Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-141

298 141. orseágos ülés november 28-án, szerdán. 1888. 1869. deez. 31-ki praeclusiv terminussal, hogy csakugyan nem léteztek 1840. előtt formaszerü", jogerejű úrbéri örökváltsági szerződések s igy, ha a javaslat ily szerkezetben elfogadtatik, senkinek abból kára nem esik. Én, t. ház, személyemre nézve sokkal igénytelenebb pontnak érzem magamat, semhogy az 1868-ki törvényhozás e tényéről ítéletet mondani jogot formálhatnék. (Halljuk! Halljuk!) De mint e háznak, bármi szerény, de mégis csak tagja, kötelességemnek tartom ez alkalommal kijelenteni azt a véleményemet, hogy igenis, az akkori ház ezt a törvényt egy téves praeoccupatio hatása alatt alkotta meg s bizonyosan legalább egy pontra nézve másként intézkedik, ha abba az okmányba, mely im kezemben van, betekintést vethet s ha azt akkor valaki a ház asztalára leteszi vala. (Halljuk! Halljuk!) Elég lett volna csak annyit mondani : íme itt van az az egyetlenegy úrbéri örökváltsági szerződés, melyet Nyáry Pál t. képviselőtársunk keres, négy évvel kelt az 1840. előtti időből : örökváltsági szerződés a neve is, a tartalma is s nem olyan adás-vevésféle, melyet a törvény megkerülésével egy város számára a maguk nevében kötöttek, magokat e czélra odaadó némely ott lakó nemes emberek, hanem kötötte igenis a város maga, mint erkölcsi személy s a szerződés alatt a földesúri törvényes meghatalmazottak nevei mellett ott vannak a város bíráinak, tanácsa tagjainak, tisztviselőinek, ott az esküdteknek és hites embereknek a nevei, megerősítve a legale testimonium hitelesítő záradékával. Nem állítom én t. ház, hogy e szerződésnek ilyetén praesentálása talán fölforgatta volna az 1868 : XXXIII. t.-cz. szerkezetét és elvi rendelkezéseit — nem. De arról meg vagyok győződve, hogy az a törvényhozás egy evidens, nagy sérelmet, ha meggyőződik róla, soha sanctiojával nem lát vala el, hanem talál rá módot, hogy a törvény szerkezete minden egyebekben érintetlen hagyatván, helyet szorítson e sérelem orvoslásának is s vagy külön szakaszban, vagy abban a 21-ikben, mely Erdély, Kraszna, Zaránd és Középszolnok megyéket, valamint Kővár vidékét, mint a melyek úrbéri viszonyai az ország többi részeiben létezőktől lényegesen különböznek, e törvény intézkedései alól kiveszi, Szentest is e kivételek közé sorozza, mint melynek úrbéri viszonyai szintén lényegesen különböztek az ország többi részeiben létezőktől, kiveszi s bizonynyal fönhagyja valamelyes módját a sérelem orvoslásának. (Halljuk! Halijuk!) Nem történt. S így jutott Szentes önhibáján kivül abba a szerencsétlen s jogilag szinte lehetetlennek mondható helyzetbe, hogy miután megváltásáért évek hosszú során keresztül közel két millió forintot fizetett, azonfölül csak ugy, mint azok, a kiket minden hozzájárulásuk nélkül az az ország váltott meg, ugyanekkor a földtehermentesítési járulékot is fizette és fizeti. Fizette amazt szerződés és birói ítéletek, emezt meg országos törvény alapján. Hát ez jogi nonsens csak vastag tévedésen alapulható képtelenség? De mit is tegyen ? Biró elé menjen ? Igényeinek birói úton való érvényesítése elől elzárta az utat az 1868-ban megállapított záros határidő. De ha még ez az útja nyitva volna is, a mennyire én annak a népnek a hazafiasságát ismerem, készebb volna viselni a legnagyobb károsodást, semhogy, mikor húsz éven át hallgatott vele, birói keresetével most lepje meg az úgyis eléggé szorongatott államot. Vagy a külföldet verje föl panaszával? Hiszen ha valami nemzetiségi város, nem bánom NagySzeben, Turócz - Szent - Márton volnánk, nincs benne kétségem, hogy bőségesen történt volna gondoskodás ennek a tévedésen alapuló kivételes esetnek a világításában mutatni be az egész magyar jogéletet s mutatnának rá, mint kiáltó példára, hogy ime az uralkodó magyar faj ilyen módon károsítja, teszi tönkre a más ajkú honpolgárokat. De hát e városnak 29 — 30 ezer lakosa véletlenül kivétel nélkül magyar s nem találna benne semmi örömet, hogy egy félreértés miatt, melynek ő ugyan áldozata, hamis színben lássa hazáját a civilisált világ. Sem biró elé nem megy, sem a külföldnek nem panaszkodik. Hanem igenis kérelemmel járuljárul oda, a hova minden hasonló panasznak járulni illenék s a hol az ily panaszoknak egyedül illetékes orvosát keresheti, járul az ország törvényhozásához és az ország kormányához s itt tárja elő ügyét: „íme törvényhozás, ime kormány, rajtam iljen sérelem eseit. Tudom, hogy nem szándékosan, tudom, hogy csak kellő informatió hiján, de kétségkívül törvényhozás és kormány okozták ezt nekem. Im, hogy most az úrbéri viszonyból még fönmaradt kérdéseket tárgyalja egy más törvényhozás, egy más kormány, ez az utolsó alkalom, hogy előhozom most már kellő informatióval panaszom. Bölcseségtekre bizom, olyannak ítélitek-e, hogy lehet, ha méltó, hogy kell foglalkozni vele." Ezt teszi, t. ház, az a kérvény, melyet Szentes városa részéről a t. háznak benyújtottam s melynek párját egy küldöttség a pénzügy ministerium vezetésével megbízott ministerelnök urnak is átadott. Ajánlom jó indulatába mind a kettejüknek. A benne fölpanaszlott sérelem elég nagy arra, hogy fölötte egyszerűen napirendre ne térjenek s nagyon szomorúnak tartanám, ha lábra kapott vo'na az a fölfogás, hogy egy törvényhozásnak valamely előde tévedését, miután már törvénykönyvbe jutott, megreparálni már nem lehet s orvoslására lehetőséget keresnie módjában nem áll. Én hinni akarom, hogy e módot keresni fogjuk s tudom, hogy ez esetre meg is találjuk. Külö-