Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-138

138. országos ülés november 24-én, szonilmton. 188S. 233 Elnöki Szalay Imre képviselő ur kivan i személyes megtámadásra felelni. Szalay Imre: T. ház! (Halljuk!) Személyes megtámadtatás czínién kérek szót. (Halljuk!) Vadnay Károly képviselő ur jónak látta azt állítani, hogy én neki tanácsot adtam volna. (Vadnay Károly a teremből távozik.) Nagyon sajnálom, hogy a képviselő ur kifut, mert én nem bántom. (Derültség balfelöl.) T. ház! A t. képviselő ur a tárgyalás alatt nem volt jelen a házban és azon rossz szokáshoz nyúlt, hogy a hírlapok rossz közleményei után ítélt, mert sem a t. elnök ur tanácsról egy szót sem szólt, sem én neki tanácsot egyáltalában nem adtam, hanem egyszerűen csak constatáltam azt, hogy az én meggyőződésem egészen mást mond, mint a képviselő uré és ép ezért én tőle ily lelkiismereti és kötelességszerű dolgokban oly messze állok, hogy neki tanácsot nem is adhatok. (Derültség a ssélsb' balfelöl.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólani! Tisza Kálmán ministerelnök és pénzÜgyminister: T. képvi&előház! (Halljuk!) Sajnálom., nem ígérhetem, hogy oly rövid leszek, a minő lenni pedig szeretnék, tekintve a tárgyalások folyamát és a t. háznak már bizonyára meglehetősen kifáradt türelmét; de nem tehetem, mert azokon kívül, a miknek elmondását különben is szükségesnek tartottam;, kénytelen vagyok a ma hallottakra is egy pár észrevételt tenni, bár mindenekre ki nem terjeszkedhetem s hogy ezt nem teszem, azt méltóztassék ép annak tulajdonítani, hogy nem akarnám túlságosan hosszúra nyújtani felszólalásomat. (Halljuk!) Én ma Unger Alajos képviselő úrtól két dolgot hallottam. Az egyik az, hogy ő a parlamentariemus beteg állapotának tulajdonítja, hogy tisztán anyagi kérdésekben is elvi indítványok, ha a lúloldalról iönnek, ezen oldalon nem fogadtatnak el. De, t. képviselőház, vagy feltételezzük kölcsönösen egymásról, hogy van meggyőződésünk vagy nem. Ha feltételezzük, akkor természetesen meg is kell hagyni a jogot, hogy mindenki meggyőződése mellett maradva, a szerint járjon el és nem szabad kívánni, hogy ha meg nem győzetett másról, még is máskép tegyen; vagy azt hiszik a képviselő urak, hogy itt ezen az oldalon nincs meggyőződés? De akkor feljogosítanak, hogy azt higyjük, hogy ott nincs és akkor igenis lehet a beteges állapotot abból is kimagyarázni, hogy elég a t. képviselő urnak és elvtársainak, hogy ez a kormány indítványozzon valamit tisztán anyagi kérdésben is, arra, hogy mint egy tömeg, frontot csináljanak ellenünk, s?őt még a szándékot is gyanúsítsák, a mint tették is. (Motgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ez az egyik, a mit mondani akartam. A másik az, hogy a képviselő ur azt mondja: ez a korKEPVH. NAPLÓ. 1887—-9%. VI. KÖTET. mány 14 évvel ezelőtt vállalkozott az államháztartás helyreállítására; nem volt háború, nem volt semmi, a mi megzavarta volna ebben s most, hogy megmentse az államháztartást, erőszakkal nyui a magánosok zsebébe. Engedelmet kérek, nem akarom most ezen annyiszor hallott vád alaposságát illustrálni, bár rámutathatnék a közbejött oly súlyos politikai eseményekre és rámutathatnék mindarra, a mi ezen 14 év alatt a magyar állam területén új, áldásos intézkedés létesült, a mi bizonyosan legnagyobb részben ellensúlyozza azokat a terheket, a melyek a miatt az ország vállaira háromoltak. Erről nem beszélek. De azt mondani itt nálunk — hol épen ezen törvényjavaslat tárgyalása szomorú jele annak, mennyire hátra vagyunk az állam iránti kötelességek teljesítésében — azt mondani, hogy az állam erőszakkal, tehát mint rabló nyúl a magánosok zsebeibe, nemcsak az igazságnak nem felel meg, de engedelmet kérek, nem azt mondom, hogy nem hazafias indulatból származik, de bizonyára nem hazafi által kívánható eredményekre vezethet, ha ugyan lesz valaki, a ki elhiszi. (Élénk helyeslés jobbfélől.) S ugyan ezt kell mondanom arra, a mit ép most hallottam Polónyi képviselő úrtól, a ki azt mondja: visszautasítja, hogy ő mentené azt, ha valaki az államot adó tekintetében megcsalja, de rögtön utána azt mondta: ez a kormányzat, a mely arra kényszerítette az egyeseket, hogy a kormány általi kiraboltatás megakadályozása czéljából védekezzenek az állam ellen. Vagy az egyik, vagy a másik. De azt mondani s ugyanakkor védekezni az ellen, mintha mentené azt, ha valaki az államot ki akarja játszani, bocsásson meg, ezt semmiféle dialecticával kimagyarázni nem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) A képviselő úr azt is mondta, hogy ezen az oldalon akarják azokat, a kik az államot adóban megcsalták, azért kártérítésben részesíteni, a magánosoknak meg akarják adni az illető kárpótlást ; ők nem, ők csak azt akarják, hogy a városok kapjanak mentül többet. Polónyi Géza: Csak a mi jár! Tisza Kálmán ministerelnök: Jó, de vagy áll az, hogy soha, semmi viszonyok között senkinek nem szabad többet adni, mint a mennyi bevallott adója alapján megilleti és ha ez áll, akkor áll Budapesttől kezdve minden községre és minden magánosra, (ügy van! ügy van! a jobboldalon) akkor aztán ne méltóztassanak nagyobb meg nagyobb kedvezményeket követelni, ne méltóztassanak a kormányt, mely épen a városok iránti tekintetből — erről majd szólok még egy pár szót — állott el ezen általa először felállított szigorú elv alkalmazásától, azzal vádolni, hogy a városokat megakarja rontani; mert hiszen már volt szerencsém 30