Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-139

24G 139. országos ülés november 26-ún, hétfőn. 18S8. vagy megváltott jogait kártalanítani; nem szükséges pedig azért, mert egyáltalán ott a kizárólagosság jellege hiányozván, közgazdasági károk e jog gyakorlatából e helyeken amúgy sem származtak. És ha ezeknek jogai meg nem váltatnak, akkor a megváltási tőke is körülbelül 30 millió forinttal kevesebb volna, a mi pedig lényeges megtakarítást képezne az egész művelet végrehajtásánál, (ügy van! a szélső balon.) Én tehát ilyen körülmények között indítványomban nemcsak arra terjeszkedem ki, hogy mindazok a városok és községek, a melyek akár eredeti jogon, akár megváltás utján jutottak ezen jogok birtokába és használatába, hogy azok az italmérés kihasználásában továbbra is meghagyassanak, de egyúttal indítványozom azt is, hogy náluk is ezen kizárólagosság megszüntettetvén, kimondassák, hogy az jövőre nem mint kizárólagos jog, hanem csak mint javadalom hagyassék meg továbbra is az illető városok és községek birtokában. És nagyon természetesnek fogja a tisztelt ház találni azon felfogásunknak kifejezését is, hogy ezen intézkedés nem fog útjában állhatni az állam azon jogának, hogy a kártalanítási tőke fedezésére szükséges összegeket, illetve a rájuk eső részleteket a maga rendje és módja szerint tőlük beszedje. (Ugy van! a szélsőbal o

1 dalon.) És most, midőn ezen indítványomat úgy, mint e pártnak számos más indítványát, a bizonytalan sorsnak kiteszem -— nem tagadom, hogy remegek annak eredménye felett. Engem, t. ház, nem vezet más, mint e városoknak fenyegetett jóléte és boldogsága; én nem vagyok érdekelve sem mint magán regale-tulajdonos, sem mint oly város képviselője, mely önálló jogon gyakorolja a regálét. Lehet, hogy ez indította e pártot arra, hogy engem, mint teljesen érdektelent tisztelt meg azon bizalommal, hogy álláspontját itt e házban tolmácsoljam, (ügy van! szélsőbalfelöl.) — Mint mondám, remegek beadandó indítványom sorsa felett és tudom, hogy ez is a legnagyobb valószínűséggel azon sorsra jut, a melyre jutott számos egyéb, komoly érvekkel támogatott indítványunk. De szükségesnek tartom ez utolsó perczben is a szorongatott városokat és községeket a hatalmas és csalhatatlan kormánvelnök szemei elé vezetni és felkiáltani: „ A ve Caesar! morituri te salutant", (Helyeslés szélső lalfélől.) Elnök: A beadott módosítás fel fog olvastatni. Madarász József jegyző (olvassa) ; Módosítvány az l.§.-hoz: „Ezen törvény határozatai olyan városokra és községekre, a melyek akár kiváltság, akár megváltás utján jutottak a kizárólagos italmérési jog birtokába, ki nem terjednek, miután azok eddigi kiváltságos joguk megszüntetése mellett az italmérési javadalomnak hasznosításában és kezelésében továbbra is meghagyatnak s ennélfogva kártalanításra igényt nem tarthatnak." (Helyeslés ssélső balfélöl.) Polónyi Géza: T. ház! Annak előrebocsátásával, hogy t. képviselőtársam Unger Alajos által beadott módosítványhoz a magam részéről hozzájárulok, annak támogatására röviden csak egy érvet akarok a t. képviselőház figyelmébe ajánlani. Már az általános vitánál eléggé foglalkoztunk ezen önmagában véve nagy horderejű kérdéssel; beszéltünk a centralisatio és decentralisatio előnyeiről és hátrányairól és a mi conclusiónk oda irányult, hogy még ezen szempontból is sokkal helyesebb, ha ezen kérdés decentralisáltatik, mint az amúgy is tetemes költséget igénybe vevő centralisatio hatalmi eljárásába utalni ezen jogokat. Itt azonban egy kérdés merülhetne fel, az, hogy vájjon képesnek tartja-e a képviselőház a módosítványban foglalt városokat és községeket, a melyek ezen minőségükben gyakorolják a regálét, arra, hogy ezen jogot tovább is kezelhessék? Erre t. ház, classicusabb példa nem kell, mint maga, a törvényjavaslat, melynek 7. §-ában világosan ki van mondva, hogy ott, a hol a zárszámadás eredménye fogadtatik el alapul, joga van a pénzügyministernek követelni, hogy biztosítékot nyújtsanak az illető városok arra nézve, hogy három évre továbbra bérlet útján ők fogják vezetni a regálét. Tehát a kormány tanúságot tesz a mellett, hogy ezen a törvény által alkotott testületek tekintetében nem kételkedhetik azoknak életképessége, nem kételkedik azok organismusának helyessége iránt s tudja azt, hogy teljesen képesek arra, hogy az italmérési jogot tovább is kezeljék. A mi engem felszólalásra késztet, az ennek az első szakasznak egy feltűnően hiányosan szerkesztett egyik pontja. Az első szakasz azt mondja, hogy az italmérési jövedék egy e czélra kiküldendő bizottság ellenőrzése mellett fog állani. Ennyit mond a szakasz, semmivel, egy szóval sem több et e biz ottságn a k szervezéséről, alkat-elemeiről, hatásköréről, miként leendő összeállításáról absolute sehol nem hallunk. Nem képzelhetek magamnak törvényhozó testületet, a mely bármily bizalommal viseltessék is egy kormány iránt, ilyen, a részletekre még távoli sejtelmet sem nyújtó dispositiókat egy törvényben elfogadni képes legyen. Kérdem t. ház, ki fogja e bizottságot kinevezni, vagy lesz-e kinevezés, vagy lesz-e választás? kérdem,hány tagból fog állani? Kérdem, mi lesz hatásköre? Kérdem, díjazásban fog-e részesülni s ha igen, kérdem, csak a kormánypártiak kapnak díjazást? (Élénk derültség és tetszés szélső bálfelöl) méltóztassanak e naivitásomat megbocsátani, de én nem ezen szempontból tartom e kérdést különösen fontosnak, hanem fontosnak tartom e kérdést a bizottság meg-