Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-140
270 140. országos, ülés novemlber 27-én, kedden. 1888. vagyoni viszonyaiba milyen mélyen vág bele ezen módosítvány. (Bálijuk!) Orosháza községe, miután a regálét megvette 1878-ban, 13,586 frtot vett be italmérési jövedelem czímén, 1887-benmár21,869 frtot s ha az 1882—1886-ig a beszedett jövedelmet vennők, mint adóalapot, akkor kapna most a község, körülbelül — évi átlag lévén a 13,378 írt — 12,000 forintot. Ha azonban az utolsó évi bevételt vennők s ezt lehet annyival inkább is, mert 6 évre van a szerződés kötve 1885-től kezdve, akkor kellene kapnia 16,500 frtot. így tehát évi tiszta bevételéből veszít 4,500 frtot, a mi megfelel kerek 100,000 frt tőkének. Ha tehát a regale 1878-1888-ig annyira emelkedett, túlvérmes remények táplálása nélkül fel lehet tenni, hogy a viszonyok olyanok maradván, nem szállani, hanem növekedni fognak a bevételek. Az állam tehát itt jelentékeny összeget nyer a község rovására; ha az állam a maga jogát és hatalmát ennyire kiterjeszti, hogy a pénzen vett jogot elveszi s nem adja meg érte azt az árt, a melyet ma is megér s meg fog érni a jövőben is, ez által csak megbénítja a községeket; az általam említett esetben például 100,000 frt tőkével. Minthogy nemcsak a rendezett tanácsú városok, hanem a községek is nagyon sok oly kötelességet teljesítenek, melyek az állam érdekét is érintik, mint népoktatás, közegészségügy, bagatellbiräskodás, katonasorozás stb., ezért vagyok bátor szintén arra kérni a t. házat, nogy — miután valószínűleg más községekben is fordulnak elő ilyen nagy sérelmek, melyeket én egy speciális példával voltam bátor bizonyítani — Horváth Lajos képviselő ur módosítványát azon pótlással elfogadni méltóztassék, hogy az abban kért kedvezmény a községekre is kiterjesz tessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán, & pénzügyministeríum ideiglenes vezetésével megbízott ministerelnök: T. ház! Azon concrét indítványnyal szemben, melyet Horváth Lajos t. képviselő ur beadott, kötelességemnek tartom lehető rövidséggel nyilatkozui. (Ralijuk! Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzek egyet. A képviselő ur azt hangsúlyozza, hogy ez nem kormánykérdés, ez nem pártkérdés. Jól van, de egyben mégis kormánykérdés és megmondom miben, (Halljuk!) abban, hogyha a kormány és az azzal egyetértő többség rá áll oly módosítások elfogadására, melyek az államkincstárt tetemesen károsítják, ha majd a károsodás jelentkezik, mindenki azt fogja mondani: igen természetes,hogy egyes képviselők többet kívántak, de a kormánynak, melynek számolni kellett az ország pénzügyi helyzetével, mely azért felelős — ha érezte, hogy azok az országra nézve károsak lesznek — kötelessége lett volna azokra rá nem állani, (ügy van ! jobb felől.) Jót állok érte, hogy ha bekövetkeznék az, miszerint az állam a tett módosítvány folytán tetemes összegeket ráfizetne, ez volna az általános hang és a kormány egy bizonyos fokig meg is érdemelné ezt a szemrehányást, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Én, t. képviselőház, az általános vitánál erre nézve már nyilatkoztam; de most is ismétlem röviden. (Halljuk!) Legelőször is azt jegyzem meg, hogy a t. képviselő urak s most az imént nagyon ékesen Horváth Lajos t. képviselőtársam kiemelte a városok culturalis missióját, a községek nagy feladatait. Nem vonom kétségbe; de vájjon ezen feladatok csak azon városoknál és községeknél vannak-e meg, a melyek regálét bírnak? Én azt hiszem, nem. Mert ezen kötelezettségek nem függnek a regale-jog birtokától, ez általános kötelezettsége a városoknak és községeknek. Fenyvessy Ferencz: Másoktól nem is vesznek el semmit! Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, én nyugodtan szoktam hallgatni a képviselő urakat, legyen szives Fenyvessy képviselő ur engem is végig hallgatni. Én, t. képviselőház, azt mondom, azon városoknak és községeknek is vannak ily feladataik, a melyek sohasem birtak regale-joggal. Azt mondjak, hogy ezektől nem veszünk el semmit. Jól van. De ha mi azoknak, a kik regálét birnak, többet adunk annál, a mit helyes alapon adni lehet, az adókat aztán, a melyet e miatt ki kell vetni, fogják fizetni azok a községek is, a melyek nem kaptak kárpótlást. Nemcsak a regáléval biró községek, de az azzal nem biró községek érdekét is figyelembe kell tehát venni.(Helyeslés jobbfelöl.) Ez a második, a mit meg kívántam jegyezni, A harmadik az, hogy épen a rendezett tanácsú városok, miután tőlük az a törvényes jog el nem vétetik, hogy indirect adót városi költségeik szempontjából kivethessenek, minden esetre, mégha regale-jogukban valamit veszítenek is, sokkal előnyösebb helyzetben vannak, mint az ezen joggal nem, de regáléval biró nem rendezett tanácsú községek. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Ugy, hogy ha a rendezett tanácsú községekre nézve valaki elfogadja, kénytelen elfogadni a nem rendezett tanácsú városokra nézve is, mert azoknak helyzete még rosszabb. (Igaz! ügy van! jobbfelöl) De menjünk akkor tovább. Ha egyikre-mäsikra elfogadjuk, utoljára nincs határ, hogy meddig menjünk ilyen kedvezmények adásában. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Éz szerintem tiszta dolog. Egyik húzza maga után a másikat. És mi lenne azután az eredmény, ha ebben az engedékenységben tovább haladunk? Nem lenne más, mint a mit már jeleztem — nem is beszélve a magánosokról — hogy azok a községek, a melyek nem bírván regáléval, igaz, nem vesztenek, de nem is kapnak semmit, azért, mivel sokat adtunk azoknak, a kik birtak, fizetnék azután az adót, a
