Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-142
lfó. országos ülés iioveaaber 29-én, esütörtökön. 188S. 33a azon kiváltság és előny, hogy nem az adó, hanem a törvényes bizonyítékok szolgáljanak a kárpótlás alapjául. Engedelmet kérek, ezt az eljárást következetesnek el nem ismerhetem. Hogy az adót állapítsuk meg alapul oly esetben, midőn vitássá válik az igény, ezt én, mint érintettem, nem tartom jogosnak és czélszerűnek; mert az egész kártalanítási eljárás ezélja az, hogy a jog értéke lehető teljes összegében állapíttassák meg. Lehetetlen azt mondani, t. ház, hogy egy ily eljárásnál, midőn egy szerzett anyagi j'ognakkisajátításáról van alapjában szó, hogy az egyik fél állapítsa meg. mily kulcsot alkalmaz ezen jog értékének meghatározására. Nem mondhatja helyesen az állam, hogy ő kizárólag az adókulcsot fogja elfogadni; mert ő ezen eljárásnál és ezen kérdések megoldásánál feltétlenül mint egyik fél tekintendő. Az adóalapnak kizárólagos alkalmazása tehát az állam részéről egyoldalú és önkényes volna. De utalok arra is, a mit Varasdy képviselő ur már felhozott, hogy vájjon ezen adóbevallások mily czélzattal lettek követelve? Hozzájuk lett-e azokhoz azon czélzat fűzve, hogy valamikor alapnl fog szolgálni arra, hogy a bevallók joga az állam által kisajátittassék. Az államnak az volt ezen bevallások követelésénél ezélja, hogy azok alapján polgárait megadóztassa, és midőn ő most ezen czélt megtagadja, midőn ő most a bevallásokat a jelzett czélra kívánja felhasználni, akkor azt hiszem, bizonyos tekintetben vissza kíván élni azzal a bizalommal, melylyel ő polgáraihoz az adóbevallásoknál fordult. Én a magam részéről, t. ház, szintén azt mondom, hogy vegye el törvényes büntetését az, a ki az államot ép ugy, mint másokat meg akarja károsítani; én nem védelmezem a bűnös cselekményeket, akár az állammal, akár másokkal szemben követtettek azok el. De vegyünk más viszonyokat és körülményeket is figyelembe, nem tudjuk-e azt, t. ház, hogy ezen jognak értéke és jövedelme ingadozó volt; nem tudjuk-e azt, hogy midőn az adózónak a következő évre adóbevallást kellett tennie, csaknem joggal lehetett ezen értékingadozást figyelembe vennie s némileg az ő jövedelmét lejebb szállítani? Nem mondja-e most maga az állam, hogy ő ezen ingadozás fejében 10%-ot levon, nem ismeri-e el tehát az állam, hogy tényleg azon ingadozás a jog értékesítésénél létezett ? Azután t. ház, vegyük figyelembe azon sok okon kivül, melyet előttem szólott t. képviselőtársam Ugron Gábor elmondott, azt is, hogy a mai gazdasági súlyos körülmények közepette, midőn a megélhetés előtt áll egy családfő, midőn önmagának, családjának, gyermekeinek neveléséről és eltartásáról van szó, midőn az állam a regalejognál előállott egy általános elértéktelenítési processussal, midőn már az állam tette ezen jogot csaknem felében értéktelenné, hogy akkor azon fél az ő életszükségleteinek előteremtésére, az'ő primitív életczéljainak megvalósítására azon végszükséghez, mint utolsó eszközhöz folyamodik, hogy azon adóbevallásokat oly mérvben tegye meg, a mely mérvben fennállásának és családja megélhetésének veszélyeztetése 'nélkül azt megtehetni véli. T. ház! Én kijelentem, hogy nem ismerem el jogosnak, hogy nem helyeslem, miszerint bármi alapon és okból az adóalap eltitkoltassék, és kivänom, hogy az eltitkolok elvegyék törvényes büntetésüket, de — s ezt gróf Andrássy t. képviselő ur indítványával szemben joggal mondhatom, — akkor még inkább vegyék el büntetésüket azok, a kik jólétnek örvendve követték el vagy alantasaik által követtették el az eltitkolást s ha ezeket kivesszük, akkor vegyük ki azokat is, a kik talán azon szerencsétlen helyzetben voltak, hogy végszükségből tették meg azon helytelen és törvénytelen bevallásokat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De a másik czél, a melyet méltóztatott kitűzni., az bizonyos ethicai czél. Azt mondotta a t. képviselő ur és én tökéletesen helyesnek tartom állítását, hogy az állam megkárosítása czéljából rósz bevallást tenni erkölcstelen cselekmény. De t.ház, ha az ethica szabálya mindenkitől követeli, hogy helyesen, jogosan és erkölcsösen járjon el, kérdem, vájjon az állammal szemben nem kell-e e követelményt felállítani, nem kell-e kívánni, hogy az ethicai czélt ne csak az egyesek tartsák szem előtt, hanem hogy az az állam által is ténykedéseiben respectáltassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt méltóztatott a t. képviselő urnak mondani, hogy az állam követelésekkel állhat elő a polgáraival szemben, de vájjon nem áll-e az viszont, hogy a polgárok is jo^os követelésekkel állhatnak elő az állammal szemben? Nem mondhätja-e azt az állam polgára, hogy én kívánok jó közigazgatást, mely megvédelmezi vagyonomat, becsületemet: nem mondhatja-e, hogy én kívánok jó cultúrát, mely az ipart, a kereskedelmet előbbre vigye: nem mondhatja-e, hogy követelek jó igazságszolgáltatást, megvédelmezni a vagyoni és családi érdekeket? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És vájjon az ethicai czél figyelembevételét nem lehet-e hangsúlyozni azon állammal szemben, mely a lottót, minden sürgetés daczára, mint erkölcstelen jövedelmi forrást föntartani kénytelen ma is? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azt méltóztatott a t. képviselő urnak mondani, hogy ez nem büntetés és hogy ez nincs visszaható erővel felruházva? De ellentmondásban van akkor a t. képviselő ur, mert ő azt is mondotta, hogy ezek az államot megcsalták, ennek következtében megérdemlik, hogy jogtalan cselekményeik következményei őket sújtsák. Hát mi ez,,
