nem az volna-e a helyes következtetés, hogy egyáltalán mindenféle adóeltitkolás esetében megtagadjuk a kártérítés alapjának törvényes bizonyítékokkal való igazolását. Az ő indítványa nem következetes az általa felállított intentióval és czéllal, mert ő azt akarja, hogy a kik maguk voltak azon helyzetben, hogy birtokaikat kezeljék, a kiknek önmaguknak kellett e bevallásokat tenni, igenis, fosztassanak meg attól a kivételes jogtól, de azok, a kik abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy uradalmaikat mások által kezeltessék, azoknak megadassék
