Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-138

138 országos iilcs Dovember 24-én, szombaton. 1888 237 hogy ezen igen szép deductio a mai időben teljesen meg nem áll azért, mert először a törvényhatósági joggal biró városok között is van már néhány, mely ugyanazon kötelezettségeket teljesíti, pedig soha regalevel nem birt, kivévén, mióta saját pénzén megvette, tehát eddig is már kedvezőtlenebb helyzetben volt, mint azok, melyek regálét nem voltak kénytelenek megvenni, hanem azt privilégium szerint birták. S még inkább áll ez a rendezett tanácsit városok és községekre nézve. Mert én nem olvastam és nem is hallottam sehol, hogy azon rendezett tanácsú városoknak, vagy azon községeknek, melyek regale-joggal birtak, több teendőjük lett volna, mint azon más rendezett tanácsú városoknak és községeknek, melyek regálét sohasem birtak. (Helyeslés jőbbfelől.) Ez tehát argumentum arra, hogy nem áll oly elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban egymással a regálé és közigazgatási kötelezettség a mai időben, mint a hogy annak keletkezésekor volt és bizonyíték arra, hogy az idő folyama a viszonyokat a dolog természeténél fogva sok irányban úgy összezavarta, hogy már a legszebb és leghelyesebb elvi, theoriticus alapon is a kérdést egyszerűen kettévágni és megoldani s a különbözeteket felállítani nem lehet. (Heyeslés jobbról.) Egy pár szót köteles vagyok szólni arról, a mi tudom ugyan, szóba fog még jönni, de a mi annyiszor hangsúlyoztatok már eddig is és hangsúly oztatott ma is az eljárási módról. (Halljuk! Halljuk!) Concret javaslat csupán egy merült fel, az is csak a beszéd folyamán, Szentkirályi Albert t. képviselő úr részéről, a ki azt akarja, hogy állíttassanak össze a törvény alapján az adatok a ministerium által, azután tétessenek ki községenként szemlére — nem tudom, minden községben-e, ott is, a hol nem volt regale, vagy csak azokban, a melyekben meg volt a regale, mint községi vagyon — akkor nézze keresztül valamely megyei választmány, tárgyalja az egyes kérdéseketa megyei közgyűlés, azután küldessék fel az egész a ministeriumhoz, ez megjegyzéseivel terjeszsze e ház elé, aztán tárgyalja a háznak egy bizottsága, utoljára pedig a háznak plénuma. (Derültség a jobboldalon.) Nem akarok sokat szólni e javaslatról, de talán elég lesz az is, a miben bajos lesz kételkedni, hogy ezen eljárás mellett igenis vannak — én azt hiszem — a háznak oly fiatal tagjai, a kik ezt megérnék, (Élénk derültség jobbról) hogy a törvényjavaslat törvénynyé váljék, de — ne vegyék rossz néven — a ház többsége már akkor rég nem fogna törődni a regáléval, mikor ily módon a megváltás befejeztetnék. (Élénk tetszés jobbról.) Már pedig azt csak mindenki tudja és el is ismerte, hogy ezen kérdés olyan, melyben minden szükségtelen halasztás, elodázás mindenkinek csak kárára lenne. (ügy van! Ügy van! jobbról.) Helfy t. képviselő úr azt mondta, hogy ő nem is indokolja, mily borzasztó ez a proponált eljárási módozat, mert felteszi még az én jogérzetemről is, (Derültség a jobboldalon) hogy ahhoz ragaszkodni nem fogok. Én kénytelen vagyok ezen irántam kifejezett, szerinte jó véleményt lerontani. (Tetszés a jobboldalon.) Hanem hogy ezt tehessem, szabad legyen nekem megmondanom, mint képzelem én a helyzetet. (Halljuk! Halljuk!) Én az államot a regalekérdésben félnek csak ott tekinthetem, a hol az saját kincstári tulajdonban lévő regaíe-jogát magánszerződés útján eladta. En ugy képzelem a helyzetet, hogy az állam azt mondja: — mert hiszen, sajnos, most nekem kell a kincstár nevében beszelni — én a regálét, melynek megváltása évtizedek óta minden oldalról sürgettetik, meg akarom szűntetni, meg akarom szűntetni részint azért, mert a mai időbe nem való, részint pedig azért, mert nem akarom, hogy azok, a kik mégis jogos tulajdonúi birták, bármikor későbbi időben kártalanítás nélkül elveszítsék, de akarom azért is — s ez az, a mit némelyek kétségbe vontak, hogy megmondtam volna, pedig szóval is, az indokolásban is megmondtam —• akarom azért is, mert azt tartom, hogy nekem, mint államnak, ha egyensúlyomat helyreállítani, nemcsak, de fentartani is akarom, ha a további fejlemények iránti kötelezettségeimnek meg akarok felelni, szükségem van arra, hogy adójövedelmeimmel, az indirect adók lehető jövedelmeivel szabadon rendelkezzem a nélkül, hogy minduntalan jogos existentiák megkárosittassanak, vagy esetleg e miatt végveszélybe döntessenek. Én oly fontosságot helyezek mind a három szempontra, hogy még ha az első egy-két évben, a mitől én félek, megmondom egész őszintén — némi anyagi áldozattal járna is a regale megváltás, még akkor is azt hiszem, helyes, szükséges ezt megtenni; még pedig szükséges az egyesek, szükséges a városok és szükséges az állam érdekében, mert azt hiszem, hogy ha az első években lesz is hiány, ez mindenesetre a jövőben az állam érdekében nagyon fontos jövedelmi forrást fog képezni. (Helyeslés jobbóldalon.) S midőn az állam ezt teszi s azt mondja : hogy én e jogomat gyakorolhassam, magamra vállalok évenkint 11 —12 vagy 13 milliót és magamra vállalom a felelősséget azért, hogy az törlesztessék: akkor garantiát is kívánok az iránt, hogy semmivel sem több, mint a mennyi a megalkotott törvény szerint szükséges, e czélra fordíttatni nem fog. E garantiát pedig, bocsássanak meg, nem Tisza Kálmánban, de az államnak azon ministerében, tudniillik a pénzügyministerben kell hogy keresse, ki az államkincstár bajaiért, hiányaiért és nehézségeiért