Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-139

139. országos filésnovember 26-án, hétfőn. 1888. 245 képviselő ur indítványát tárgyalás alá venni, méltóztassnak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége az indítványt nem kívánja tárgyalás alá venni. Következik a napirend második tárgya : az állami italmérési jövedékről szóló 1888. évi ..... t.-cz. folytán adandó kártalanításról szóló 203. számú törvényjavaslat részletes tárgyalása és pedig először a ezím. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a czímet). Madarász József j egyzö: Simonfay János! Simonfay János: T. ház! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat szerintem nem felel meg a törvényalkotás helyes elvének, mivelhogy a törvényjavaslat czíme egy később alkotandó törvényezikkre hivatkozik. Szerintem ez nem szokásos és a törvényalkotás helyes elve szerint nem lehetséges, mert egy később alkotandó törvényczikkre előbb alkotandó törvényben hivatkozás nem történhetik. Minthogy azonban a t. képviselőház már ezen törvényjavaslatnak előbb való tárgyalását fogadta el s így nincs jogom azt indítványozni, hogy a másik törvényjavaslat tárgyaltassék előbb, bátor vagyok a törvényjavaslat czíméhez egy

T módosítványt nyújtani be, mely a következőleg hangzik (olvassa): „Módosítás a 203. számú törvényjavaslat cziméhez. A felvett czím helyett teendő: törvényjavaslat az italmérés államosításáról és kártalanításáról." Kérem a t. házat, hogy módosítványomat a törvényalkotás helyes elvénél fogva elfogadni méltóztassék. Elnök: A beadott mödosítvány fel fog olvastatni. Madarász József jegyző (olvassa a módosítványt.) Láng Lajos előadó: T. képviselőház! A beadott módosítványhoz a következő okoknál fogva nem járulhatok. A mi először t. képviselőtársamnak azon indokát illeti, hogy e törvényjavaslat előzetesen tárgyaltatik és utólagosan a másik, nem bir fontossággal, mert a két törvényjavaslat egyszerre fog szentesítés alá kerülni s másodszor a kettő között oly benső összefüggés van, hogy azokat egy bizottság tárgyalta s egy jelentéssel terjesztette a t. ház elé. De azonkívül az általa ajánlott módosítás a törvényjavaslat tartalmának sem felelne meg, mert a törvényjavaslat nem szól az italmérés államosításáról, hanem egyszerűen az italmérési jövedék behozatala következtében adandó kártalanításról. E törvényjavaslatban egy szó sincs az italmérés államosításáról és különben sem szándékoltatott az italmérés államosítása, hanem az italmérési jövedék behozatala. Ezen okoknál fogva kérem-a t. házat, ne méltóztassék a módosítást elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslat ezímét a bizottság szövegezése szerint, szemben a beadott niódosítványnyal változatlanul elfogadni? (Felkiáltások: Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatott és igy Simonfay János képviselő ur módosítása elesett. Következik az I. fejezet. Dárdai Sándor jegyző (olvassa az I. fejezet ezímét, mely észrevétel nélkül elfogadtatott; olvassa az 1. §-t. Madarász József jegyző: Unger Alajos! Unger AlaJOS: T. ház ! (Halljuk l) Egy principiális módosítványt leszek bátor a t. ház becses figyelmébe ajánlani. (Halljuk!) Ezen szakasz kivétel nélkül egyesek, testületek, a holt kéz, valamint a városok és községekre nézve is azt határozza, hogy a kik eddig az italmérési jogot gyakorolták, a jövedéki törvény életbeléptetése folytán kártalanításban részesülnek. Már a jelen törvényjavaslat általános tárgyalása alkalmával kifejtetett általam és mások által, hogy az oly városokban és községekben, melyek akár eredeti jogon, akár megváltás utján jutottak a regalejog birtokába, nem lehet mondani, hogy ez a jog ama városok és községekben a kizárólagosság jellegét hordaná magán. Nem lehet mondani azért, mert jól tudjuk, hogy a városok és községek e jogot aképen használták ki, hogy az ott illetékes polgároknak szabadságában állott bizonyos csekély illetékek és díjak fizetése mellett az italmérést gyakorolni, a miből világos, hogy e jog gyakorlása ott nem járt azon hátrányokkal, melyekkel a regalejog gyakorlata magánosak ke: zében járni szokott, hogy t. i. a szabad kereskedelmet, szabad forgalmat és a versenyt akadályozta volna. Sőt van olyan város és község Magyarországban, mely minden ilyen illetékfizetési kötelezettség nélkül minden egyes polgárának megengedte, hogy az egész évben, vagy az év bizonyos részében a saját termésű borait, de némely városokban még idegen bort is egészen díjtalanul mérhetett. Világos tehát, hogy különösen az ilyen városokban és községekben valamely hátrányról, mely a kizárólagos jogokkal mindig össze van kötve, még csak beszélni sem lehet. Más részről az általános tárgyalás folyama alatt kitűnt és maga a pénzügyminister ur is világosan elismerte, hogy a regalejog jövedelme a vidéken nagyobbrészt csökkenőben, a városokban és nagyobb községekben pedig folytonosan emelkedőben van. Nézetem szerint tehát nem volna a teherviselés egyenlőségének elvével összeegyeztethető azon intézkedés, mely a vidék regalejövedelmeinek netaláni hiányait a városok jövedelmeiből kívánná fedezni. Igazságtalan volna a kárpótlási tőke vidéki hiányát ezen városok és községek rovására azoknak jövedelméből kifizetni. Sőt már az általános tárgyalás alkalmával is kifejeztem, hogy nem is szükséges e városoknak és községeknek eredeti