Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-139

189. országos ülés uovember 26-án, hétfőn. 1888. 255 per és tetemes költség ráfordítása mellett alig nyert többet 40—60 írtnál. Kétségtelen, t. ház, hogy e szomorú előzmény megmutathatja mindnyájunknak, hogy egy oly osztálynak féltett érdekeiről s kétségtelenül meglévő jogairól van szó, mely osztályt a hazafias lelkesedés már egyszer tönkre tett. Ha egyebet ez osztály már nem érdemel, érdemel legalább kíméletet és mindenesetre azt, hogy azon magasztos és helyes elvvel, a melyet a t. államtitkár úr — igaz — a fiscus érdekében kifejtett, a törvényhozás ne legyen fösvény kedő, hanem az kiterjesztessék a kétségtelenül jogosultak egész körére is. Hogy hosszasan a t. házat ne untassam, bátor vagyok nagyon röviden coneludálni abban, hogyha a törvényjavaslat ezen szövegezése megmarad, azon esetben mindazon birtokosok, kik a vesztett úrbériségért jogokkal kétségtelenül bírnak és itt nemcsak egyeseket, hanem morális testületeket is értek, melyek ezen jognak rendezetlen volta miatt nem voltak, nem lehettek tényleges gyakorlatban, mindezen nagy contingensek jogvesztetteknek vannak nyilvánítva. Hogy ez az igazságtalanság ne történjék, bátor vagyok kérni a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslat első szakaszának ezen kifejezése helyett ,, gyakoroltak", ezen kifejezést iktatni „kik az italmérési jognak tulajdonosai." (Helyeslés balfélöl) Láng Lajos előadó: Ha a t. ház megengedni méltóztatik, azonnal felelek t. képviselőtársam indítványára. Nagyon természetes, hogy beszédének egész tartalmára nem tartanám helyesnek részemről reflectálni, hanem pusztán magára az általa tett indítványra fogok feleletemben szorítkozni. Előre kijelentem, hogy indítványához hozzá nem járulok és pedig azért nem, mert az ellenkezik egyáltalában a törvényjavaslat egész tervezetével és czéljával. A törvényjavaslat czélja kárpótlást adni azoknak, kik az italmérési jogból hasznot húztak; azoknak pedig, kik ezen jogból hasznot nem húztak, kárpótlás nem is adható. De nem történik ez által semmi igazságtalanság; ellenkezőleg az volna igazságtalanság, ha olyanoknak, kik bármi okból nem gyakorolták ezt a jogot, kárpótlást adunk. A két törvényjavaslat czélja tulaj dónk épen az, hogy az eddig gyakorolt italmérési jog helyébe lépjen az állam által kihasznosítandó italmérési jövedék. Már most az állam, hogy az italmérési jövedéket behozhassa, természetesen elment a legszélsőbb határig, azon tekintetben, hogy a mi eddig jövedelem volt ezen a téren egyesekél, az összességében viszont meg fog téríttetni. Ennél többet az állam nem adhat; ha már most magában véve nem adhat többet az állam, mint a mennyi jövedelmet eddig az összesség húzott, ha elfogadtatnék Szentiványi képviselőtársam indítványa, legfeljebb arról lehetne szó, hogy azok, kik eddig gyakorolták, kevesebbet kapjanak, azért, hogy azok kapjanak valamit, a kik nem gyakorolták a jogot. Hogy maga az állam, összességben véve, az italmérési jövedéknél nagyobb kárpótlást adjon, mint a mennyit ennek gyakorlásából eddig a jogosítottak tényleg élveztek, ez oly képtelenség volna, oly helytelenség és az állam érdekeinek annyira szem elől tévesztése, melyet ugy hiszem, senki helyeselni nem fog. — Kérem tehát a t. házat, méltóztassék Szentiványi képviselőtársam indítványát elvetni és ajavaslatot eredeti állapotában elfogadni. (Helyeslés jőbbfeUl.) Madarász József jegyző: Papp Elek! Papp Elek: T. ház ! Egyáltalában nem kívánok hosszasan szólni ezen szakasznál és óvakodni fogok attól, hogy a részletekbe bocsátkozzam. Mindenekelőtt megjegyzem azt, hogy tökéletesen helyesnek tartom a törvényjavaslat azon intézkedését, hogy csak azok részesüljenek kártalanításban, a kik a jogot tényleg gyakorolták és abból hasznot is húztak, még pedig azon indokból, amelyet az előadó úr is méltóztatott érinteni; mert mi lenne abból, ha nem jövedelmező és nem kihasznált jogokat kárpótolni akarnánk? Az következnék be, hogy azok rövidíttetnének meg, a kik tényleg gyakorolták a jogot. Mert ha egy bizonyos területen többen voltak jogosítva az italmérési jog kihasználására s azok közül némelyek nem vették igénybe és nem használták ki ezen jogot, természetes, hogy azok, a kik gyakorolták, magasabb jövedelemben részesültek, mint részesültek volna akkor, ha szomszédaik is gyakorolták volna. Ennek ismét az a következménye, hogy vagy az állam szenvedne kárt az által, hogy azoknak is adna kárpótlást, kik a jogot nem gyakorolták, vagy pedig a másik eset következnék be, hogy az kapna kevesebbet, a ki tényleg gyakorolta és kihasználta a maga jogát; ennél fogva én az előadó ur válaszát teljesen helyesnek és correctnek tartom és azt a magamévá is teszem. Fölszólalásom főczélja tulaj donképen az, hogy hozzászóljak azon kérdéshez, mit Polónyi t. képviselőtársam hozott föl aggodalmát fejezvén ki az ezen első paragrafusban foglalt amaz intézkedés fölött. mely szerint az italmérési jövedék ellenőrzése czéljából bizottság kiküldése hozatik javaslatba s a mely intézkedést ő sokat, vagy helyesebben semmit sem mondónak talált, nem látván benne garantiát arra nézve, vájjon ezen ellenőrző bizottságban részt vehetnek-e a városok, a melyek egyik szerződő fél lesznek az állammal szemben. Az államtitkár ur felvilágosító nyilatkozatából megértettük, hogy semmi esetre sem vehetnek részt; megértet tük, hogy ezen jövedelem mikénti felosztására kiterjesztetni nem czéloztatik, hanem a bankárokkal szemben és azok kedveért van contemplálva, Ennélfogva én azt hiszem, hogy különösen akkor, midőn a törvényhatósági joggal felruházott városoknak s általában a mi óhajtásunk szerint mindazon községeknek, a melyek jelenleg regale-joggal