Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-141
141 országos ülés november 28-án, szerdán, 1888. 285 141. ORSZÁGOS ÜLÉS. 1888. november hó 28-án, szerdán. Péchy Tamás elnöklete alatt. Tárgyai: Jegyzőkönyv-hitelesítés. Elnöki jelentés a kivánt zárt ülés elmaradásáról; Steinacker Ödön lemondásáról. Horvát Boldizsár előzetes fölszólalása. A regale-törvényjavaslatok részletes tárgyalása. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Baross Gábor, Bedekovich Kálmán, Fabiny Teofil, o. Fejérváry Géza és b. Orczy Béla. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök:Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Nagy István jegyző ur fogja vezetni. A javaslatok mellett szólni kívánókat Szathmáry György, az azok ellen jelentkezőket Madarász József jegyző urak fogják jegyezni. Méltóztassanak meghallgatni az utóbbi ülés jegyzökönyvét. Nagy István jegyző (olvassa a november hó 27-én tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. T. ház! Tegnap zárt ülés tartását kívánta néhány képviselő ur, de mivel később e kívánságukat visszavonták, a zárt ülés nem fog megtartatni. Jelentem a t. képviselőháznak, hogy Steinacker Ödön képviselő ur irásbelileg értesített arról, hogy képviselői állásáról lemond. (Helyeslés.) Ennek következtében kérem a t. házat, méltóztassék az elnökséget felhatalmazni az iránt, hogy Szeben megye nagy-disznódi kerületében az új választás iránt a szükséges intézkedéseket megtegye. (Helyeslés.) Az elnökségnek több előterjesztése nincs. Más előterjesztés sem lévén, következik a napirend. Napirend előtt azonban Horvát Boldizsár képviselő ur tegnap félreértett szavait kívánja helyreigazítani. (Halljuk!! Halljuk!) Madarász József jegyző: Horvát Boldizsár ! Horvát Boldizsár: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A t. ministerelnök ur tegnapi beszédemre, később, mikor már nem voltam jelen az ülésen, reflectálván, némely kifejezéseimet ferde világításban tüntette fel, ugy hogy téves magyarázatok elkerülése végett kénytelen vagyok felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) Első állítása az volt, mintha én a kormány nak és az őt követő pártnak szándékát a városokra nézve gyanúsítottam volna. Erre az a megjegyzésem, hogy azon kifejezést: „ha valaki harczot akart volna indítani a városok ellen", beszédemnek azon részében használtam, mely a városok múltjáról szólt. (Ugy van! bálfélól.) Ellenben mikor a városok jelenjére áttértem, sokkal enyhébb kifejezéseket alkalmaztam. Tehát egy kissé merész inductió kell ahhoz, hogy valaki a beszédem elején használt kifejezést átvigye értelmezésül beszé-