Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-138

188. országos Ülés nevem Darányi Ignácz előadó: . ... lehet mindenütt helyes, csak a magyar kormánynyal és a magyar törvényhozással szemben nem, mely azokat megadta. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) De a t. képviselő urnak mindjárt azután, a mikor ezt méltóztatott mondani, egy más megjegyzése is volt és ez az, hogy egy nagy privilégium áll útjában annak, hogy a főváros jól rendezhesse be háztartását s az abban áll, hogy — a mint mondja: „Az összes állami hivatalnokoknak Budapesten a községi adó alól való kivételének privilégiuma áll fenn és ezen adómentesség sok ezer jómódú családnak juttatván — mondja a t. képviselő ur — a legnagyobb méltánytalanság volna megint új direct adókkal a szegény osztályt sújtani azért, mert e privilégium érinthetetlen." Az állami hivatalnokok helyzetével most foglalkozni nem volna helyén. Tudom én azt, hogy azok viszonyait kedvezőbbre alakítani, azokat kedvezőbben situálni az állam pénzügyeinek rendezése előtt lehetetlen, De at. képviselő ur a fától nem látta az erdőt; ő sok ezer csupa jómódú családot lát az államhivatalnokok közt s ugy látszik, a legnagyobb contingensről, tudnillik a kisebb fizetésű állami hivatalnokokról, azok nyomoráról és nehéz helyzetéről teljesen megfeledkezett. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Az egyik kézzel nem adni nekik semmit, mert belátom, hogy most nem lehet, de a másik kézzel mégis elvenni akarni tőlük ezt a kis beneficiumot, azt hiszem, nem méltányos s nem is eléggé humánus eljárás. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Áttérve, t. ház, a jövedéki törvényjavaslatra, Holló Lajos t. képviselő ur azt méltóztatott hangsúlyozni, hogy ő akkor szavazná meg e törvényt nyugodtan és általában akkor adna a kormánynak ily felhatalmazást, ha minden jövedelem megtalál tatnék, hogyha minden jövedelem agy,amint van, megadóztatás alá juthatna. Én is tudom, hogy a theoriában az általános jövedelmi adó igenis létezik és a t. képviselő ur nagy szolgálatot tenne a hazának, ha az általános jövedelmi adó behozatalának gyakorlati módozatát is kidolgozni méltóztatnék, mert ezt concret alakba öltöztetni, azt helyesen megoldani, eddig még nem sikerült. És kérdem a t. képviselő urat, hogy különösen nálunk, hol az államkincstárral szemben ezen tárgyalás tanúságai szerint is az a fokozott kötelességérzet, a mely megvárható, még nem fejlődött ki eléggé, milyen eredményt remélhető ezen általános jövedelmi adóval elérhetni; és kérdem, hogy ha mi addig várunk ezen törvényjavaslattal, mlg majd az ő általános jövedelmi adója behozatik, míg majd teljesen igazságos lesz az adó megosztása és pedig nemcsak az állam, de a mint ő kívánja, a községi és törvényhatósági adónál is, nem tudom, hogy a regale-tulajdonosok ezen szolgálatot megkögzönnék-e neki. Hangsúlyozva lett, t. ház, hogy 24-én, szombaton. 1888. 221 mi a kis emberek ellen fordulunk, akis fogyasztást ütjük agyon, de a nagy fogyasztásra, a gazdagabb emberekre és azok megadóztatására nem gondolunk. Érre csak röviden megjegyzem, hogy a bizottság ötven literről 100 literre emelvén fel az adó alá kerülő mennyiséget, a mennyiben az helyes, ezen szempontra is volt tekintettel. Megjegyzem azt is, a mit különben Wekerle Sándor államtitkár ur bővebben és helyesebben kifejtett, hogy a forgalom és a kereskedelem igényei és követelményei ezen adónak kiterjesztése által mily kárt szenvednének, de egyet különösen ki kívánok emelni és ez az, hogy a t. képviselő urak, védelmezvén a kis embert, a ki korcsmába jár, hogy azon könnyítsenek, sújtani fognák azt a kistermelőt, a ki otthon a maga házában a maga borát iszsza. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) De, t. ház, én nem tudom, hogy helyes-e az, hogy kis és nagy ember, szegény és gazdag, regale-tulajdonosés regale-bérlő, város és falu ugy állíttassák egymással szembe, a mint itt szembe állíttatik. Én azt hiszem, hogy inkább az volna a közérdekben, hogy a nemzet osztályai ne tagoltassanak szét, hanem hogy tömöríttessenek és egyesíttessenek. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) De a legnagyobb vád, t. ház, még hátra van és ez az, hogy mi a közszabadságokat confiscáljuk, hogy merénylet követtetett el a magyar alkotmány ellen, sőt Liptay Károly kép viselő ur már Magyarországban egy rendőr-államot lát. Én nem tudom, hogy ennek a nagy emotiónak van-e helye akkor, midőn eddig a korcsmáros két oldalról szoríttatott, tudniillik a pénzügyi közegek és a regale-tulajdonos részéről és ezentúl csak egy oldalról fog szoríttatni, van-e ezen emotiónak helye akkor, midőn gróf Apponyi Albert képviselő ur is elismerni méltóztatott, hogy egy ily jövedék hozatalánál az állam kezébe nagyobb hatalmat is kell adni, van-e ily emotiónak helye akkor, mikor a szabad Francziaországban sokkal messzebb menő intézkedések vannak, a miről mindenki, ki valaha ott volt, meggyőződhetett. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl.) De kérdem én, hogyha az történik, a mit a képviselő urak akarnak és indítványoznak, akkor a közszabadságoknak talán jobb lesz a helyzete? Itt van az 1887. évi XLVII. törvény a bor-, hús-, czukor- és sörfogyasztás megadóztatásáról. A szesz itt nem szerepel, az termelési adó alá esik. A sor szerepel ugyan itt, de tényleg a sörfogyasztási adó a szabad raktárakban és a gyárakban haj tátik be. Tehát melyik adó az, melynek beszedési módja legnehezebb'? A borfogyasztási adó, a melynek tételei itt felsorolvák. S hogyan szedetik be a borfogyasztási adó ? Az átalányozási rendszer szerint szedetik az legtöbb helyt be. De, ha az történik, a mit a képviselő urak akarnak, hogy ne italmérési adó hozassék be, de általában minden fogyasztás adóztassák meg, akkor a kincstár szempontjából ez adókat átalányozási rendszer