Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-139
18». országos ülés november 26-än, hétfőn. 1888. 553 válaszolni az általa felhozottakra. Először is azt említette a t. képviselő ur, a mi összefügg a városokkal, hogy az által, hogy a törvényjavaslatban az foglaltatik, hogy a városok 3 évre kötele sek a jövedelmet biztosítani, maga a törvényhozás is elismeri azt, hogy a városok a jövedék kezelésére képesítve volnának. Soha senki sem vitatta azt, t. képviselőház, hogy a városok általában képtelenek volnának a jövedék kezelésére; de mindenki azt vitatta, hogy itt oly érdekek megóvásáról van szó, a melyek sokkal jobban és czéiszerfíbben oldhatók meg az állam által. Egyébként ezen 3 évi átmeneti időszak és a javaslat ezen intézkedése csak azt akarja biztosítani, hogy a kincstár ne legyen hagy veszteségeknek kitéve, hogy a városok participatiója se odáztassék el bizonytalan időre, hanem már az átmeneti időszakban is a városok ezen jövedelme az adott körülmények szerint lehetőleg biztosittassék. Polónyi t. képviselő urnak tulaj donképi észrevétele a törvényjavaslat 1. §-ának azon kifejezése ellen irányul, hogy az italmérési jövedék az e czélra kiküldött bizottság ellenőrzése alatt áll. Megengedem, hogy a törvényjavaslatnak ezen nagyon is általánosságban tartott kifejezése nem alkalmas arra, hogy ebből meg lehessen Ítélni azt, hogy milyen lehet a bizottságnak a szervezése, milyen lehet a díjazása stb.; de felvilágosításul azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ez épen azért történt, hogy ellenőrzés tekintetében elvi disposítio foglaltassák a törvényben, de a végrehajtás tekintetéhen a kormány keze a változott viszonyok között ne legyen megkötve. A kormány ezélja az volt, hogy a földtehermentesítési alap igazgatóságra bizza az italmérési jövedéknek ellenőrzését; minthogy azonban mindenki tudja, !;ogy ezen földtehermentesítési alap igazgatóság teendői bizonytalan ideig fognak tartani, sőt lehet, hogy ez az igazgatóság nagyon rövid idő niulvabe fogja feladatát végezni, nehogy akkor is ilyen költséges, állandóan alkalmazott tisztviselőkből álló apparátust kelljen ezen jövedék ellenőrzése szempontjából tartani, általában csak egy ellenőrző bizottságról történik említés. És ugyan e tekintetben bátor vagyok megjegyezni, hogy annak az ellenőrző bizottságnak nem a városok részeltetésének az ellenőrzése képezi feladatát, hanem magának a jövedék jövedelmének és a kötvények törlesztésére és kamatozási hányadára való fordításának ellenőrzése lesz feladata. Hogy a városok miképen részeltessenek, ebben mi tovább kívánunk menni, mint a képviselő urak, mert itt az ellenőrzést a zárszámadások alapján, egyenesen a törvényhozásnak kívánja a kormány fentartani. Még Holló t. képviselő ur indítványára vagyok bátor egy pár szóval reflecíálni. (Halljuk!) Már a múlt alkalommal volt szerencsém felhozni azt, hogy a kincstár jogainak ily kártalanítását — a mit Móricz Pál képviselő ur is felhozott — mint megdönthetlen jogi elvet szintén fentartandónak tartjuk. Nevezetesen kétségtelen, hogy a kincstár magánjogi kötelezettségei és jogosítványai az állam közjogi kötelezettségeivel és jogosítványaival össze nem téveszthetők. Ez oly jogelv, mely minden államban tiszteletben tartatik, nálunk is tiszteletben tartatik folyton a bíróságoknál s az adózás körében is, mert a kincstár saját magánjog tulajdona után ép ugy fizet adót, mint akármely magánszemély. De tiszteletben tartatottatörvényhozás által is, mert a korábbi hasonló megváltásoknál, jelesen a földtehennentesítési megváltás alkalmávak mely a jelen törvényhozás előtt nem fordult ugyan meg, de a szőlődézsma megváltásánál, mely már a jelen törvényhozás által határoztatok meg, az államnak, mint magántulajdonosnak váltsági igénye épen olyan kielégítést nyert, mint bármely magánszemély. És ismétlem, a mit a múlt alkalommal is felhozni bátorkodtam, hogy tudniillik Horvát-Szlavonország miatt, hol a kincstár szintén jogosult, a kielégítés ellenben nem közvetlenül az államkincstárt, hanem azon autonóm társországokat illeti meg, szintén fel kellene tartanunk azt, hogy a kincstár magánjogi igényei respectáltassanak, ha csak a pénzügyi egyezménynyel nem akarunk ellenkezésbe jönni és azt a 45% jövedelmet is kiszolgáltatni, mely azon autonóm országokat megilleti, hogy ha az állami regálét megváltani nem kötelesek. (Helyeslés a jobboldalon.) Még egy argumentum van, mely a mellett szól, hogy a kincstárt megillető váltság ne mellőztessék, hanem a megváltás körébe bevonassák. Ez ki is van fejezve a törvényjavaslat indokolásában, ki van fejezve magának a törvényjavaslatnak azon dispositiójában, hogy a kincstár tulajdonába jutó regále-váltsági kötvények használtassanak fel arra, hogy fisiroztassék ezen kötvények cursusa, illetőleg hogy az megfelelőleg előkészíttessék. És a ki nem akarja a váltságjogosultakat kifenni azon esélyeknek, melyek a kötvények előkészítés nélküli piaczra hozatalával mellőzhetlenül járnának, s a ki okulni akar azon tapasztalatokon, melyeket a jogosult közönség nálunk két alkalommal, jelesül a földtdiermentesítési kártalanítási összegek biztosításánál és a szőlődézsma váltságnál szenvedett, a ki ezen hátrányokat el akarja hárítani, az nem mint egy leplezett fmánczmuveletet, hanem mint egy helyesen megválasztott eszközt fogja ezen 12 millióra tehető összeget tekinteni, mely alkalmas lesz arra, hogy egy bizonyos
