Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-139

252 139. országos ülés november 26-An, hétfőn. 1888 egész kártalanítási művelet keresztül legyen vihető. Én tehát azt hiszem, hogy a ki elismeri ennek az alapelvnek a helyességét, annak le kell vonnia annak következményeit és akkor, ha ezt a javaslatot nem akarják oly kiindulási pontnak tekinteni, a melyből ne vegyük figyelembe az állam pénzügyeit, hanem ha respectálják a t. túloldalról is hangsúlyozott álláspontot, úgy ezen javaslatot is fel kell használni arra, hogy az állami pénzügyeknek ne hátránya, hanem előnye vonassék le abból. A másik az, a mi a törvény végrehajthatóságára vonatkozik. Azt hiszem, hogy ezen intézkedéseket, melyek kereskedelmi, forgalmi, sőt merném mondani, egészségügyi tekintetben teendők, merőben lehetetlen lenne végrehajtani, ha minden törvényhatóság vagy minden város különállólag intézkedhetnék ezek tekintetében. Ha a szolgáltatások mérve az egyes városoknál különböző volna, nem volna elérve a czél, melyet épen el kell érni és a mely indokolttá teszi az állam közrehatását. Vagy ha mindezek törvény által szabályoztatnának, az eredmény mégis az lenne, hogy az állam intézkednék ugy a várósokban, mint a többi helyeken az állami italmérésijövedékvégrehajtása tekintetében. Azt hiszem, hogy a városoknak általam is elismert méltányos igényeit nem a kezelés külön választása, hanem a participatio kérdésének megoldása útján lehet szabályozni (Helyeslés a jobboldalon) és miután a minisíerelnök ur már a múlt alkalommal kinyilatkoztatta, hogy hajlandó ezen a téren elmenni addig, hogy a városok méltányos igényei kielégíttessenek, hajlandó őket a jövedelmi többletből megfelelő participatióban részesíteni, azt hiszem, hogy ezen participatio kérdésének megoldásánál lesz helyesen elbírálható, hogy a városok igényei mily határig vétessenek tekintetbe és ott lesznek azon méltányos igények is. kielégíthetők, melyeket a főváros, mint legnagyobb adózó, támaszthat az állam irányában, oíyformán, hogy a főváros és általában a zárt városok partiéipatiója nagyobb legyen, mint a többieké, mert a főváros mint zárt város, a többi zárt városokkal egyenlő elbírálás alá esik. És itt engedje meg Kaas Ivorb. t. képviselőtársam, hogy egy pár megjegyzését rectiíicáljam. 0 azt mondotta, hogy a fővárosban egyáltalában semmi kezelési költség nincs ezen italmérési jövedéknél. Engedelmet kérek, az adóbevallásokból tudom, hogy a főváros a bruttó jövedelemből mindig 20°/o-ot von le kezelési költség fejében. Ez a kezelési költségnek egy oly jelentékeny öszszege, hogy ezzel szemben nem lehet azt mondani, hogy ezen jövedék eddigi kezelése a fővárosnak semmi külön költségébe nem került. A másik a mit a t. képviselő urnak fel méltóztatott hozni, az, hogy ne vegyék el a jogot azoktól, a kiknek eddig a főváros engedélyt adott a jog gyakorlására. Ha a képviselő ur figyelmére méltatja az iíalmérési jövedékről szóló törvényjavaslatot, látni fogja, hogy ezektől nem vehető el 6 évig a jog és miután ezen 6 év is esakazl890. év elejétől számíttatik és miután a törvényjavaslat azon rendelkezésében, a mely arról intézkedik, hogy mikép vonják meg a jogot valakitől, erre nézve 12 hónapot állapít meg, ennélfogva tulaj donképen hét, vagy mától számítva nyolcz esztendeig nem lehet megvonni valakitől a fővárosban ezen engedélyt. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) De azt hiszem, hogy épen a főváros és a többi városok viszonyai szolgáltatnak bizonyítékot a mellett, hogy ezen városokat nem lehet az általános szabályozás körén kivítl hagyni. Akár a szolgáltatások nagyságát, akár a szolgáltatás módjának legmerevebb és romboló kizárólagosságát — ezt nem a fővárosra nézve mondom, hanem azon városi hatóságokra nézve mondom, melyek valóságos monopóliumát teremtették meg az italmérésnek — akár a korcsmák számát méltóztatnak tekinteni, azt hiszem, a városok viszonyai olyanok, melyek szabályozás nélkül nem hagyhatók, hanem épen a városok viszonyaiból kell azon következtetésre jutnom, hogy ha általában szükséges ezen kérdésnek általános szabályozása, ugy az állam közrehatása főleg és első sorban a városok szempontjából is szükséges. Én teljes tisztelettel viseltetem a fővárosnak jó intentiója és intézkedései iránt; de midőn azt tapasztaljuk, hogy a fővárosban jelenleg 4,700 kimérés van, midőn azt tapasztaljuk — talán nem nagyítok — hogy évről-évre ezen kiméréseknek 15 százaléka változik, szóval — ha jól emlékszem az adatokra — 5 —800 kimérés szűnik meg évenként és ugyanannyi keletkezik : akkor a kimérések számának ilyen változását oly jelenségnek kell tekintenem, melyet a közegészség és közerkölcsiség s az ipar állandósága szempontjából is szabályozni kell. (Élénk helyeslés jobbfelöl,) És ha méltóztatnak azt látni, hogy a kiknek tulaj donképi hivatása nem a kimérés, hanem más üzletek, más foglalkozások mellett ezeknek rovására egyúttal kiméréseket is tartanak és folytatnak és hogy ez nem kivétel, hanem a kivételek nagy számánál fogva már általános, akkor ismét arra a következtetésre kell jutnom, hogy ha meg is engedem, hogy bizonyos modalitások mellett, nagy ellenőrzés és felügyelet mellett a városok kezelése alatt is megóvhatok volnának a közérdekek, de mindenesetre hatályosabban biztosíthatók azok az állami kezelésben. Ezen indokok azok, melyek most is indítanak, hogy arra kérjem a t. képviselőházat, hogy ugy Unger Alajos, mint báró Kaas Ivor t. képviselő urak beterjesztett módosítását, illetőleg határozati javaslatát mellőzni méltóztassék. Most Polónyi t, képviselő urnak leszek bátor