Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-140
140. országos ülés noyeiaber 27-én, kedden. 1888. 271 melyet ki kellene vetni, hogy a hiány fedeztessék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Épen ezért, t. képviselőház, én először is azt a különbséget, hogy ne 10 százalék, hanem 5 százalék vonassák le, el nem fogadom. (Halljuk! Halljuk!) És másodszor — ezt egész általánosságban megkívánom jegyezni — nem fogadhatom el azt a tételt sem, a melyre t. képviselőtársam e kívánságait alapította, hogy hiszen a városoktól és községektől az állam mindenütt többet fog be venni, mint eddig. Nem fog, t. ház. (Halljuk!) A t. képviselő ur abból indult ki, hogy a városok, tekintette] levén polgáraikra, nem használták ki regale-jógákat kellőleg. Sok városban igy van. De igen sok várost lehetne felhozni, mely mint regale-tulajdunos egy liter bor után 7 krajezárt szedett, (ügy van! jobbfelöl.) Az állam a törvényjavaslat szerint csak 3 krajezárt fog szedni. Hol vau tehát itt az államnak a városokból vagy községekből valami nagy haszna ? Lesz haszna, igenis, ilyen helyeken a községi lakosságnak, (Ügy van! jábbfelöl) de nem lesz az államkincstárnak. Ha egyik helyen lesz is valami haszna, meglehetős nagy mértékben fog ez ellensúlyozhatni az által, a mit más helyeken veszít. (Helyeslés jobbfelöl.) És ha egyes városok szerzett regale-jogának jövedelme annyira emelkedett, annak mindenesetre két oka van. (Halljuk!) Az egyik az, hogy a község, mihelyt a jog sajátjává lett, azt jobban védte meg a visszaélés ellen, mint a mikor nem volt az övé. A másik ok pedig az, hogy az italok árára befolyással biró regale-tétel, akár directe, akár pedig a haszonbérlőnek adott nagyobb biztosítékok által, tetemesen emelkedett, (ügy van! jobbfelöl.) r Én tehát azt a magam részéről — ismétlem — el nem fogadom. De nem fogadhatom el az időpont kiterjesztését sem. (Halljuk!) A mi az 1888 ik évet illeti, arra nézve t. képviselőtársam meglehetősen érezte, hogy ez bajjal jár. De bocsásson meg, sokkal nagyobb bajjal jár, mint ő hitte. Én — a mennyire tapasztalataim terjednek — alig hiszem, hogy volna ez országban egy város, ha van, nagyon kevés van, mely a kezelési évet követő három hónapon belül zárszámadását már a felülvizsgáló hatóságnak csak be is nyújtja. (Ellenmondások balfelöl.) Mondom, nagyon kévé* van, ha van. Elégszer kellett, mint belügyministernek igen nagy, tekintélyes városokat megsürgetni az év második felében, hogy nyújtsák máibe zárszámadásaikat. Ez tehát — engedelmet kérek — ki van zárva. De a zárszámadásnak, ha benyujtatott, még felülvizsgálata is szükséges. Ez pedig, hogy alapos legyen, szintén meglehetős sok időt követel. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) De nem fogadhatom el az 1887-iki évet sem, mert én azt hiszem, teljesen jogos és igazságos, hogy mindenkire nézve egyformán az 1882 — 1886 közti idő vétessék alapul. A városok ép azon oknál fogva, melyet a- t. képviselő ur mondott, hogy a járadékadó az az előtti év alapján vettetik ki, már igy is igazság szerint abban a jogban részesülnek, hogy egy évvel közelebb eső jövedelem jön náluk számításba, (ügy van! jobbfelöl) mint azt gondolom, az általános vitában is kifejtetett. Ismétlem tehát, hogy én ezen módosítványoknak egyikét sem fogadom el és igen kérem a t. képviselőházat, hogy annyival inkább méltóztassék elfogadni az eredeti szöveget, mert még az sem áll, a mit a t, képviselő ur is felhozott, hogy a, városokban lehetetlen volt az 1887-iki jövedelem czélzatos emelése. Bocsásson meg a t. képviselő ur, történt-e az akár a városoknál, akár a magánosoknál, nem tudom. Hogy magánosoknál is volt eset arra, hogy az 1887-iki jövedelem nagyobb volt, mint 1887. évet megelőző, ezt tudom; de ilyen egyes esetekre kiterjedő törvényt alkotni csakugyan nem lehet. A mint pedig megengedem, részben az eljáró közegek hibájából megeshetett, hogy a városok, daczára a nyilvános számadásoknak, a jövedelmi adó alól kivonták magukat, ép ugy megeshetett a jövedelem felcsigázása is azon kilátásból, hogy a váltságösszeg nagyobb legyen. Ez egyáltalán kizárva nincs. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Nem fárasztom tovább a t. ház türelmét, hanem ismételten kérem, hogy a szakaszt, ugy a mint van, elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Horvát Boldizsár : T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Én Horváth Lajos t barátomnak nemcsak indítványát, hanem indokolását is elfogadom. Azon észrevételekre, melyeket a t. ministerelnök ur az indítvány ellen felhozott, szabadjon magának a t. ministerelnök urnak azon nyilatkozatára hivatkoznom, melyet a 2l-es bizottság kebelében tett, a melyben az volt, hogy az italmérési jövedelemnek épen a városok területén várható emelkedéséből reméli az ezen műveletből netalán más oldalról származó veszteséget pótolni. Akkor, mikor maga a pénzügyminister ur is elismeri, hogy a városoktól egy folytonos emelkedésben levő jövedelmi forrást vesz át az állam számára, inig ezen jövedelmi forrás másutt hanyatló félben van : akkor megszűnik minden aggodalom az iránt, hogy a városok kedveért az ország többi adófizetőit kellene megterhelnünk, Egyébiránt én Horváth Lajos t barátom indokolásából egy messzebbre menő következtetést is vonok le. Ezen szakasz szól a kártalanítási alapról, annak definitiójáról. Azonban ezen definitmt én a városokra nézve nem tartom kielégítőnek, világosnak, elég határozottnak. Mielőtt erre vonatkozó indítványomat előtér-
