Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-137

187. orszftgos üléi novemb r 28-án, pénteken. 1888. 199 törvényhozásának, sokkal felül állott azon, semhogy egy osztály előjogait megszüntetni, de a mellett más oldalon a privilégiumokat fentartani óhajtotta volna. (Élénk helyeslés.) Ha ezt óhajtotta volna, akkor a 48-iki törvényhozás nem lenne a jogegyenlőségnek ez országban oly ékes és határozott kimondója és hirdetője. (TJgy van! Tetszés a jobboldalon.) Ne méltóztassanak azt se mondani, a mit hasonlóképen hallottam, hogy a 48-iki törvényhozás az úrbériséget megváltván, bezzeg másként járt el, mert elhatározta, hogy annak terheihez hozzájárulnak azok is, kik a kártalanítást kapják, nemcsak azok, kik kártalanítást nem kaptak, S ezt két okon ne méltóztassék mondani. Az egyik ok az, hogy a 48-iki törvényhozásnak nem is volt ideje ezeket a kérdéseket szabályozni; ezen kérdés az absolutisuius idejében szahályoztatott (Igás! TJgy van! jobhfelöl) s én nem hiszem, hogy a 48-iki törvényhozók megköszönnék, ha azon kártalanítási rendelkezéseket, melyeket nem ők tettek, az ő rendelkezéseiknek, tüntetnők föl. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon) Kein méltó dolog, engedjenek meg, a 48-iki törvényhozásról ily módon beszélni. (Tetszés a jobboldalon.) És nem tehetek róla, nem áll és nem helyes ez azért sem, mert utoljára még a mostani megváltásnál sem áll az, hogy azok, kik a kártalanítást kapják, a kártalanítás következtében szükséges összegekhez nem járulnak. Nem áll pedig már csak azért sem, mert Magyarországon mindenki községi kötelékbe tartozik, a község terheit viseli; ha tehát a község terhei növekednének, természetesen azok is, kik a kárpótlást kapták, ama terhekhez hozzájárulni tartoznak. (Igás! TJgy van! jobbfelől.) De nem áll ez azért sem, mert a községek is, még azok is, melyek regálét nem bírtak, — minthogy ezen megváltási törvény az úgynevezett kántor-korcsmát is a megváltandók közé fölveszi — ezek is bizonyos mérvű kártalanításban részesülnek. így tehát azt mondani, hogy a vagyonosok feláldoztatnak a nem vagyonosoknak, igazságosan nem lehet. (Helyeslés jobbfelől.) Találkozunk t. ház, a vita hevében furcsa állításokkal s ezzel be is zárom mostani felszólalásomat. (Halljuk!) Talán többen is, de tegnap egyik képviselő ur határozottan mentette azt, ha az állam iránti kötelezettségek megsértetnek, ha az adó-alap elragadtatik, azt mondván, hogy ez igen természetes, megszoktuk a Bach-korszak idejében és még fel is vetette a kérdést, (Halljuk! Halljak!) hogy én akkor is oly hűségesen vallottam-e be jövedelmemet? Megvallom, engemet nem geniroz határozottan megmondani, hogy akkor bizony igyekeztem, a mivel lehetett, adómat kissebbíteni, sőt arról is biztosíthatom a t. képviselő urat, a ki ebben némileg kétkedni látszik, hogy a kényszer-adó behajtása idejében, egy pár hétig annyira biztosított állapotban volt szuronyokkal az én szerény geszti lakásom, hogy ő is megelégedhetett volna vele. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) De egyet tudok és igen sajnálom, hogy ennek ellenkezőjét még a képviselőházban is kell hallanom: hogy igen nagy különbség van a között, ha valaki törvénytelen adó alól akar kibújni; (Igaz! TJgy van! jobbfelől) és ha valaki az ország törvényhozása által megszavazott adótól akar megmenekülni (Zajos helyeslés jobbfelől) és hogy azok, a mik azon absolutisticus időben történtek, nem szolgálhatnak mentségéül annak, a mi most történik, midőn az adók törvényesen szavaztatnak meg. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Egyebekre nézve későbbre tartván fenn nyilatkozataimat, most csak azt kérem, hogy ezen törvényjavaslatot, mely igyekszik mindenki iránt egyforma igazságot tenni, de egyuttal igyekszik a mindenekfelett álló államérdekeket is megvédeni, mely államot én tudok az egyesekkel szemben félnek tekinteni, elfogadni méltóztassék. (Élénk hosszas helyeslés jobbfelöl.) Steinacker Ödön l T. ház ! (Élénk felkiáltások: Eláll! Eláll! Hosszantartó zaj.) Félreértett szavaim helyreigazítása végett kérek szót. Én, t. ház, felszólalásomban, gondolom, semmi alkalmat nem adtam azon következtetésre, hogy én azon soeialis cultur-törekvések ellen nyilatkoztam, melyekre, mint jogosokra hivatkozott a t. ministerelnök ur. Én csakis azon irányt jeleztem, mely a törvényhozás, az állami és községi administratio által követtetik. Arra, a mit a t. ministerelnök ur mondott, hogy én elértem azon czélt, melyet magam elé tűztem, szabad legyen kijelentenem, hogy én más czélból nem szólalok fel, mint abból, hogy ezen házban iparkodjam — csekély tehetségem szerint, meglehet, talán rosszul választott eszközökkel — t. képviselőtársaim nézetét megváltoztatni. Más czélból én nem szólalok fel. Dárdai Sándor jegyzői Széll Ákos! Széll Ákos: T. ház! (Halljuk!) A szőnyegen forgó törvényjavaslat ellen felvetett azon aggályt, hogy teljes kárpótlást nem ad, a magam részéről nem oszthatom, mert a mint az már itt kifejtetett, a kárpótlás nemcsak elmegy a méltányosság határáig, de ezen túl is. A kik ismerik az állapotot, a mely a regale kihasználásában mutatkozott s a mely az utóbbi időben egész lázas erővel folytattatott, tudatában annak, hogy a regale megváltása be fog következni, tudják, hogy a kormány által centempiált megváltási mód messze túlhaladja az értéket. Tegyük szivünkre kezünket és emlékezzünk vissza, hogy ezelőtt ÍO— 12 évvel, bármely regale-tulajdonos megelégedett volna 8 — 10 szeresével évi jövedelmének és ha gondolkozunk felette, hogy az államnak a fogyasztási adók kivetése és kihasználására vo-