Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-141
•: 141. országos ülés november 28-án , szerdán. 1888. 290 nös lenne, ha a békés reformok terén az úttörőkre nem várna egyéb sors, mint a mi az ütközetben az elíícsapatokra vár, hogy az utánuk jövőknek sáneztöltelékül szolgáljanak. Az a város pedig itt mint kérelmező jelentkezik, a békés és szabadelvű reformok terén ez országban előljárt, nem csupán akkor, mikor megindult azon az úton, melyen néhány év múlva az egész nemzet követte, az úrbéri váltság terén; hanem előljárt akkor is, mikor tetemes áldozatokkal megszerzett polgári jogait nem tartotta meg szűkkeblűén egyedül magának, hanem kiterjesztette azokra is, a kiknek azokat a nemzet törvényhozása csak sokkal, de sokkal később adta meg. Igen, Szentes városa mindjárt az úrbéri váltság után egyenjogú polgárok gyanánt fogadta el a maga zsidait s nem volt oka megbánnia. Miért kellene megbánatni vele, hogy fölszabadulásáért terhes áldozatot hozni néhány évvel korábban sietett. De nem csak ezt tette. A szabadságharcz után mihelyt módja nyilt, megemlékezett, hogy a nemzet a vész óráiban Ígéretet tett szabadsága védelmezőinek, hogy gondoskodni fog azokról, a kik a csatatérről munkára képtelenül s azoknak családjairól, a kik épen nem térnek meg. Szentesen egy hosszú nagy utczának, mondhatnám egész városrésznek „Honvédsor" a neve. Azt a város építette a szabadságharcz névtelen félisteneinek. Ki kényszerítette? S van-e az országban még egy másik példa rá? (Tetszés a széls'ó balfelöl.) De az líjabb időkben is mindig bebizonyította a haladás iránti érzékét s azt, hogy az újkor új szükségletei iránt kellő fogékonysága van. Daczára, hogy e század folyamán az árvíztől számtalanszor fenyegettetett s egy izben ép ugy elpusztult, mint Szeged, de senki által nem segittetett meg ugy, mint Szeged, a maga erejéből kellett újra épülnie, daczára, hogy a viz elleni védekezés költségei súlyosabban nyomták vállait, mint az ország szerencsésebb fekvésű többi városainak lakosaiét; daczára, hogy e czímen az egyenes adó nak ma már alterum-tantumát viseli s daczára, hogy a korábbi kormányok mostohán még az országos közlekedési hálózatból is kihagyták : a város népe nem csüggedett, hanem dolgozott és igyekezett ugy élni meg, hogy bajában se kelljen másra szorulnia. Nem egy oly intézményt létesített, melylyel más várost, más vidéket országos gondoskodás látott el. Távol levén minden forgalomtól, egy garas állami hozzájárulás nélkül kötötte be magát az országos távirdahálózatba s távirdáját minden kártérítés nélkül adta az államnak, melynek az most ezreket jövedelmez. Legutóbb ugyancsak a maga erejéből építette föl vasutját, melyhez az állam csupán a postaszállítás megtérítésével járult. Fölépített ugyancsak a maga pénzén egy oly gymnasialis épületet, mely a legi kényesebb igényeknek is megfelel. Közegészségi j állapotán artézi kút furatásával segített. Mind\ ezekre nem vette igénybe sem az államnak, sem | senki másnak egy garasát, fedezte azokból a közjövedelmeiből, melyeknek igen tetemes része a regale folyton emelkedő bevételeiből folyt be. (Éljenzés széls'ó balfelöl.) Még ezt a regalejövedelmét is jelentékenyen csökkentette azzal, hogy jótékonysági és más közczélú intézeteknek ingyen adott italmérési jogot s ennyivel ez a jövedelem a város zárszámadásaiban kevesebb összeggel szerepel. [Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) Ez a regale-jövedelem volt az, mely nagy részben lehetővé tette, hogy megindulhasson a haladás útján s a maga területén a civilisatio eszközeivel igyekezzék megteremteni azt a mivelt polgári osztályt, melyre különösen alföldünknek oly nagy szüksége van. {Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balolbalon.) Most a regale-megváltásáról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk. Hát én azt, t. ház, nagyon jól tudom, hogy azt a sérelmet, melyet vázolni bátorkodtam, egész mértékében orvosolni e törvényjavaslat keretében alig volna lehetséges. De enyhíteni azt gondolom, már itt is lehet. (Helyeslés a szélső baloldalán.) És pedig ugy, ha tekintetbe véve szenvedett sérelme nagyságát s hogy drága pénzért szerzett úrbéri jogaiból már csak ezt értékesítheti, italmérési regáléját nem túlcsigázott, hanem valódi értéke szerint nyújtsunk módot megváltani. Ez már e törvényjavaslat keretében is kivihető. (Igaz ! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Ennek a városnak italmérési jövedelme szép fejlődést mutat. Tizenhat évvel ezelőtt csak 13,000 forint volt, 1887-ben 29,000. Vasutat csak most nyert, más különben is fejlődik; megyei székhelylyé az imént lett, ez a jövedelem hát kétségkívül csak növekedni fog. A mellett sokkal becsületesebb gondolkozású, semhogy regalejövedelmét a zárszámadásokban azzal a számítással akarta volna czélzatosan összeállítani, hogy az majd egyszer megváltásnak szolgáland alapul. Ez itt ki van zárva. Miért ne fogadnók el hát alapul az 1887-ről kimutatott jövedelmet? Az állam még ez esetben is kitűnő vásárt csinál. S tekintve a városnak ugy a fölhozott sérelemmel kapcsolatos, mint a minden másodikharmadik évben megiíjuló vizveszedelmek és védekezési költségek folytán kivételesen nehéz helyzetét, miért ne lehetne rá is kiterjeszteni azokat a kedvezményeket, melyeket e javaslat másoknak is megad? (Helyeslés a szélső balfelől) Én azt hiszem, t. ház, hogy a jó akaratnak nem is igen túlságos nagy foka kívántatik ahhoz, hogy ezeket megadjuk s midőn Szentes i városának kérvényét a t. ház és kormány jóinI dulatába ajánlanám, bátor vagyok elfogadás véss*
